Páratlan páros
Ott szorongott Juliska mellett a szalon rekamiéján. Szó szerint és átvitt értelemben is. Kénytelenek voltak egymás mellé ülni, mert a szobában levő mindkét fotelben hevert valami, az egyiken egy hanyagul, kifordítva levetett selyempongyola, élénk, vörös mintái még így is vakítóan ragyogtak a smaragdszínű anyagon, a másikon egy kinyitott Pesti Napló. Olvasójának eszébe sem jutott visszarendezni az eredeti sorrendbe, a lapok össze-vissza keveredtek. Már mozdult volna, hogy sorba rakja és összehajtsa az asztalon, ahogyan Makláry mindig megkövetelte tőle, amikor eszébe jutott, hogy nem otthon van, és még csak nem is itt dolgozik társalkodónőként, nem az ő dolga. Nem matathat más házában.
Irmus ideges és zaklatott volt, pedig pont ezért hozta magával a barátnőjét, Juliskát, hogy támogassa, ha elalélna a félelemtől. Az orvosnál is mindig elsápadt és szédült, azonnal le kellett ülnie a váróban, de a várakozás csak növelte az izgalmát. Itt nem volt semmiféle váró, még egy iroda sem, egyenesen a szalonba vezette őket a cselédlány. Forgatta kesztyűs kezében az újságot, talán ugyanazt, ami a széken hevert, minduntalan a hirdetést olvasta, és már nem tartotta annyira jó ötletnek, hogy idejöttek.
A hölgy legszebb ékessége a szép, formás, telt KEBEL. Hölgyek, akik ebben az irányban nem érzik magukat tökéletesen jól, forduljanak bizalommal a következő céghez: KRAUSE IDA, Schanzstrasse 2., mely teljesen ingyen és diszkréten ad tanácsot egy formás kebel elérése dolgában.
A kesztyűjét bámulta, ami nélkül egy úrinő sehova sem megy. Nem mintha azok után, hogy előadják jövetelük okát egy idegennek, Krause Idának, ne jönne rá, hogy ez csupán szemfényvesztés. Már éppen szólni akart Juliskának, hogy menjenek inkább haza, amikor belépett Ida. Egy lila pongyolában, ezek szerint nem hiányzott neki a fotelben rendetlenkedő. Hanyag mozdulattal a zöldet az újságra hajította, és leült. Nem kért elnézést, nem mentegetőzött a cseléd miatt, úgy tűnt, neki ez az összevisszaság teljesen normális.
– Elnézést, hölgyeim, de kissé korai még a vizitük, nem sikerült felöltöznöm. Tegnap a Népligetben néztünk meg egy színjátékot, és hosszúra nyúlt az este – kacagott fel idétlenül a háziasszony, miközben kiszabadult vörös tincseit próbálta visszarendezni a kontyába. Valószínűleg fésülködnie sem sikerült azóta, amilyen kócos volt, mint aki tényleg csak a vendégek jöttére ugrott ki az ágyból.
– Semmi baj, asszonyom, a hirdetés miatt jöttünk, és elnézést, ha kellemetlenséget okozunk, de nem tűntetett fel fogadóórát – ragadta magához a szót Juliska, Irmus nagy örömére.
Megkönnyebbült, hogy nem neki kell erről beszélnie. Megtenni sokkal egyszerűbb, mint bevallani.
– Ah, szóval a hirdetés miatt jöttek – vihogott megint Ida. Végigmérte a látogatóit, még fel is állt közben, szemét összeszorítva, bandzsítva bámulta a blúzukat. – Pedig mellesleg, hihihi, elég jól állnak.
Irmus rájött, hogy a nő azt hiszi, keblet szeretnének duzzasztani.
– Jaj, nekünk nem a mellünkkel van gondunk, és nekem nincs is problémám, csak a barátnőmnek – vallotta be Juliska.
– Akkor miben segíthetek? – vágta rá kedvtelenül Ida.
– Azt gondoltuk, hogy más női testrészt és képes megjavítani. De azért elárulja, hogy lehet keblet növeszteni?
– Persze, kedvesem. Létezik egy találmány, egy fejőgéphez hasonló pumpa, amit ha napi rendszerességgel alkalmaznak, mintha a tejet szívnák le, megnöveli a női kebel méretét. Bécsben találták fel, de csak nálam kapható itthon. Ráadásul nem kellemetlen a használata, éppen ellenkezőleg, ha már házasok, bizonyára értik, ha még hajadonok, majd megtapasztalják hamarosan – kacsintott rájuk a nő.
– De a hirdetésében az áll, ingyenes – csattant fel Irmus.
– A tanácsom ingyenes, de a gép nem, hiszen sajnálatos módon nekem is fizetnem kell érte – válaszolta negédesen Ida.
