Páratlan páros
Irmus a kanalán remegő tojássárgát bámulja meredten. Utálja a lágy tojást, de ezt a lány nem tudhatja még, és neki is főzött reggelire. Ő pedig felkapta a keze ügyébe eső első ételt az asztalról, csak lehessen valamivel foglalkozni, ne kelljen társalogni, hiszen magyar ember evés közben nem beszél, még nagyságoséknál sem. Hányingere van a folyós sárga masszától, ahogy lecsöpög a kanaláról, vissza a metszett kristály tojástartóba. Legszívesebben öklendezne, de akkor a cselédek biztosan pillanatok alatt elterjesztenék a házban, hogy máris viselős. Ami nem lenne rossz, megszilárdítaná a helyzetét és tekintélyt szerezne a személyzetnél, de nem valószínű. Maklárytól sem esett teherbe, pedig igyekezett, de lehet, hogy a férfi meg azon munkálkodott, hogy véletlenül se legyen gyermeke balkézről.
Küzd a gyomrával, az előző érzés azért sokkal kellemesebb volt, inkább bizsergetett, és a bizsergés egészen lekúszott az ölébe. De a hányingert a lágytojás okozza, a bugyogója meg Zátonytól lett nedves, aki itt ül vele szemben, ahol már huszonvalahány éve minden nap. Ez az örökös helye az asztalnál a fiatalúrnak, ahogyan a cselédek szólítják, még akkor is, ha csak nevelt gyermek, míg ő, Irmus, csak egy új jövevény, betolakodó, hát leültették valahova, az asztalfő a család fejét, Pőcze főmérnököt illeti. Udvariasságból, hogy társaloghassanak egymással, szembe ültették őket. Most Zátony, pardon, Robi, mert ez a becsületes neve, szemtelenül bámulja, tessék, zavarában sikerült leennie a fehér csipkezsabót, az undorító tojás talán ki sem jön belőle, de ez már a cseléd gondja. Az övé meg Zátony.
Zátony már az esküvőjét is tönkretette, amikor hirtelen betoppant a templomba a vőlegénye oldalán mint a tanúja. Irmus az oltár mellől már nem futhatott világgá. Így csak elvörösödött, hebegett-habogott, a papnak háromszor is fel kellett tennie a kérdést. De a vendégek nem akadtak fenn a viselkedésén, ez egy ártatlan hajadonnál természetes, hogy izgul a nagy napon. Pőcze is az aggodalomnak tudta be, bár azért később tett egy megjegyzést arra, hogy nem szereti a hisztérikákat, őmellette egy nőnek sem kell aggódnia, mindenről gondoskodik, jobb, ha ehhez hozzászokik a felesége, nincs többé gond és nélkülözés. A férje bóknak szánta, de Irmus fenyegetésnek érezte.
A nászéjszakát a fogadóban töltötték, ahol a lakodalmat rendezték, így onnan utaztak másnap nászútra is. Így az ifjú asszony kapott öt hét gondolkodási időt, mit kezdjen Zátonnyal. Rájött, hogy Robinak sem érdeke, hogy lebuktassa, hiszen mindenben a mostoha apjától függött. Egyszer az ágyban, miután teljesítette a házastársi kötelezettségét, óvatosan rákérdezett, mi lesz Robival. A férje, talán még a mámortól meg a vacsorához elfogyasztott bortól kótyagosan, különösen közlékeny volt, elkotyogta, hogy a ház az övé, nem a fiúé, mert ő vette a családjának. De nem kell aggódnia a nejének, Robi a földszinten lakik, nem zavar senkit a jövés-menése, már mikor özvegyként egyedül élt így alakították ki, mert a fiú szinte minden áldott nap mulatozik, hajnalba jár haza. Ha meg végre megnősül, majd megoldják. Ugyan akart venni egy birtokot vidéken, messze a gyártól, de rájött, hogy nem lenne kényelmes minden nap ingázni. Irmus fellélegzett, esze ágában sem volt vidéken elásni magát. Üzletekbe akart járni, hogy divatos ruhákat vegyen, fodrászhoz, hogy szép frizurával tündököljön az estélyeken, és barátnőzni a cukrászdákban. Ezért ment férjhez, valamit valamiért, vegye meg Pőcze a göncöket meg a bugyogókat, amiből naponta kétszer kihámozza Irmust.
