Töltőtoll és Tőzsde 17. – IBUSZ
Irodalmi jegyzetek egy különleges kolostor udvaráról, avagy a töltőtoll és a tőzsde találkozása két osztalék között. Eheti téma: IBUSZ.
Az emberiség hosszú történelméhez képest csupán egy apró fejezetnek számít az az idő, amikor önmagunk szórakozására kezdtünk el utazgatni. Életünk része volt korábban is az utazás, elég csak a kereskedelemre, háborúskodásra, vallási és tanulmányi utakra gondolni, azonban az, hogy szórakozásból utazzunk, viszonylag új fejezete történelmünknek.
A 19. század első felében kezdte bontogatni szárnyait a turizmus, ahogy egyre nagyobb teret nyert a modern technika, a vasút, a gőzhajók, és a városiasodás. Ahogy teltek az évtizedek és haladt a modernizáció, úgy fejlődött az idegenforgalom is. Ikonikus cégek jöttek létre. A magyar turizmus egyik hosszú életű és széles nemzetközi tevékenységet folytató cége, az IBUSZ 1902-ben született. A kor arisztokratái és a meghatározó pénzügyi körök bábáskodása közepette látta meg a napvilágot, és születésénél ott volt a legendás Krausz Simon is. A turizmus jelentőségét ugyanis hamar felismerte Krausz úr, ezért több ilyen jellegű cégben volt tulajdonrésze, és részt vett az IBUSZ megalapításában is.
Szocialista utazás
A 20. század történelme végigkísérte az IBUSZ-t is. Széles nemzetközi tevékenysége a második világháború utáni államosítás áldozatául esett. A szocialista korszak utazási irodája lett belőle. A 70-es évekre már 1500 alkalmazottal szervezte az utakat, hogy aztán az állami tulajdonban töltött hosszú évtizedek után a 90-es évekre ismét magáncéggé váljon, és jelenlétével beharangozzon egy új korszakot.
Az első részvény
Az újjászületés hangulata lengte be a 90-es évek első felét, hiszen a kommunizmus bukása után egy új világ köszöntött be, a demokrácia, a piacgazdaság, a modernizáció, szóval a teljes rendszerváltás. Hosszú, mély álmából felébredt a pesti tőzsde is. A szocialista tervgazdaságban nem volt helye semmiféle kapitalista részvénypiacnak, így az a második világháború után bezárásra került. Aztán hosszú, mély, négy évtizedes álmából a tőzsdék nyitásának legendás csengője keltette, és első álmatagon ébredező pillantásakor az IBUSZ részvények köszöntötték.
1990-ben az újonnan megalakuló pesti tőzsdén csupán egy vállalat részvényeivel kezdhették meg a befektetők az üzletkötést, ezek pedig az IBUSZ cég részvényei voltak. Ha Krausz Simon ezt láthatta volna…
Hatalmas túljegyzés és erős nemzetközi érdeklődés közepette került a részvény a parkettre 4900 Ft-os árfolyamon, amely aztán hamar többszörözött. Közelről szemlélte az újjáéledő pesti tőzsde első lépéseit az akkor már tekintélyes nemzetközi tapasztalattal bíró André Kostolany is. Külföldi pénzügyi körök is érdeklődéssel figyelték a folyamatokat, és a hazai befektetői réteg is elkezdte tanulni a szakmát. Újabb részvények érkeztek aztán a parkettre, és a modern pesti börze néhány mámoros év után megismerkedhetett a tőzsdekrach fogalmával is. Árfolyamok szárnyaltak és szakadtak, vagyonok teremtődtek és szűntek meg, örömkönnyek és bánatkönnyek potyogtak, szóval az újjászületett pesti tőzsde elkezdte élni a részvénypiacok szeszélyes és kiszámíthatatlan életét. Az IBUSZ részvények 12 évig voltak részesei ennek a varázslatos világnak, majd 2002-ben az akkori tulajdonosok búcsúztak, és kivezették a céget a tőzsdéről.
A busz ablakán
hópihe mosolyog, a
hegyek felé tart.
Írta: Séra András, A Kolostor Őre, magánbefektető
A fenti írás célja nem befektetési tanácsadás, és nem is kíván senkit ösztönözni pénzügyi döntések meghozatalára. A tőzsde világa kiemelten kockázatos, csakis kellő óvatossággal és szakértelemmel érdemes hozzá közelíteni!
