Páratlan páros
Irmus már vagy öt perce a Kék Macska függönyeiről beszél, elmesélte, mennyire divatosak, áradozott a rengeteg raffolásról meg húzásról. Korábban a Naplóban olvasott egy cikket arról, hogy ez a típusú, nehéz, tükörbársony sötétítő a módi most Párizsban, onnan is rendelte a tulaj, és itt, Pesten, varrták készre, a francia szabásminta alapján. Viszont mivel éjjel-nappal be vannak húzva a függönyök, hogy senki se lásson be a Király utcáról, mi is folyik odabenn, a szalonban, alig szellőzik a helyiség, a füst megül a bútorokon, kárpitokon, és persze a méregdrága sötétítőn. Irmus nem is érti, hogy érezhette itt jól magát Herbert von Bismarck.
Juliska nem bírja tovább türtőztetni magát, pedig tudja, hogy Irmus a szüntelen locsogásával csupán idegességét leplezi, így nyugtatja magát, a szóáradat jobb, mint a repülősó vagy egy-két kupica szilvórium, végül mégis közbevág.
– Azt hiszem, Bismarck grófot legkevésbé sem a lakberendezés izgatja. Inkább a női módi, az alsóneműk divatja érdekli, illetve annak levétele – pirul bele mondandójába Juliska, de azért kuncog is.
– Meg a saját gatyájáé – nevet fel hangosan Irmus. Barátnője értetlenkedve néz rá, ezért folytatja. – Nem mondod, hogy te vagy az egyetlen ebben a városban, aki nem olvasta, amivel a Pesti Napló tele volt: Bismarck pucéran táncolt a Blaue Katze színpadán, a közönséget pedig elvitte a rendőrség.
Juliska zsebkendőjébe temeti arcát, és a kanapén dülöngélve röhög, végül köhögési rohamba fullad a vigasság. Irmus tölt neki egy pohár málnaszörpöt, Julis gyorsan felhajtja, majd szigorú arcot erőltetve magára, szidni kezdi a másik nőt.
– De te mit is kerestél a Macskában? Egy tisztes menyasszony, aki hamarosan nőül megy méltóságos Pőcze főmérnökhöz? Hiszen látod, milyen borzasztó a mulató hírneve, tulajdonképpen egy kupleráj, ezt mindenki tudja róla város-, meg ezek szerint világszerte. Ki-be járnak oda a mágnások, meg külföldi hercegek, és az újság megírja a botrányaikat. Nekik mit sem számít, attól még megörökölik a trónt, de ha téged szájára vesz a világ, elbúcsúzhatsz a fűrészmalmodtól. Nem, hogy örülnél, a Makláry-sztorit megúsztad!
Legszívesebben lekeverne egyet a barátnőjének. De amióta csak ismeri, ilyen, mikor rendeződni látszanak a dolgai, egy újabb bonyodalomba keveredik. Az élete zivatarok sorozata, amikből mindig szerencsésen keveredik ki, és mint a virágok eső után, egyre szebb.
– Ne aggódj, senkinek sem érdeke azok közül, aki ott volt, hogy beszéljen róla. A lapokba meg ezek szerint nem kerültem be.
– Hál’ Istennek – vágja rá Juliska, közben keresztet vet.
– A bácsikád tehet róla, ő cipelt oda. Egyszerűen vacsorakor közölte, hogy vegyek fel valami dalcsarnokba való báli toalettet. Mikor megállt a kocsis a Király utcában, derült ki számomra, hova is mentünk. Az öreg méltóságos azt mondta, hogy szeretné, ha mulatnék egyet, mielőtt elásom magam, eltemetnek vidéken. És ő is megérdemel egy kis csibehúst, ha én nem vagyok már kedves vele.
Juliska úgy tesz, mintha a mondat második felét nem hallotta volna.
– És nem undorodtál az egésztől?
