Páratlan páros – Száguldás, szerelem (Motorkerékpár 21435)
Mindenki őket nézi a gyárudvaron, ahogy befordulnak a kapun. Pedig Rosenbaum Robin aztán igazán nincs mit bámulni, alacsony férfi, kialakulóban levő sörhassal, a tarkóján már most gyérül a vöröses haj, hamarosan ugyanolyan kopasz lesz, mint Rosenbaum bácsi, az apja. Hiába tulajdonosa a vasgyárnak, szeret úgy tenni, mintha egy lenne a munkások közül, őt ugyan ne szólítsák igazgató úrnak, még Rosenbaum nagyságosnak sem, hanem egyszerűen Rosenbaum bácsinak. Ha lemegy az öntödébe, minden kováccsal parolázik, közben meg beszól nekik, hogyan tudnák gyorsabban elkészíteni az alkatrészeket. A hadiszállítóknál nem a minőség, hanem az idő számít. Most, hogy végre a Rosenbaum és Fia megkapta a szerződést a hadseregtől, nem szeretné már az első szállítmánynál túllépni a határidőt. A selejtes áru nem gond, itatta, etette eleget az öreg Rosenbaum az ezredeseket a hadtápnál, hogy bármit átvegyenek tőle. Ugyan őt, Nagy Sándort (milyen röhejes, még, hogy a név kötelez!), nem hívták meg, de ő könyvelte le a százpengős számlákat, fortyogott közben a dühtől, hogy ezek a léhűtők vagyonokat felzabálnak, elég lenne az öccse, Józsika, éves tandíjára.
Továbbra is az udvart vizslatja az irodaablakból, az öreg még nem érkezett meg, másnak meg úgysem sürgős semmi, ilyenkor még Elza, a titkárnő, sem zaklatja három percenként valami lajstromért. A Rosenbaum-fiú kopaszodó tarkóját nem látja, mert eltakarja egy simlis bőrsapka, ebben, meg az előírásos szemüvegben feszít a gyönyörűség mellett. Rajta aztán van mit nézni! Megállapítja, hogy milyen jól áll neki a bordó. Nem is bordó ez, hanem meggypiros, ami a piros egy mélyebb árnyalata. A bordó öregasszonyos szín, az özvegy nagynénje cserélte le erre a gyászruhát, ez viszont dizőzös, kívánatossá tesz mindenkit. A ráaggatott rengeteg arany csupán fokozza a drámai hatást. Szinte felfalja a szemével, gátlástalanul bámulja a gömbölyű idomokat. Megteheti, senki sem zavarja. Még az ablakot is kitárja, kihajol, hogy jobban lássa a részleteket, kanyarokat és domborulatokat. Elképzeli, ahogy felpattan rá, a combjával erősen szorítja, végig simít a puha bőrön, eszét veszti, belemerül a puha gyönyörűségbe.
Hozzá sokkal jobban illene, jobban mutatnának együtt. Hiszen legalább tizenöt centivel magasabb Rosenbaum Robinál (a Nagy Sándorból a magasság része megvalósult), a hasán sincs háj, sosem ehet eleget ahhoz, hogy elhízzon. Leginkább azt főzik, amit anyja a kis kertben megtermel, főleg zöldségeket, tésztát, meg néha egy kis csirkét, ha már megöregszenek és kitojták magukat. Az öltönynadrág is szépen feszül rajta, sokszor elképzelte magát tiszti egyenruhában, fessen, abban mutatna csak igazán jól! De a kedves mama szerint nekik nincs pénzük úri huncutságokra, katonáskodni a dzsentrik kiváltsága, Sándornak pénzt kell keresnie, hogy megéljenek, hogy Józsika tanulhasson. Milyen kár, hogy férfiaknak nem rendeznek szépségversenyeket! Minden iparos meg farsangi bálon őt választották meg bálkirálynak, ha lenne, biztosan ő lenne a szépségkirály. Tessék, Gábor Zsazsa is milyen sokra vitte, először megkapta a koronát, most meg színésznő Ámerikában.
Biztos nem okozna gondot Zsazsának kifizetni kétezer pengőt ezért a Triumph 5T Speedért. Megnézte a szótárban, a speed angolul gyorsaságot jelent. Száguldozni is jobban tudna rajta, mint a Rosenbaum-gyerek, tessék, ahogy arrébb gurult vele, le sem ér a lába rendesen a motorkerékpárról. Bezzeg neki nem kellett egy életen át kuporgatnia rá. Meglátta a hirdetést az újságban, mindjárt táviratoztatott Elzával a gyárba, megrendelte. Onnan tudja az árát, hogy neki kellett átutalnia a kétezret. Egy hónap múlva leszállították, most meg itt pózol vele Robi az udvaron, hadd irigykedjen az összes melós.
Ha minden hónapban félre tudna tenni húsz pengőt, akkor nyolc év múlva meg tudná talán rendelni a motort. Könnyen kiszámolta, a számokkal jól bánt, hiszen könyvelőként dolgozott. De addigra már kitalálnak valami jobbat, szebbet, gyorsabbat, drágábbat. Persze a takarékoskodás hiú ábránd, mindig kell valami extra dologra a pénz, Józsika megbetegszik, fizetni kell a doktort meg a gyógyszert, elromlik valami a házon, beázik a tető, hívni kell a bádogost. Néha valami segítséget is a kertbe, mondjuk ásni, mert az férfimunka, nem fehérszemélynek való. Ezeket a váratlan eseményeket kell a változó költségnembe könyvelni. Változik, hogy mi az, de mindig bekövetkezik valami. Ha sikerülne legalább a ház körül valamilyen ingyenes segítséget keríteni, akkor tényleg spórolhatnának. Mondjuk, ha lenne egy mostoha apja. A hideg is kirázta a gondolatra, hogy egy idegen férfi basáskodjon felettük, ugráltassa az anyját. De hirtelen megvilágosodott: akkor megnősülhetne ő! Miért is ne, benne van már a korban, huszonöt éves, van állása fix fizetéssel, van háza. Nagyon jóképű, ennek köszönheti a gyors előremenetelét is a ranglétrán, ezért vették fel a takarékpénztárba, mindig nála állt a sor, az összes úriasszony vele intézte a pénzügyeit. A szerencsésebbek egyebet is. Rosenbaum bácsi az ügyfele volt, onnan csábította el két év után a vasgyár könyvelőjének. Szóval, ő adja a havi kétszáz fixet, a házat és a színészes külsőt, a jövendőbelije meg hozzon egy kis hozományt, és segítsen az anyjának, valamit valamiért.
Visszaült az asztala mellé, elővett egy tiszta papirost, megnyálazta a ceruzáját, és megfogalmazott egy apróhirdetést:
Azon úrinőt, kinek 2000 pengő készpénze van és a kertes házat szereti, azonnal nőül veszem.
„Motorkerékpár 21435” jeligére az Erzsébet körúti főkiadóba.
