A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba csütörtökön, zártkörű szertartáson az életének 82. évében elhunyt Vécsey Eszter művészettörténészt, a Hungaria Nostra Foundation of Los Angeles alapítóját.
Vécsey Eszter 1939. május 23-án született Pécsen Vécsey Aladár dandártábornok, az aradi vértanú Vécsey Károly leszármazottjának lányaként és Budapesten hunyt el január 9-én.
A család 1944-ben a közeledő szovjet hadsereg elől nyugatra menekült. Öt évet töltöttek menekülttáborokban Ausztriában, Franciaországban, Rómában, majd Venezuelában, mielőtt 1950-ben az Egyesült Államokba érkeztek. Édesapja 1951-es halála után édesanyjával a kaliforniai Pasadenába költöztek – közölte a Hungaria Nostra Foundation of Los Angeles.
Vécsey Eszter tanult többek között a Berkeley-n és a UCLA-n, művészettörténetet és múzeumi tanulmányokat folytatott az ohiói College of Woosteren, valamint a houstoni Rice University-n. Galériát vezetett a Rice University-n (1980-1983) és a University of Houstonon (1984-1986). PhD-jét teológiából és vizuális művészetekből szerezte a Graduate Theological Unionon (GTU) és a Berkeley-n.
Vécsey Eszter 1989-ben hazalátogatott unokatestvére, Maléter Pál honvédelmi miniszter újratemetésére, akkor határozta el, hogy visszaköltözik Magyarországra. Pécsett folytatott kutatásai közben találkozott későbbi férjével, Mattyasovszky Zsolnay Tamással, a pécsi Zsolnay porcelánmanufaktúrát alapító család leszármazottjával. A házaspár budapesti, Lónyay utcai otthonában hozott létre egy bejelentkezéssel látogatható Zsolnay-emlékszobát, valamint Zsolnay-épületkerámiák Budapesten és Zsolnay-épületkerámiák a Józsefvárosban címmel jelentettek meg köteteket.
Vécsey Eszter szívén viselte a magyar kulturális örökség sorsát. 1998-ban hozta létre a Hungaria Nostra Foundation of Los Angeles alapítványt, amely az alapító Los Angeles-i házának eladásából befolyt tőke befektetésével évi 10-15 ezer dollárt áldoz a magyarországi műemlékvédelemmel kapcsolatos projektekre.
Az alapítvány támogatta többek között Dora Wiebenson The Architecture of Historic Hungary című kötetének megjelenését, a józsefvárosi Füvészkertet, a szíriai Margat keresztes várának magyar régészek által végzett feltárását, pécsi születésű vagy kötődésű alkotóművészek munkásságának népszerűsítését, a Pro Pannonia Kiadói Alapítványt, Habsburg Mária királyné 1526-ban elsüllyesztett hajóinak felhozatalát, a Szépművészeti Múzeum egy festményének restaurálását, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyt rekonstrukcióját, valamint a kolozsvári Házsongárdi temető tizenegy síremlékének rendbehozatalát.
Tiszta, egyenes, szép életet élt Vécsey Eszter, az írás tanúság tétele szerint, mely az olvasót főhajtásra kötelezi!
Viszont kár volt az írás címében „reklámként” Maléter Pált felhozni, már-csak azért is, mert nemhogy 1956 „állítólagos forradalma” nincs kitárgyalva, de a Világ XIX.-XX. századának „feldolgozása” is meghatározóan inkább propagandaanyag, mint történelem.., mely érdekeket szolgál, gyalázatos módon, a kiárusítás fogalmát kimerítve, kiszolgál…
Világunkban, egyszerű „bárgyú emberként”, nem tudom eldönteni, hogy kik a legveszélyesebbek a Földre, az emberiségre, netán a „történészek”..? -avagy vírusos létünkben a biológiai fegyverkezés biológus zsenijei..? Netán a mások nyomorán élősködő ügyvédek, jogászok, politikusok, kalmár bankok kufár bankárjai? Talán a vegyészek, talán a fegyvergyártók..? Olyan hosszú a lista, hogy felsorolhatatlan…
-s lehet, hogy mindez „egy-kézben” összpontosul..?!