Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
Mintha egy térben lennénk vele – Gács Annával Csontos Erika beszélget.
„Gács Anna A vágy, hogy meghatódjunk című új esszékötete az önéletrajz műfajának meglepően innovatív kortárs verzióival foglalkozik, nemcsak irodalmi, képzőművészeti alkotások, hanem többek között holokauszttanúságtevő videók és Booktube-videók vizsgálatán keresztül. A szerző irodalomkritikus, szerkesztő, fordító, egyetemi oktató. Korábban a Szépírók Társasága elnöke volt. Kutatási területe a kortárs irodalom és művészet, irodalomelmélet és médiaelmélet. Korábbi kötete, a Miért nem elég nekünk a könyv 2002-ben jelent meg.”
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MÉSZÖLY MIKLÓS
Károlyi Csaba „Ó, a lovak!” című esszéje Mészöly Miklós megíratlan ló-regényéről szól.
„De hát éppen azt mondja Mészöly, hogy mindez igazából megírhatatlan, miközben folyamatosan ezt írja meg! Ahogyan A kitelepítő-osztagnál végén is olvassuk: „Mi volt, hogyan volt. Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez megírva soha.” Igazából mért nem lesz megírva? (Vegyük észre az öregkori Mészöly enyhe ellágyulását. A szikár mondatok őre majdnem bőbeszédűvé válik az előbbi idézetben.) Szerzőnk egész életében fegyelmezte magát. Csak arról beszélt, ami van, és arról, ami nincs – közte semmi. Szigorú grammatika. De kezdettől ott volt benne a megzabolázhatatlan felkiáltójel. „Aztán a lovak nyerítése! (Fekete gólya) „Egy hangyát megsimogatni!” (Saulus) „Egykor szügyükre metszett lovak vágtája porzott a kék vizeken – nyár! (Óda az Elégiához) „Amikor még harminckét ló húzta a hajót!” (Ló-regény)”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Kész Orsolya Új a nap alatt című kritikája Mark Fisher Kapitalista realizmus – Nincs alternatíva? című könyvét elemzi.
„Mi tehát Fisher szerint a kapitalista realizmus? Adná magát, hogy az összetételt a szocialista realizmus ironikus parafrázisaként olvassuk, azonban Fisher arra figyelmeztet, hogy a jelenség nem korlátozódik csupán a művészeti szférára. Inkább egy mindent átható logikát kell értenünk rajta, amely nem csak a kulturális termelést, de egyebek mellett a munkát, a politikai képzeletet és az oktatást vagy épp a társas érintkezéseinket is szabályozza, a képzelet és a cselekvés egyfajta észrevétlen, mégis mindenhol jelen lévő korlátjaként. Vagyis nem pusztán a kulturális termelést érinti, de nem is kizárólag egy gazdasági és politikai rendszert értünk ezen, sokkal inkább egy „mindent átható atmoszférát”, ami repedések nélkül tölti ki az elgondolható horizontját, megbénítva az alternatívák elképzeléséhez szükséges egyéni és/vagy közös fantázia működését.”
AZ ÉS KÖNYVE JANUÁRBAN
Csehy Zoltán Töprengések narancsszín ágyon című recenziója Frank O’Hara Töprengések vészhelyzetben című kötetéről szól.
„O’Harát avantgárd költőnek mondják, én nem látom ezt az avantgárdot, még a „kiáltás-típusú” neoavantgárd programpoézis lelkülete is elszállt a Töprengések vészhelyzetben című kötetből, de talán a teljes életműből is. A Sziget Könyvkiadó szép költészeti sorozatának Beatköltők című antológiájába Ferencz Győző hét O’Hara-verset válogatott be: Nagy László, Somlyó György és Kántor Péter fordításait. Mivel O’Hara költészete a beatköltészet pszichedelikus extatikusságától és akciólendületétől idegen, különleges szigetnek hat még ebben a kötetben is. Bakucz József 1972-ben írt szellemes amerikai helyzetjelentésében az Új Látóhatár hasábjain O’Harát a „Kompulzív Riporterek” költői csoportosulásához sorolja, és elkülöníti mind a Ginsberg-címkés „Polémikus Üvöltők”, mind a „Vallomásos Szenvedők” irányzatától. Noha Bakucz nem hagyományos irodalomelméleti fogalomkészletet használt, alighanem ő találta meg a legjobb terminust arra a költői programra, ami az O’Hara-versekből sugárzik.”
