Horváth Balázs: A fenntarthatóság pszichológiája – Typotex Kiadó, 2020 – 536 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-09-6
A világ egyre bonyolultabb,
illetve ahogy egyre több tudást halmoz fel az emberiség, úgy látszik egyre bonyolultabbnak. S közben úgy tűnik az ember(iség) nem képest lépést tartani a mindent elborító információ- és tudásmennyiséggel. Pontosabban: valószínűleg nem is akar lépést tartani. Talán mert leköti a(z egyre magasabb színvonalú) létfenntartás nyűge-gondja, másrészt szeretné biztonságban érezni magát. Ehhez a biztonságérzethez, akkor is, ha hamis biztonságérzet, a legrövidebb út az egyszerű válaszokban rejlik.
- Megdöbbentően új értelmezést találtak a Bibliához!
- Saját kezünkbe vehetjük az evolúciót!
- Miért nem borotválkozott Charles Darwin?
- Rajtunk múlik-e, hogy mit hoz a jövő? WTF?
- Az emberi lét sokkal békésebb és jobb lett az elmúlt évszázadokban
Az egyszerűség legtöbbször
maga az illúzió, a világ nem úgy működik – nem is működhet úgy – ahogy azt az összeesküvés-elméletek gyártói, követői és rajongói szeretnék. Sokan ülnek fel a vulgáris világmagyarázatoknak, és sokan hiszik azt, hogy értik a világot. Pedig egy kis kétely hegyeket mozgathat! A kételkedés ráveszi az embert arra, hogy mélyebbre tekintsen, s ha szellemi kapacitása engedi, akkor még annál is mélyebbre.
Horváth Balázs könyvei (is) ilyen utazásra hívják az olvasót.
Azoknak, akik olvasták az előző két kötetet (ITT és ITT írtunk róluk) nem kell írnunk az A FENNTARTHATÓSÁG PSZICHOLÓGIÁJA című kötetről, úgyis beszerzik. Azok, akik csak most vágnának bele ebbe a kalandba, nyugodtan elkezdhetik ezzel a kötettel is, hiszen valószínűleg fel fog támadni bennük az igény arra, hogy a korábbiakban felhalmozott információhoz is hozzájussanak.
A fenntarthatóság pszichológiája
nem „egyestés kaland”, Bármennyire is közérthető nyelven fogalmazza meg gondolatait és következtetéseit Horváth Balázs, már csak az anyag mennyiségéből is az következik, hogy hosszasan – meg-megszakítva az olvasást – el lehet bíbelődni a könyvvel. Érdemes időt szakítani arra, hogy fel is fogjuk azt, amit olvasunk!
A jól megfogalmazott és közérthető mondatok egyik kelepcéje, hogy miközben olvasásra csábítanak, sietségre is késztetnek, s egy idő után már nem értjük, miként és miért következnek egymás után a gondolatfutamok. Mondjuk, hogy egy kiragadott, szinte véletlenszerű példánál maradjunk, a mémekről való gondolkodástól hogyan jutunk el a művészetekhez, s onnan a paleolit táplálkozásig, Sőt, a táplálkozás pszichológiájáig.
Horváth Balázs harmadik könyve interdiszciplináris megközelítésben foglakozik az ember, az emberiség boldogság-állapotával, s teszi ezt olyan biztonsággal, mintha a legkülönbözőbb tudományágak elkülönülése nem zajlott volna le az elmúlt évszázadok során. Szerzőnk nem csak a jelen állapotról ad látleletet, de azt is megvizsgálja, hogyan változott az ember(iség) pszichológiai állapota az elmúlt évezeredek(!) során… mert bármilyen furcsa ezt a kérdést is fel lehet tenni legitim módon, s erre a kérdésre is lehet érvényes választ/válaszokat adni.
Az elmúlt tizenkétezer évben boldogabb lett-e az emberiség?
A többség számára már a kérdés felvetése is értelmetlen, de Horváth Balázs az A FENNTARTHATÓSÁG PSZICHOLÓGIÁJA című kötetben nem csak azt bizonyítja, hogy a kérdésnek van értelme, de azt is, hogy a kérdés felvetéséig vezető út legalább annyira érdekes, mint a válaszok és az ezekből születő további kérdések megválaszolása.
„Úgy gondolom, erre a kérdésre nemcsak lehetséges egzakt és egyértelmű választ találni, de érdemes is, hiszen az emberiség egyik legalapvetőbb dilemmájáról van szó.”
Azt most sem tudom, hogy „Ment-e a könyvek által a világ elébb?”, de annyi bizonyos, hogy jobb a valósággal szembenézni, mint féligazságok között vakon – de optimistán! – botorkálva keresni azt, ami nincs.
