Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha bevallom, egy kezemen meg tudom számolni, hány ifjúsági könyvet olvastam el felnőttként. És ezekbe beleszámít a két kultkönyv, az Alkonyat és a Harry Potter (egy kötet, nem az egész sorozat!), meg személyes nagy kedvencem, Mészöly Ágnes Darwin-játszmája is. Miért vágtam most bele? Mert az egyik szerző, Candace Bushnell, blogjából íródott ikonikus sorozat, a Szex és New York minden részét láttam, álmodozva az elérhetetlennek tűnő Blahnik-cipőkről, és izgatott, hogyan lett mee too-harcos Bushnellből, aki Samanthát teremtette. Samantha harmadik hullámos feminista, aki szerint teljesen elfogadható, ha egy párkapcsolatban a nő keres többet és eltartja a férfit. Sőt, a negyvenes éveiben járó szereplő, Carrie egyik kalandja kapcsán kijelenti, hogy „a pénz hatalom, a szex is az, szóval a szex pénzért egyszerű hatalomcsere.” Szóval ezek után érdekelt, vajon milyen megoldást találtak a Csajoknak kötelező c. regényben a szexuális zaklatás kezelésére és feldolgozására a szerzők, ami, ahogy napjaink híreiből kiderül, felnőtteknek sem egyszerű. Nos, tökéleteset.
A young adult regények szabályait követve a történet a Bridgewater Gimiben játszódik, a főszereplő Marin Lospato, egy végzős diák. Imádja az irodalmat, emelt szintű órákra jár, mellette az iskolai újságot szerkeszti. A könyvek iránti szeretetét még fokozza a fiatal, jóképű, izgalmas órákat tartó tanár, Beckett. A diákok által Bexnek becézett oktató felügyeli a gimis lapot, nem csupán az órákon, hanem a szerkesztőségben is rengeteg időt töltenek együtt, mindenhol kiemelt figyelemmel kezeli a lányt. Tiniknél teljesen normális a rajongás egy elérhetetlen ideál iránt, legyen az popsztár, sportoló vagy valamelyik tanáruk. A hangsúly az elérhetetlenségen van, hiszen amint a tinédzserek készen állnak egy valódi kapcsolatra, a poszterfiút lecserélik egy hús-vér kortársra. Beckett viszont kihasználja a helyzetet, egy csellel felcsalja Marint a lakására, majd erőszakoskodik vele. A lány azonnal kiábrándul a tanárból, visszautasítja a közeledést. A férfi rutinosan magyarázkodni kezd, félreértésről beszél, burkolt fenyegetéssel hallgatásra ösztönzi a lányt.
Marin azonban nem tudja egyszerűen elfelejteni a történteket, természetesen magát hibáztatja, és nem szól senkinek. Sejti, hogy a volt sportoló által vezetett gimnáziumban, ahol kettős mércét alkalmaznak, és a nem előírásszerű egyenruhát viselő lányokat nyilvánosan megszégyenítik, viszont a fiúknak ugyanezt elnézik, senki sem hinne neki. Ezért, hogy valahogy feldolgozza a zaklatást, vezércikket ír arról, hogy a csajoknak kötelező jókislányként viselkedni. Óriási felzúdulást kelt, sokan elfordulnak tőle a diákok közül, de új barátokat is szerez, egy támogató szerelmet és egy megértő pedagógust, aki mellé áll. Marin alakít egy feminista könyvklubot. Tűntető nagyanyja ösztönzésére, „tedd, amit meg tudsz tenni” szlogenje hatására, mégis bepanaszolja Beckettet. Természetesen beindul az áldozathibáztató mechanizmus, a vizsgálat eredménye, hogy nem történt semmi helytelen, Marin biztosan félreértett valamit. Mindezt a hierarchiában a diákja felett álló tanár kijelentésére alapozzák, az egy állítás áll szemben egy másikkal történetnek szokásos vége lesz, a hatalmasabb vallomását tekintik valósnak. Marin a maradék régi barátait is elveszti, és Beckett bosszút áll rajta, amit a lány kicsinyes tettel viszonoz. Szülei ugyan érzelmileg támogatják, de talán, lányuk védelmében, nem terelik jogi útra az esetet, nem tesznek hivatalos feljelentést. Itt érhetne szomorú véget a sztori, ami általában ezeknek a zaklatásoknak sajátja. Az áldozatot megbélyegezték, kitaszította a saját közege, még az élete is romokba dőlt, jelen esetben Marin jövője, és a zaklató megerősödve folytatja az erőszakoskodást, mivel azt hiszi, érinthetetlen.
A szerzők ezen a ponton csavarnak egyet a történeten, és váratlan fordulat következik.
Bushnell és Cotugno történetében felvázolt megoldás tökéletes, az egyetlen működő: nem szabad hallgatni, mert a némasággal csupán felbátorítják az elkövetőt további zaklatásra, ha az áldozat elmeséli az esetet, azzal nem csupán hülyét csinál magából, hanem megvédi a következőt. Az áldozatoknak hallatni kell a hangjukat, és összefogni, mind a tettes leleplezésében, mind az események feldolgozásában. Jóhiszeműségükért nem a zaklatottak a hibásak, „a tanár dolga, hogy meghúzza a határokat.”
Ajánlom a regényt minden középiskolásnak korhatár nélkül (a young adult szabályai szerint gyakorlatilag nincs szexleírás a regényben), mivel a fentieket nem didaktikusan rágja szájba, hanem egy érdekes, fordulatos történetfolyammal mutatja be, a lányokat a szerelmi szál, a fiúkat a sport vonzhatja a sztoriban. Ami engem idegesített, a szómagyarázat a lap alján. A huszonegyedik században mindenki utánanézhet az általa nem ismert dolgoknak a neten, és ráadásul pont azt nem magyarázták meg, amiről fogalmam se volt, mi a csuda a lacrosse? A címért jár a piros pont, az eredeti hevenyészett fordításomban, A csajlét szabályai, kevésbé ütős.
És a végére sikerült megtalálnom a kapcsolódási pontot a Szex és New York és a Csajoknak kötelező között, mindkettő ugyanazt a tanulságot hirdeti: a nők nem tökéletesek, nem kell annak lenniük, senki se várja el tőlük a tökéletességet.
