Tűnődések 1. – Harari csuklik
Dilemmáink kínjában, avagy embert próbáló kérdések a reggeli zoknik és a nemzetközi glóbusz szférájából. Egy író, olvasó, gondolkodó, és kalkuláló ember tűnődései arról, hová tart századunk, mit vigyünk magunkkal, mit hagyjunk el, és hány cukorral igyuk a reggeli kávét. Filozofikus szemlélődés a kultúra, a gazdaság, a zoknik, a tőzsdék, a kávéscsészék, no és nem utolsósorban a könyvespolcok világából. Eheti téma: Harari csuklik.
Alacsony, szemüveges, kissé kopasz, eléggé provokatív, bevallottan meleg, és köztudottan zsidó. Ő Harari. Nem tudom pontosan, melyik volt az a nap, amikor az izraeli történész, Yuval Noal Harari elkezdett csuklani, de mivel már 60 nyelven jelentek meg könyvei, amiből ráadásul több, mint 30 millió példányt adtak el, így valószínűsítem, hogy megállás nélkül csuklik. Könyvei hatalmas sikernek örvendenek, rengetegen beszélnek róla, és sokakat elgondolkodtat. Valamire nagyon ráérzett. Kérdései mélyrehatóak, a felvetett dilemmái kínzóak. Nehéz témákat feszeget könnyed stílusban. Ad töprengeni valót bőven, és ez így van jól.
3×2
Három könyvének első két mondatát hadd emeljem itt most ki.
Így kezdi a Sapienst:
„Mintegy 13,5 milliárd éve, a ma ősrobbanásként ismert esemény során létrejött az anyag, az energia, az idő és a tér. Univerzumunk ezen alapelemeinek története a fizika.”
Így kezdi a Homo Deust:
„A 3. évezred hajnalán az emberiség felébred, nyújtózkodik, és megdörzsöli a szemét. Agyában még ott motoszkálnak egy szörnyű rémálom foszlányai.”
A 21 lecke a 21. századra című könyve pedig így indul:
„Az emberek inkább gondolkoznak történetekben, mint tényekben, számokban és egyenletekben, és minél egyszerűbb a történet, annál jobb. Minden egyénnek, csoportnak és nemzetnek megvannak a maga meséi és mítoszai.”
Hétköznapok koffeinje
Egy csésze teát szoktam inni reggeli előtt, majd egy kávét reggeli után. A sziesztát követően még egy kávé. Néha délután is jön még egy tea. Kedvelem az ízüket, és kedvelem a serkentő hatásukat is. És különösen kedvelem a szellemi pezsgéssel járó serkentő gondolatokat. Az inspiráló mondatokat és helyzeteket, jöjjön az akár a kultúra, akár a gazdaság, akár a politika, a tudomány, vagy a hétköznapok szférájából. Harari gondolatai bizony ilyenek. Serkentőleg hat az emberre. Rám legalábbis biztos. Tonnányi erővel préselt a fotel mélyébe néhány mondata úgy, hogy alig tudtam kikászálódni. Utána pedig mintha szárnyra kaptam volna. Megforgatja az embert a tengelye körül rendesen. Gondolatai újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, és a témák még ha kínzóak és kényelmetlenek, és talán válasz sincs rájuk rögtön, mégis érdemes rajtuk tűnődni. Mélyre kell ásni, hogy felszínre hozzuk a kincseket.
Sokszor az élet egészen apró kérdései közt vagyunk elveszve, néha pedig a nagy témák erdejében bóklászunk jobbra-balra pislogva és kiutat keresve. Milyen színű zoknit húzzunk reggel? Hány cukorral igyuk a kávét? Melyik részvényt vegyük meg, kire szavazzunk a választáson, vagy éppen melyik, tőlünk nagyon távol élő és gondolkodó ember könyvét olvassuk? A bőség zavarával küzdünk sokszor könyvügyileg, hiszen a történelem során soha nem látott közelségbe kerültek hozzánk a világ nagy elméinek gondolatai. Már csak választanunk kell, hogy kinek az írásait olvassuk. Tényleg, kiét?
Palackból kiszabadult dzsinnként kezdtek lebegni a gravitáció nélküli porszemek az olvasólámpa fényénél, ahogy a rég elfeledett könyvek egymás után nyíltak ki. Egy kávéscsésze találkozása az asztallal volt az utolsó halk, koppanó hang a szobában, aztán hosszú, sűrű éjszaka vette kezdetét. A szomszédok igen, az olvasószemüveg viszont nem aludt.
