Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Olyan, mintha Istennek írnék”
Jászberényi Sándorral beszélget Károlyi Csaba
„Jászberényi Sándornak hat önálló kötete van. Ugyanabban az évben, 2013-ban, mikor a Budapest-Kairó – egy haditudósító naplója című riportkönyve kijött, megjelent első novelláskötete Az ördög egy fekete kutya. Ezt azóta két újabb követte, A lélek legszebb éjszakája (2016) és most A varjúkirály (2020). Két verseskötetet is kiadott, 2000-ben, illetve 2018-ban. Novelláskötetei megjelentek az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában, Franciaországban, Szerbiában, de német és urdu fordításai is vannak. Számottevő az angol nyelvű kritikai visszhangja. Jelölték már Kirkus- és PEN-díjra, itthon második novelláskötete Libri-díjat kapott.”
FEUILLETON
Laczó Ferenc Déstől New Yorkig című esszéje Randolph L. Braham életútját összegzi.
„Braham életét akár úgy is elbeszélhetnénk, mint amely az öreg kontinens perifériáján megszenvedett fiatalkori üldöztetéstől a világ kulturális fővárosában szerzett tudományos elismertségig ívelt. A kiegyensúlyozottság érdekében azonban ezen értelmezésnek ellentmondó tényeket is érdemes figyelembe vennünk. Braham ugyanis kutatói teljesítménye és megbecsültsége ellenére sem igazán volt képes az általa legfontosabbnak tartott intellektuális-politikai folyamatok beindítására. A magyarországi holokauszt kutatása fáradthatatlan munkálkodása ellenére sem vált a nemzetközi holokauszt-kutatás egyik kiemelt témájává, az ország jelenleg domináns történetpolitikai iránya szembe megy kutatási eredményeinek kulcsfontosságú, a magyar állami szereplők bűnrészességére vonatkozó részeivel, ráadásul munkásságának magyar történészek általi jövőbeni kanonizálása sem tűnik jelenleg biztosítottnak. E tényeket is figyelembe véve már inkább azt mondhatjuk, hogy Braham lenyűgöző tudományos pályafutása a magyar holokauszt kutatásának és e kutatások kontextusának ambivalenciáira és ellentmondásaira vet éles fényt.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Zelei Dávid Should I Stay or Should I Go? című recenziója Nick Hornby Olyan, mint te című kötetéről szól.
Az Olyan, mint te alapszituációja meglehetősen szokatlan: egy huszonkét éves, a felnövést mindenféle részmunkákkal halogató, DJ-karrierről álmodó, munkáscsaládból származó fekete fiú, Joseph, és egy nála húsz évvel idősebb, válás után helyét kereső, kétgyerekes angoltanárnő, Lucy egymásra talál. Hornby leginkább arra keresi a választ, nyerhet-e a szerelem a szociológusok oddsaival szemben, ezt pedig logikusan tágítja odáig, mennyire érintkeznek a társadalom térben együtt élő tagjai egymással – vagyis van-e kitekintésünk saját buborékjainkból. Ezek izgalmas és aktuális kérdések a Brexit idején (merthogy a könyv javarészt 2016-ban játszódik – de ennek jelentőségéről később), amikor egy társadalom egy kardinális kérdéssel kapcsolatban ilyen látványosan szakad ketté, érdemes megvizsgálni, hol vannak, és milyen mélyek is a törésvonalak.
AZ ÉS KÖNYVE FEBRUÁRBAN
Bazsányi Sándor Szimultanista téboly (koldustánctól családáradásig) című kritikája Szolláth Dávid Mészöly Miklós-monográfiáját elemzi.
„Az egymásutániságok vagy egyidejűségek „tébolyát” rendszerező Szolláth ragyogóan bemutatja ezeket a mindig „más” irodalmiságokat, irodalmi formákat, mégpedig úgy, hogy közben maga is mindig valamennyire „más” értelmezői nyelvjátékot használ, vagy legalábbis mindig „más” látószögből fogalmazza meg a Mészöly-pálya kisebb részben külső, nagyobb részben belső természetű „alakulásaira” irányuló kérdéseit – attól függően, hogy „dezintegratív”, „integratív” vagy „álintegratív” művekről vagy műcsoportokról beszél; vagy hogy a Mészöly által értelmezve kimerített példázatműfaj éppen melyik változatát elemzi; vagy hogy a leírás és az elbeszélés szövegmozgásainak éppen milyen ötvözetével áll szemben; vagy hogy éppen milyen politikai-ideológiai időszak körülményei között született az éppen tárgyalt Mészöly-mű vagy műcsoport; vagy hogy milyen világirodalmi vagy magyarországi hatás- és szövegösszefüggésekben létezik az adott mű- vagy műcsoport… Amennyire jót tesz Mészöly epikájának a sokféleség, annyira jól áll a monográfiának a sokszempontúság.”
