Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Nincs eredeti Dante” – Kelemen Jánossal beszélget J. Győri László
„Kelemen János filozófus, akadémikus, a Magyar Dantisztikai Társaság elnöke, ő szerkesztette az Isteni színjáték első részének kommentárjait. A Magyar Dantisztikai Társaság statútumában a célkitűzések között szerepel, hogy 2021-re, a kerek évfordulóra elkészítik a teljes Komédia kommentárjait. A Pokolhoz írott kommentárok most már nyomtatásban is megjelentek, a másik két kötet jövőre esedékes.”
FEUILLETON
Forgách András Bódy éji dala címmel írt esszét Bódy Gábor zsenialitásáról.
„A Kutya éji dalát Nyugat-Berlinben láttam, 1984-ben, stílszerűen a nagy német filozófusról elnevezett Kant moziban. Stílszerűen, mondom, mert úgy gondolom, hogy Bódy Gábor a XX. század igazi filmfilozófusa, filmjei nem csak filmek, hanem a filmesztétika kézikönyvei, sőt, a rendező nem titkolt szándéka szerint enciklopédiái. A Kant mozi nagyterme, ha talán nem is zsúfolásig, de szépen megtelt. Nagy szó volt ez ebben a kulturális programok tekintetében verhetetlen, fallal körülvett európai nagyvárosban. De Bódy Gáborból azalatt az egy év alatt, amíg ösztöndíjasként Nyugat-Berlinben élt, fogalom lett, igazi legenda, akárcsak Budapesten. A Kutya éji dala vetítésén sikk volt megjelenni. Fassbinder nem sokkal azelőtti halála olyasféle szellemi űrt hagyott maga után, amelyet talán többek közt épp ő tudhatott volna betölteni: formátumával és a filmjeivel valami hasonlót hozott, szabálytalant, személyest, intenzívet, provokatívat.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Álomjáték című kritikája Szöllősi Mátyás Illegál – Két pénteki történet című kötetéről szól.
„Az az alapélményem Szöllősi Mátyás prózáját olvasva, hogy ugyanaz, ami miatt dicsérni lehet, egyúttal gondot is okoz. Annyira törekszik a szöveg arra, hogy trükkös, rejtélyes, szellemes legyen, hogy épp emiatt válik könnyebben felejthetővé. Azért neheztelhetünk rá, mert túlzottan technikás. Biztosra akar menni, ahelyett, hogy több kockázatot vállalna. Talán éppen azért nem tud elég eredeti lenni, mert mindig nagyon hatásos akar lenni.”
AZ ÉS KÖNYVE DECEMBERBEN
Kőszeg Ferenc Egy nincstelen parasztfiú kálváriája a hatalom közelében című recenziója Révész Sándor Dobi István – Az elfeledett államfő című könyvéről.
„Révész Sándor műve lenyűgöző történelemkönyv, lenyűgöző kép egy rendszerről és hiteles kép egy emberről. „Egy nincstelen parasztfiú útja a hatalomba” olvassuk a borítón. Dobi István azonban nem a hatalomba érkezett meg. Inkább a hatalom csicskája lett, aki végig asszisztálta politikai barátainak megalázását, bebörtönzését, száműzetésbe kergetését. Révész Sándor könyve pontos, részletes adataival számomra ismét megmutatta, micsoda iszonyatos, álságos rendszer volt az, amit létező szocializmusnak neveztek. A nácizmus iszonyata után változott a szín, és már benne voltunk a kommunizmus iszonyatában. De semmit sem tanultunk belőle, csak vergődünk tehetetlenül az új önkényuralomban.”
VERS
Az év utolsó hagyományos versrovatában Fecske Csaba, Gyukics Gábor és Parti Nagy Lajos versei kaptak helyet.
Mutatványként Fecske Csaba egyik versét közöljük itt.
Nyálcsere
csúnyácska volt és sánta
reggelente végigcsoszogott
széttaposott papucsában az udvaron
és hangosan köszönt volt ebben a
köszönésben alig titkolt vágy
át akart jutni szegény a boldogság tűfokán
egy szép júliusi éjszakán a parkban ült
a holdat bámulta ki tudja kinek az arcát
látta benne melléhuppantam
és magamnak is váratlanul megcsókoltam
kiskutya nyüszítésére emlékeztető hang
tört elő belőle Platón szerint a csók lélekcsere
ez a csók bizony nyálcsere volt csupán
odavetett alamizsna a szerelem koldusának
PRÓZA
Jassó Judit, Murányi Sándor Olivér, Potozky László és Süli István prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Potozky László Üres, csendes, hideg című írásából:
„Egy óriáslabdán ülök, idegesen rugózok, és akkor újra eszembe jut nagyapám, azért dolgozunk, legényke, hogy ne unjuk magunkat, most ez a mondása fut át rajtam, és arra gondolok, vajon mit szólna hozzá, ha látna, hogy egy óriáslabdán pattogva csokikról írok háromszavas mondatokat, és ez nekem a munka. Nézem a fehér lapon villogó kurzort, mintha követelné, hogy pötyögjek végre valamit, Harapj rá az éhségre!, írom le, és próbálom nem hallani a velem átellenben ülő grafikus éneklését, fejhangon dudorászva kíséri a Youtube-ot, de legalább ma nem kérdez tőlem olyanokat, hogy van-e tartózkodási engedélyem, nem rosszból, csak hát ugye nem ebben az országban születtem.”
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia ezúttal a kulturális intézmények és szervezetek támogatásának anomáliáiról ír.
„Az év végi kasszazárás előtt »a koronavírus-világjárvány okozta gazdasági nehézségek enyhítése érdekében« a kormány 13 milliárd forintot oszt még ki »kulturális intézmények, szervezetek támogatása« címen (Magyar Közlöny, 2020. december 4.). Az Operaház és az Operettszínház kap 500-500 milliót, a cirkusz 300-at, jut a múzeumoknak is 100 és 500 millió közötti összeg, az OSZK-nak 300, az önkormányzati fenntartású kulturális intézmények sem maradnak ki, az MMA pedig másfél milliárd fölött rendelkezhet, ebből a fele mehet alkotóknak és előadóművészeknek. Ennek azért örülünk, persze, még ha látjuk is a támogatottak körét, ez ennyi, más nem kap.”
ZENE
Fáy Miklós a Metropolitan 1978-as Tosca előadásáról írt, amelyet december 6-án közvetítettek.
„Verrett pedig igazi díva, azt is játssza, elegáns, nemes, és az idegvégződései majdnem annyira állnak ki a bőréből, mint a nyaki erei, ha nagyon belemelegedik a szerelmetes párbeszédbe. De igyekeznie is kell, Luciano Pavarotti a partnere, ha hagyja, akkor Cavaradossi lesz az opera címe, és nem Tosca. Ha nem hagyja, akkor is.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