– A műsor mókás volt, mondjuk Boriska felöltözve jobban táncolt, mint pucéran. Vagyis, egyformán táncolt, csak jobban nézett ki ruhában. A Mutzbauer artistalányok félelmetesek, és nem értem, ki hajlandó Melaniért párbajozni, egy kivénhedt, ócska nő. De Hilmi pasa nagyon kedves, felajánlotta, hogy lehetek az ágyasa, és magával visz Egyiptomba.
– Lehetsz a micsodája?
– Az ágyasa. Tudod, a khedive muszlim, náluk ez megengedett, akár csak a négy feleség. De hát miért, a mágnások is tartanak szeretőket.
– Irmus, te menyasszony vagy, hamarosan férjhez mész, tisztes feleség leszel, Pőcze méltóságos asszony.
– Igazad van, Juliskám, de ott van a rizikó faktor, a nászéjszaka. Mi van, ha nem sikerül a színjáték? Pőcze már volt nős, ismeri a dörgést.
– Igaz, de akkor nem egy szüzet vett el, hanem egy özvegyet. Ebben még nincs gyakorlata.
– Talán. De arra gondoltam, hogy egy ágyastól az ura már nem várja el a szüzességet, mikor már vele történtek meg a dolgok.
Juliska kezébe temeti az arcát, de barátnője kíméletlenül folytatja.
– Nem értelek, az alkirály csak kipróbálta a portékát, amit meg akart venni. Nekem meg a Makláry után hiányzott, a bácsikád már nem képes. Mindegy, hagyjuk az öreg méltóságost. Gondoltam, Pőcze még nem vett el, nem csalom meg, a helyzetemen pedig már nem ront a dolog. Hilmi pasának gyönyörű, kackiás bajusza van, szép ember.
– Irmus, ebből akkora botrány lesz, hogy még én is belebukom – kiált fel Juliska.
Hirtelen a tálalóhoz lép, előveszi a szilvóriumot, és tölt egy kupicával. Gyorsan felhajtja, majd húz még egyet az üvegből is. Irmus elkerekedett szemekkel bámulja, majd megszólal.
– Nyugodj meg, nem megyek el vele!
– Akkor minek iszom? – háborodik fel Juliska.
– Mert jólesik?
– Fejezd be a bolondozást, kérlek, elég mára. Mi történt?
– Miután az alkirály lement szivarozni, beosont a szobába May konteszt.
– Ő meg ki a fene? – kérdezi Juliska. Úgy látszik, az ital már megtette a hatását, mert különben sosem káromkodik.
– Török Marianna grófnő, II. Abbász Hilmi pasa felesége, vagy volt felesége, bonyolult. May konteszt elmagyarázta, hogy hiába vehet el az alkirály négy nőt, nem fogadnának szívesen egy újabb magyar feleséget, Mayt is titokban kellett tartania tíz évig. Az ágyasok meg gyakran cserélődnek, hamar megunja őket az alkirály, és akkor mehetnek Isten hírével. Ráadásul rettentő hőség van Kairóban és rengeteg légy.
– Szóval, rájöttél, ha sikerül a szüzességi színjáték, a Pőcze méltóságos asszonyi pozíció biztosabb.
– Azért nem vagyok teljesen hülye! És ott, a messzi Afrikában, ki rángatna ki a bajból, ha te nem vagy velem?
– Eszedbe sem jutott, hogy engem is kivitethetnél, ha királyné leszel?
– Hogyisne, még majd téged is nőül vesz, amilyen gondoskodó vagy.
Juliska várja, hogy Irmus szokás szerint hangosan kacagjon a saját viccén, de hirtelen olyan csend üli meg a szalont, hogy az utált légy zümmögését is lehet hallani. Hirtelen igazat ad a hirdetésnek, amit az omnibuszon olvasott:
A természet legszebb alkotása az asszony. Csak addig burkolt, amíg akarja. Okos tanács ezúton lehetetlen.