VERS
A szám versrovatában ezen a héten Gál Ferenc és Kiss Judit Ágnes versei olvashatók. Kedvhozóul Gál Ferenc két verse közül az egyiket mutatjuk itt:
Ház körüli munkák
61.
Ez a módszeres alak majd eljár
helyettem. Átírja a tíz szótagos
sorok világát, és megszabadít
ragadványnevemtől. A szálak
elvarrása árán láttatja:
a pagodatetőben port töröl
a nő, aki nem vár ugyan,
de bársonypapucsában bármikor
beenged. A hízás határán felneszel
az álmát járó vad keltette zajra,
és a kávét ágyba hozza.
Félkönyéken kísérgethetem
a szememmel, rákészülve,
hogy délelőtt még végigcsinálom
az úgynevezett papírmunkát,
és a hamvakat kiadják.
A fal mellett ott áll már a zsák is.
PRÓZA
Gerencsér Anna, Mátyás Győző és Masri Mona Aicha prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Mátyás Győző Élő adás című írásából:
– Futball jöhet? – „Az kell neked, tornából felmentett dudliberci!”.
– Miért ne?
– Közlök egy dátumot, egy nevet, és önnek meg kell mondania, hogy mi köze ezeknek a futballhoz! Tehát a kérdés így hangzik: mi történt 1993. december 2-án egy Andres Escobar nevű emberrel? És hogy kapcsolódik ez a focihoz?
A játékos hidegen fürkészi a műsorvezetőt, mint aki azon tűnődik, miért is akarják átverni.
– Segítsek egy kicsit? – a hírhedt celebmosoly az ajkak körül. – Medel…
– Valószínűleg edzésen lehetett – mondja magabiztosságot sugalló egykedvűséggel a játékos. – Talán a varázskezű gyúró lazította el az izmait. De az is lehet, hogy a szeretőjénél volt. Andres Escobar valaki másnak a feleségét dugta … – a játékos az utóbbi mondatot szinte tagolva mondja.”
ZENE
Fáy Miklós a 70 éves Fischer Ivánt köszönti.
„Tudom azt is, mekkora igazságtalanság, ha Fischer Iván főművének a Fesztiválzenekart mondom, ahhoz túl sok esti élmény van mindannyiunk háta mögött. Mahler, hogy a legkézenfekvőbbet mondjam, de a zeneszerzői maratonok, próbatermi koncertek, operaelőadások, amelyekben a zenekar kórusként is funkcionált. Énekelt ráadások, vagy most, legutóbb a Himnusz olyanokkal, akikkel nem szoktunk Himnuszt hallgatni, nem halljuk egyébként sem a hangjukat, de most igen. Értsük már végre meg: nem csak győztesekből áll az ország és a társadalom. És ha megértjük, akkor paradox módon mégis győztesekből áll az ország és a társadalom.”
TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián Bokros Dorottya és Dékány László a 24.hu-ra készített képriportját értékeli, amelyben megmutatják, mi történik Erzsébetvárosban, a Király és a Kazinczy utcák környékén a világörökségnek számító műemlék házakkal.
„A szépség és a hatás oltárán egy fontos dolog viszont elvérzik. Nem tudjuk meg, miért nem szólal meg az önkormányzat, és miért nem mond a befektetők részéről valaki valamit, legalább az ügyvédjük gyakornokának a kisöccse ráérhetett volna. (…) Pedig szívesen meghallgattam volna, mit gondolnak az egészről, szoktak-e arra sétálni, de legalább a luxusautójuk ablakából látták-e már valaha a Király utcát, esetleg elmondhatták volna, mit kell szedni lelkiismeret ellen, találkoztak-e már egy Szózat című verssel, van-e bármilyen közük ehhez az országhoz.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