– Megértjük, és köszönjük a lehetőséget, ajánlani fogjuk a barátnőinknek, akinek ilyen problémájuk van – vágott közbe Juliska, nem akarta elveszíteni a nő jóindulatát, és úgy gondolta, ha esetleges vevőt lát bennük, készségesebb lesz. – Irmusnak más jellegű gondja van.
– Nos, ki vele, mivel nincs megelégedve? Ahogy jobban megnézem, kegyed nagyon formás, csinos leányzó. Talán a lába kacska? Azt nem látom a hosszú szoknya végett.
– Nem látszik a probléma – állította meg Juliska.
– Akkor minek kezelni? – értetlenkedett Ida.
– Mert nem lehet nélküle házasodni. Hiányzik a lánysága – suttogta Juliska, annyira halkan, hogy inkább csak a szájáról lehetett leolvasni.
– És nem özvegyasszony?
Irmus a fejét rázta, elpityeredett, a szemét törölgette a zsebkendővel, amit a barátnője nyomott a markába. Már a zárda óta szokásukká vált egymást óvni.
– Sajnálatos módon félrevezették a barátnőmet, nem rossz lány ő egyáltalán. M – itt elharapta gyorsan a szót Juliska, – az a galád férfi megszöktette, majd egy éven keresztül hitegette, nőül veszi, ha megörökli a bácsikája vagyonát. A bácsi él és virul.
– Hát igen, Isten útjai kifürkészhetetlenek – nézett a plafon felé Ida. – De ez a helyzetén mit sem segít. És most házasodna a kis hölgy?
Irmus hangos zokogásban tört ki.
– No, ugyan már, ne itassa itt nekem az egereket, attól még nem nő vissza az a dolog, felesleges a hiszti.
– Vissza lehetne növeszteni valami csodaszerrel? – kérdezte Juliska reménykedve. – Van valami kenőcse?
– Ugyan, a semmit kenegetheti örökké – vágott vissza gúnyosan a háziasszony.
Irmus válla rázkódott a zokogástól.
– Ne bőgjön már! Visszavarrni esetleg lehetne, ismerek ilyen bábaasszonyt, aki megpróbálja, de szigorúan az esetben, ha csupán egyszer esett meg a dolog és röviddel ezelőtt. Mivel itt nem ez a tényállás forog fenn, többszöri a történés, semmi értelme kísérletezni.
– Akkor nekem annyi – jelentette ki Irmus.
– Mondtam én, hogy nincs ötletem? Csak elmondtam, mivel kérdezték, hogy nem lehet visszacsinálni.
– Csak hajadont akar nőül venni a vőlegényem.
Irmus teljesen elsápadt, pedig még pár perce teljesen kivörösödött az arca a sírástól. Juliska ismerte ezt az állapotát, most jön az ájulás.
– Kérhetnék egy pohár vizet? Félek, hamarosan elalél, úgy nem vihetem ki az utcára.
– Jobbat tudok én a víznél. Mennyit ér meg maguknak?
Juliska a bugyellárisában kotorászott, összeszedett huszonhét pengőt, mutatta a nőnek, mije van.
– Rendben. A megoldás egy színjáték. Úgy tesz kegyed, mintha ártatlan lenne.
– Lehet ilyet? Nem veszi észre a jövendő férjem a nyilvánvaló tényt?
– A férfiak azt látják, amit hinni akarnak. Vagyis ha adja a gyakorlatlan szendét, akkor annak tartja majd.
– De honnan lesz vér? – kíváncsiskodott Juliska.
– A színjátékhoz kellenek kellékek is. Először is a lagzi előtt egy héttel diólevél teát kell innia. A főzetet reggel készítsék el friss diólevélből, hagyják állni fél órácskát, hidegen igya meg. Erős összehúzó hatása van, mintha sosem járt volna még senki az alagútban. Fáj majd, de ez az ára. Ráadásul a nászéjszaka előtt vágjon ki egy kis darabot a selyemharisnyájából, és helyezze fel, ez lesz a kapu az alagútban. Ne sajnálja, majd vesz az ura másikat helyette – vihogott megint Ida.
– Az nem szakad könnyen – jegyezte meg Juliska.
– Pont jó, valami vérzik majd az erőlködéstől, ami a lányságot bizonyítja. Ha nem sikerül áthatolni a harisnyán, arról az ura hallgatni fog, mint a sír, mert nem kegyedre szégyen, hanem rá. Csupán az ő ügyetlenségét bizonyítja majd, a kegyed ártatlanságához nem fér majd kétség. Látja, kedvesem, mire jók a házi praktikák? Lehet, hogy írnom kellene róla egy füzetet, Házi praktikák asszonyoknak, avagy a családi színjáték kézikönyve.
