Az ember, miközben a saját problémáján gondolkodik, sokszor jelentős előrelépést érhet el, ha van kitekintése más tudományterületre is – mondta Lovász László matematikus, az MTA egykori elnöke, aki pénteken vehette át a Szent István Rendet.
A legrangosabb állami díjjal Lovász László kiemelkedő kutatói pályafutását, nemzetközi szinten is elért eredményeit, iskolateremtő oktatói tevékenységét, valamint a matematika népszerűsítésében vállalt kimagasló szerepét ismerték el.
„Nyolcadik osztályos koromban kezdtem el matek szakköre járni, ott magával ragadott a feladatok megoldása, az, hogy egy példát milyen ötlettel lehet igazán szépen megoldani. A szakkör vezetője tanácsolta, hogy menjek a Fazekas Mihály Gimnáziumba, akkor indult egy matematika tagozatos osztály és attól kezdve már egyenes volt az út, hogy matematikus legyek”
– emlékezett vissza a kezdetekre a számítógép-tudomány világhírű kutatója, akit azóta Corvin-lánccal, Abel- és Wolf-díjjal, Széchenyi- és Bolyai-nagydíjjal is kitüntettek.
„Mindig az érdekelt, hogy mire lehet használni a matematikát, a matematikai gondolkodásmódot”
– fogalmazott Lovász László. Hozzátette: annak, hogy Magyarországon nagy hagyománya van a matematika tudománynak, az a legfontosabb oka, hogy már világviszonylatban is nagyon korán elindult a matematikai tehetséggondozás az országban.
„Nyilván egy kis ország nem tudja a matematika egészét befolyásolni, de annak egyes területein jelentős eredményeket érhet el, ahogy Magyarországon is történt”
– fűzte hozzá Lovász László.
Pályája kezdetéről szólva úgy fogalmazott:
„úgy választottam témát, hogy kinyitottam a szemem és azt kerestem a világban, hogy mely terület az, ahol új kérdések jönnek majd elő. Bár a gráfelmélet állt a gondolkodásom, kutatásaim középpontjában, ezért kezdtem el annak idején az elméleti számítógép-tudomány és a diszkrét matematika összefüggéseivel foglalkozni”
– mondta.
Az Abel-díjas matematikus munkássága kiemelkedő eredményének nevezte, hogy sikerült összekapcsolnia a matematika és a számítógép-tudomány klasszikus és új területeit.
„Az ember, miközben a saját problémáján gondolkodik, sokszor jelentős előrelépést érhet el, ha van kitekintése más tudományterületre is”
– hangsúlyozta a matematikus, aki fontosnak nevezte azt is, hogy a különböző témákon dolgozó fiatal kutatók beszéljenek egymással, ismerjék meg egymás munkáit, és fordítsanak figyelmet a matematika alkalmazási területeire is.
„A matematika kicsit hasonlít a zenéhez: ugyanúgy van belső logikája, harmóniája és vannak benne meglepő fordulatok, ezek alapozzák meg az élvezetét. Odáig kellene eljutni az oktatásában, hogy minél több ember megértse és élvezze a vele való foglalkozást”
– fogalmazott az Abel-díjas tudós, aki jelenleg két kutatótársával, Barabási Albert-Lászlóval és Jaroslav Nesetrillel a nagy hálózatok matematikájának a feltárásán dolgozik.
