Poirot, Mss. Marpel, Hastings kapitány, csak néhány a kiváló karakterek közül, amelyek Agatha Christie serényen kopogó írógépéből keltek életre. Zseniális volt az angol írónő. Könyvei rekordokat döntöttek. Falták az olvasók világszerte, végig izgulták, majd a történetei végén szájtátva elámultak. Koronázatlan királynője a krimi műfajának. A hosszú évtizedek során hatalmas életművet hagyott maga mögött. Vajon melyik volt a legjobb mondata? Erről fog szólni a cikk. Vigyázat, szigorúan szubjektív vélemény következik!
Történetei lenyűgözőek, karakterei zseniálisak, párbeszédei elgondolkodtatóak. Most már csak azt kell megkeresni, melyik a legjobb mondata. Az írónő elkalauzolt minket a vidéki Angliába, az afrikai kontinensre, elit klubok zárt világába, és egyszerű falusi emberek hétköznapjaiba is. Kalandjai mintha egy másik világba repítenének. Lassabb, ráérősebb, elegánsabb életbe, egy olyanba, ahová jólesik ellátogatni egy-egy film erejéig. Türelmesen sorakoznak a polcomon az Agatha Christie DVD-k és könyvek, és arra várnak, hogy a feleségemmel egy jó tea társaságában levegyük őket és elindítsuk a történeteket. Ennek ellenére az írónő legjobb mondata mégsem egy krimiben van.
„Életem”
Önéletrajzi kötetének a címe: Életem. Hatvan évesen kezdte el írni 1950-ben. Hosszasan írta, majd a könyv végére a pont 1965-ben került. Ekkor már 75 éves volt az írónő, és kapott a sorstól ezután még egy évtizedet. Ha megállunk egy pillanatra és átgondoljuk milyen korszakban élt Agatha Christie, akkor a történelem szigorú évtizedeivel találkozhatunk.
Két világháború, gazdasági fellendülések és zuhanások, arról nem is beszélve, hogy a női jogok és lehetőségek a hátsópolcra voltak téve még ekkor. Kemény körülmények között vált mégis a csöndes és visszahúzódó kislányból világszerte ünnepelt írónővé. Önéletrajzi kötete magával ragadó kedvességgel meséli el az életét. Kellő diszkrécióval, de mégis őszintén elmondva sok nehézséget. Hiszen a történelem viharaihoz hasonlóan Agatha Christie élete is olyan volt, mint egy hullámvasút.
Két szó
Életének elbeszélésében találtam meg az írónő legjobb mondatát. Erős és elgondolkodtató üzenetet hordoz. Pedig nem több, csupán két szó. Ez a két rövid szócska mégis olyan erővel hatol a szívbe, ami után az ember összecsukja a könyvet, hátradől a karosszékben, és kénytelen önmagába nézni. Nem tehetünk mást, el kell gondolkodnunk a saját viszonyunkon ehhez a két szóhoz. Agatha Christie egyszerű és őszinte vallomása arra késztet minket, hogy számot vessünk mi is a világgal, és benne önmagunkkal. Ha tetszik, amit látunk, hálásak és boldogok lehetünk, ha nem, akkor viszont kénytelenek vagyunk még egy kis időért imádkozni az égiekhez, hogy legyen lehetőségünk változtatni. Addig is azonban ismerjük meg Agatha Christie legjobb mondatát, azt a bizonyos két szót: „Szeretek élni.”
Nehéz bármit is írni e mondat után. Talán sokakat sért is. Mások elégedettségét nehéz elviselni. Pedig a boldogságot sokszor nem adják könnyen. Kiderül ez az írónő önéletrajzi könyvéből is. Az hogy ezt a mondatot ő le tudta írni hatvan évesen, ahhoz bizony sok küzdelem és gyötrődés vezetett. És aztán mégis. Nézzük meg azonban azt is, hogy milyen sorok követték ezt az őszinte feltárulkozást:
„Szeretek élni. Előfordult már, természetesen, hogy rettenetesen el voltam keseredve, nyomorultnak éreztem magam és emésztett a bánat, de mindezeken túljutva ma már nagyon is világosan látom, óriási dolog maga a létezés, az, hogy egyáltalán élhetek.”
Hosszú történeteket mesél aztán az életéről az írónő. A könyv végén, az epilógusban pedig már a hetvenöt éves idős hölgy búcsúzik az olvasóktól. Soraiból árad a békesség, a szeretet és a hála. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Nem sokat. Talán csak annyit, hogy sok ilyen szép, boldog és beteljesedett életet kívánhatunk magunk körül mindannyiunknak. Idős hölgyeket és öreg urakat, akik őszintén le tudják majd írni: Szeretek élni.
Írta: Séra András, A Kolostor Őre, blogger
