Karin Bojs: Az én európai családom / 54000 év genetikai öröksége[Min europeiska familj: De senaste 54 000 åren] – Typotex Kiadó, 2021 – fordította Harrach Ágnes – 324 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-04-1
Nehéz belátni azt, hogy a történelem előtti ember, aki több száz generációval előttünk élt, mennyire közeli rokonunk. Karin Bojs svéd tudományos újságíró keresztül-kasul bejárta a világ releváns régészeti lelőhelyeit, múzeumait és kutatóintézeteit, hogy a róla készült genetikai elemzés segítségével kiderítse, mit rejt ősei(nk) múltja.
- Miért nem a boldogság az emberiség célja?
- Megdöbbentően új értelmezést találtak a Bibliához!
- Saját kezünkbe vehetjük az evolúciót!
- Miért nem borotválkozott Charles Darwin?
- Rajtunk múlik-e, hogy mit hoz a jövő? WTF?
- Az emberi lét sokkal békésebb és jobb lett az elmúlt évszázadokban
„A neandervölgyiekkel való szex ritka eseménynek tűnik az emberiség korai történetében. De így kezdődik az Afrikán kívüli létezésünk. A neandervölgyiektől szerzett néhány tulajdonság megkönnyíthette az életet a hűvösebb Európában. A tőlük kapott örökség segített abban, hogy immunrendszerünk, emésztésünk, bőrünk és hajunk színe alkalmazkodjon a sanyarúbb körülményekhez.”
Az emberiség története – a migráció története
A genetika és a régészet eredményeiből összefésülhető kép nem csak arról árulkodik, hogy néhány ősre vezethető vissza a mai emberiség. Azt is kihámozhatjuk, hogy ezek az embercsoportok mikor és hol éltek, merre haladtak, hogyan terjeszkedtek, mikor tettek szert új, világukat gyökeresen átalakító ismeretekre és képességekre.
Karin Bojs többszörösen személyessé tette a sztorit,
nem csak azzal, hogy a róla készült – egyébként bárki számára elérhető – genetikai elemzés alapján kezdett el kutatni, de azzal is, hogy az emberiség őstörténetének „kulcshelyeit” felkereste, hogy benyomásokat szerezzen „a terepen”. Az általa megrajzolt képben fontos szerep jut az olyan apró – és talán némileg alulértékelt – használati tárgyak feltűnésének, mint a varrótű, vagy a legegyszerűbb kerámiaedények. Vagy, hogy milyen előremutató/forradalmi szerepe lehetett az emberiség fejlődésében az alkoholnak.
A legfrissebb tudományos eredmények alapján dolgozó Karin Bojs,
némileg átírhatja azt, ami eddig az ősemberről és kultúrájáról tudni véltünk. Még az is, aki a tárgykörben születő tudományos-ismeretterjesztő cikkeket nyomon követi, el-elcsodálkozhat. Hiszen a sajtóban megjelenő publikációk általában a szenzációkra hajtanak, s nem mutatják meg az a tágabb és távlatos összefüggést, ami elvezet a mai ember mai kultúrájáig.
Több száz egymást követő generáció,
az évezredeken át egymásba kapcsolódó emberek folytonossága egészen furcsa fénytörésbe helyezi a jelenünket. A beláthatóvá tett ötvenezer év átértelmezteti az olyan naggyá fújt kérdéseket, mint a nacionalizmus vagy a migráció. A Karin Bojs által felvázolt út egyszerre szól az állandónak hitt dolgok pillanatnyiságáról és a nem kellően becsült évtízezredeket átfogó örökség kontinuitásáról. Az, hogy a Pilsenben megrendezett konferencián a magyar kutató milyen szerepbe kényszerült, csak egy apró epizód ebben a svéd könyvben. Nekünk, magyar olvasóknak mégis érdekes:
„A »migrációelmélet hívei« kifejezés még sokszor elhangzik a konferencián. Lassan rádöbbenek, hogy sok idősebb régész számára a szó kellemetlen, egyfajta ideológiai kicsengése van, olyan asszociációkat ébreszt, amelyek visszanyúlnak a felsőbbrendű népről szóló náci elméletekre.
De a kutatási eredményeikről beszámoló magyar kutatóknál semmi jelét nem látom ilyesfajta ideológiának. Sőt, a Budapestről érkezett Bánffy Eszter régészprofesszor külön óva inti a résztvevőket attól, ahogy hazájában egyes politikai erők visszaélnek a genetikával, és áltudományos érvekre hivatkozva propagandacélokra használják fel azt.”
A világhoz és az ismeretekhez nyitottan hozzáálló olvasó előtt lenyűgöző csalásfa rajzolódik ki Harrach Ágnes gördülékeny és értő fordításában. (Ő fordította a Darwinról szóló lebilincselő kötetet is.)Karin Bojs könyve több akar lenni, mint szimpla tudomány-népszerűsítés, ez a kötet közelebb hozza azt, amiről azt hisszük, hogy végtelenül távoli, s távlatba helyezi azt, amivel a mindennapjainkban szembesülünk.
