Christian Clot francia-svájci kutató irányításával 14 önkéntes vasárnap este negyven napra elvonult a franciaországi Lombrives-barlangba. A kísérlet célja: az ember adaptációs képességének tesztelése.
Egy évvel a koronavírus-járvány miatti első általános karantén után a 27 és 50 év közötti önkéntesek tudományos célból bezárkóztak Európa egyik legnagyobb barlangjába, ahol a világtól teljesen elzárva, a föld alatt fogják eltölteni a következő negyven napot.
„Az idő- és a térérzékét elvesztett ember adaptációs képességeit fogjuk tanulmányozni, amely alapvető kérdéssé vált az egészségügyi válságban”
– mondta a kísérlet előtt a misszióvezető.
„Szélsőséges helyzetben, egy új környezetben, láthatóan nem igazán tudjuk, hogy csoportosan hogyan válaszoljunk az ilyen változások hatásaira”
– vélte tavaly szeptemberben a Human Adaptation Institute alapítója és a Deep Time elnevezésű projekt létrehozója.
A kutató és az általa kiválasztott hét férfi és hét nő óra, telefon és természetes fény nélkül a 12 fokos hidegben és 95 százalékos páratartalmú földalatti barlangban pedálos áramfejlesztő generátorral fogja a szükséges áramot kitermelni.
A szenzorokkal felszerelt önkénteseket, illetve a reakcióikat mintegy harminc tudományos szakember figyeli folyamatosan a föld felett.
A kísérlet elsősorban azért világpremier, mert korábban a hasonló jellegű missziók célja az emberi test pszichológiai ritmusának tanulmányozása volt, ezúttal azonban azt vizsgálják, hogy az időérzék elvesztése milyen hatással van az ember emocionális és kognitív funkcióira.
A 14 önkéntes mind francia, van köztük ékszerész, orvos és biztonsági őr, korábban nem ismerték egymást és valamennyien ingyen vesznek részt a kísérletben.
A barlangban három különválasztott teret alakítottak ki, egyet a pihenésre, egyet az általános életre, egyet pedig a helyszín topográfiájának tanulmányozására.
A barlangba négy tonna élelmiszert és vizet, valamint egyéb olyan felszereléseket vittek le előzetesen, amelyekkel a 15 ember negyven napig teljesen el tudja magát látni.
A Deep Time projekt 1,2 millió euróba került, amelyet a francia-svájci kutató szponzorálásból biztosított.