Az esküvő óta most látja először Zátonyt, és balszerencséjére, kettesben reggeliznek, mert az ura már hajnal ötkor felkelt, hogy műszakkezdéskor az üzemben legyen. Ellenőrizni akarta, hogy Robi mit és hogyan tett, illetve mit nem. Robi viszont jobbnak látta elkerülni a vitákat, ezért szabadnapot vett ki. Kényelmesen reggelizhet a mostoha anyjával. Vagy a fene tudja, kivel, hogy is hívják a mostoha apja újdonsült nejét.
Irmus aggódik, hogy a cseléd felfedezi, a tojás helyett Zátony őt falja fel a szemével. Sőt, már a mindent a szemnek, semmit a kéznek szabályt is felrúgta, valószínűleg kilépett a házicipőjéből, és zoknis lábaival Irmus bokáját simogatja az asztal alatt. Irmus megdermed, nem szeretne botrányt már az első napon. Kétségbeesésében támad egy ötlete:
– Borcsa, fiam, a főmérnök úr angolnát enne ma. Eredjen, menjen el a piacra, hamar elfogy. Ne okozzunk csalódást a nagyságos úrnak már az első nap. Majd utána összepakol – adja ki határozottan az utasítást a ház új asszonya.
– Nagysága, kérem, de hát már a szakácsnő mindent megvett hajnalban, miután a főmérnök urat elbocsátotta. Tudja, kérem, a nagyságos úr a konyhában szokta meginni a kávéját a kiflijével, ilyenkor megbeszélik, mi legyen a menü aznap. Persze biztosan majd ezt megváltoztatják, de ugye, a nagysága még aludt hajnalban – hadarta a lány, mert ugyan érzi, hogy ezzel bajt csinál, mégis jobb lenne az új asszonnyal jóban lenni. Nehogy hamarosan másik hely után kelljen néznie, pedig ilyen rendesen fizetőt csak Pesten talál.
– Viszont nézze csak, ezt feltétlenül meg kell vennie – dugja Irmus orra alá Zátony az Esti Kurírt.
A Malattine, nagyságos asszonyom, egy zsírmentes bőrcreme, pompás, glycerin- és mézből készült csodás hatású pép. Egyedüli eszköz friss, szép, bársonyos, egészséges és ellenálló bőr eléréséhez. Szóval határozottan a legjobb szer vörös, érdes és repedezett bőr ellen.
– A polgármesterékhez mennek ma este vizitelni, és a neje imádja a kencéket, mert szeretne örökre fiatal maradni. Mondjuk, nem értem minek, mert fiatalon is rusnya volt, szebb nem lesz tőle.
Irmus kiesik a szerepéből, meglegyinti Zátonyt az asztalkendővel:
– Róbert, maga rossz fiú! De azért köszönöm, nem árt szövetségeseket szereznem a hölgy társaságban, és a polgármesterné itt a fő tekintély.
Robi kivesz a zsebéből némi aprót, és Borcsa markába nyomja.
– Na, eredj! Majd leszeded az asztalt utána, mire végzünk itt, vissza is érsz!
Ha a saját lakrészében lenne, Zátony még a fenekére is csapna a cselédnek, de most Irmus miatt kínosan ügyel magára. A lány elmegy, Robi azonnal felugrik a székről, és szorosan átöleli Irmust.
– Magácska a rossz kislány, amiért így egyedül hagyta az imádóját. Pedig tudja, hogy nem drága kenceficék kellenek a szép bőrhöz, hanem boldogság és kielégülés. Jöjjön, bezárkózunk a könyvtárba, és megmutatom, mi a különbség köztem és a vén marha között. Pechjére Pőcze kecskére bízta a káposztáját.