VERS
A szám versrovatában Marno János, Molnár Krisztina Rita és Nagy Gerzson versei olvashatók. Ízelítőül Molnár Krisztina Rita egyik versét közöljük:
Tétova apró
Ezt a műfajt még nem próbáltam.
Nem vagyok biztos benne.
Tömören tehát. Csak a lényeg.
A keresett férfi (tényleg? én nem szoktam
keresgélni) egy jó ötvenes lenne,
édesmindegy, hogy özvegy vagy elvált,
de nemzett gyereket,
így apa, akinek volt már otthona,
rakott fészket (azt se bánnám,
ha legalább egy fát ültetett és könyvet is írt volna,
egy férfinak a kínaiak szerint
ez a négy legfontosabb dolga),
tehát gyerek, könyv, fa és fészek,
más igényeim nem is lennének,
de kérem, hogy ne küldjön képet
se csukával, se dzsippel,
se vad vizekről, miket hajóján
minden nyáron átszel,
tehát keresek kertkedvelőt,
aki bírja a csöndet és néha a zajt,
keresek valakit, aki igazat mond,
és esténként (kockás pléd!) kedvesen betakar,
de mégsem.
Egyáltalán nem keresem.
Ha akar valamit, keressen.
Magamról? Nem. Nem írok semmit.
Ismerjen fel, ha rámtalál,
aztán ismerjen meg engem.
PRÓZA
„Halál-szám”
Csaplár Vilmos, Haász János és Pintér Viktória prózája
Tárcatár: Benedek Szabolcs.
Részlet Csaplár Vilmos A kaucsukbaba című írásából:
„A forradásoktól, szőrtől, érzelmektől mentes arc mégis meglepte. Inkább kaucsukbabának látszott, mint apának.
Idefelé a vonaton gondolatai leginkább a haldoklás témája körül keringtek. Értesítést kapott, hogy az apja haldoklik. Azzal győzte meg magát, hogy kizárólag emiatt utazik le hozzá. Rengetegszer hallotta már a szót, de még nem látott senkit haldokolni. Végre meg akarta tudni, mi az.
Kibámult az ablakon, hosszú idő után megint elképzelte a hallomásból összerakott jelenetet, amikor az istállópadlás széttört deszkadarabjaival és a meztelen altestű Vadkertinével együtt az apja is a zajoktól idegesen toporgó és nyerítő lovak közé zuhan.
Az anyja nem sokkal az istállóbeli eset után kiterített az asztalra egy Magyarország-térképet, elkérte a fiától a körzőjét, a tűt belebökte a falu nevébe (Kopka), ahol addig együtt laktak, majd a másik szárat a lehető legtágabbra nyitotta, hogy amennyire az ország területe engedi, a legmesszebbre költözzön a fiával. János ettől fogva nem látta az apját, nem is hallott róla, otthon ki se mondták a nevét, nem is céloztak rá.
Elkésett.”
ZENE
Csengery Kristóf a FAB Ensemble zeneakadémiai kamaraestjét értékelte.
„A Fesztivál Akadémia Budapest két művészeti vezetője, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás alapította meg a FAB Ensemble elnevezésű, alkalomról alkalomra változó összetételű együttest, amelynek tagjai néhány napja a Zeneakadémián adtak kamaraestet. Három produkciót hallottunk, három remekmű szólalt meg: az első részben két magyar alkotás, a másodikban egy francia.”
ZENE
Fáy Miklós Anna Netrebko bécsi koncertjéről írt, amely, a Metropolitan Opera honlapján tekinthető meg.
„Könnyen kimondaná az ember: neki mindent szabad, de épp ez a lényeg, hogy mindent neki sem szabad. Ha kicsivel több volna a hamis hang, ha csökkenne a koncentráció, a hang élesebbé válna, akkor pillanatok alatt dőlne össze minden, és a világ dicsőségéről és annak mulandóságáról kellene most elmélkednünk. Ehelyett meg az kell mondani, hogy vannak más énekesek, talán nagyobbak is Anna Netrebkónál, mégis dívában és operában mérve most épp Netrebko évtizedében élünk. És már másfél évtizede.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
