Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
RAKOVSZKY ZSUZSA KÖSZÖNTÉSE
Margócsy István Egy igazi klasszikus költő címmel írt köszöntőt Rakovszky Zsuzsa születésnapjára.
„Rakovszky Zsuzsa évtizedek alatt, egyenletes, kitartó és folyamatos munkával olyan impozáns és meghatározó erejű lírai költészetet hozott létre, amely nemcsak párját ritkítja a nagyságokban egyáltalán nem szegény magyar költői hagyományban, hanem méltán viselheti a klasszikus címet is: nemcsak verseinek hatalmas ereje és kisugárzása okán, hanem az életmű egységének és zártságának okán is.”
FEUILLETON
Pintér Tibor Mire jó a rossz zene? címmel írt esszét.
„Nem szeretjük a rossz zenét. Ez olyan banális kijelentés, amelyet a tagadás tagadásával lehet a legjobban szemléltetni: Szeretjük a rossz zenét. Ilyet nem mondunk. Azonban be kell látnunk azt is, hogy bizonytalanok a kritériumaink a rossz zenét illetően. Ha csak az úgynevezett „komoly” zene repertoárirodalmának területén maradunk, akkor egy szonáta-tételre mondhatjuk, hogy rossz, mert lapos, ötlettelen vagy önismétlő; egy operaária vagy egy dal lehet elviselhetetlenül szentimentális, olcsó hatásvadászatra törekvő. De ezzel együtt „rendesen” megkomponált a mű, iskolás értelemben semmi kivetnivalót nem találhatunk benne. Van eleje, közepe, vége. A formaérzékre lehet itt hivatkozni, amely meglehetősen „ködös érzék”, hiszen a formai követelmények nem az elvont, akadémikus formatan előírásaira vonatkoznak, hanem az érzékelés ama képességére, hogy a meglévő tagokat elrendezzük elménkben a zenehallgatás során. Mégis, az ilyen jól megcsinált zenemű lehet semmitmondó, üres. De nem kontár.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Hermann Veronika Gács Anna A vágy, hogy meghatódjunk – Tanulmányok a kortárs önéletrajz-kultúráról című kötetéről írt kritikát.
„Számos erénye mellett A vágy, hogy meghatódjunk az egyik legvilágosabb felépítésű szakkönyv, ami valaha a kezemben volt. A fejezetek sorrendje és a belőlük kirajzolódó narratív ív a szépirodalom elbeszéléstechnikai hagyományait idézi. Az Előszó vallomásos hangvétele után – melyre hamarosan kitérek – a kötet két bevezető tanulmánya egyrészt az önéletrajz meghatározásának problémáit, másrészt a hagyományos és az irodalmi szöveg kereteit túllépő, a példaszerűséget átélhetőségre és hétköznapiságra cserélő műfajok és megoldások elméleti keretbe való helyezését tematizálják. A vágy, hogy meghatódjunk a taxonómia ígéretét, egyúttal a taxonómia destabilizálódását is jelenti, amely nemcsak a poszt-strukturalista irodalomelmélet, hanem az énelbeszélések és azokat felfogó archívumok működésmódjára is igaz.”
ÉS-KVARTETT – Mécs Anna Kapcsolati hiba című novelláskötetéről.
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2020. november 25-én, szerdán – Zoomon. A felvételt meg lehet nézni jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb január végén Selyem Zsuzsa Az első világvége, amit együtt töltöttünk című novelláskötetéről lesz szó.
VERS
A versrovatban ezen a héten Aczél Géza és Bertók László versei olvashatók, Bertók László versének jelenléte azonban ezúttal nem olyan magától értetődő a számban, mint elsőre látszik. Ezekben a napokban, december 6-án ünnepeltük volna a költő 85. születésnapját, szeptember közepén azonban váratlanul meghalt. Az itt olvasható vers a közül a négy kézirat közül az egyik, amelyek hagyatékában letisztázva, véglegesítve fennmaradtak. Az 1974 óta tartó folyamatos munkakapcsolat utolsó előtti dokumentuma ez a most közreadott, Bertók az elmúlt években kialakított formájában, kilenc kétsoros, külön címmel ellátott epigrammájából összeálló vers, a „firka” – közlésével az ÉS néhai barátjának, kitűnő munkatársának a születésnapjára emlékezik.
Ha elfogyott a szó
(Firkák a szalmaszálra)
Fogjam fel?
Katasztrófa… Terror… Járvány… Történelem…
Fogjam fel, hogy minden miattam és velem?
Ne hidd
Öregség… Betegség… Butaság… Döbbenet…
Ne hidd, hogy nincs is, ha nem látod az eget.
Sínen
Gyilkos semmittevés? Spontán örökmozgás?
Döcögni a sínen, s nézni, ahogy megy más?
Ijedt madár
Ijedt madár csipog a kalitka előtt…
Mint aki odaért, s nem tudja, hova jött.
Darabok
Emitt is, amott is ismerős darabok,
csak az egész nincs meg, bárhogy rakosgatod.
Akkor is
Meglátni, megfogni, ami megfogható.
S akkor is mondani, ha elfogyott a szó…
Már és még
Mint akinek már csak egy kártyája van,
de nagyon bízik még másokéiban…
Elhitetni, élni
Nem elég, ha hiszed… Kifelé is próbáld
elhitetni, élni, hogy szükség van még rád.
Cselezd ki
Mozogj csak, hogyha tudsz, hagyd a panaszt, a szót.
Járkálj, üss, cselezd ki a gravitációt!
PRÓZA
Gajdó Ágnes, Hetényi Zsuzsa, Tóth Gábor Ákos és Odze György prózája.
Tárcatár: Beck Zoltán.
Részlet Odze György Az író című írásából:
„Jó dolog írónak lenni egy családban? Doctorow is írt róla, loptam is tőle ezt-azt, az írók sokat lopkodnak egymástól, néha maguk sem veszik észre, hogy lopnak, mert úgy tesznek, mintha ők találták volna ki, pedig tudják, hogy lopták. Ilyen az írói lélek. Szóval írónak lenni jó is, meg nem is. Sokan azt hiszik, hogy tudnak írni, mert ismerik a betűket, sokan hiszik, hogy tudnak vezetni, mert tudják, hol a gázpedál, és sokan hiszik, hogy tudnak énekelni, mert ismerik a hangjegyeket. De az írás más dolog, ahhoz képzelőerő kell, ami magával ragadja az olvasót.
Mindig a család az első olvasó. Amikor a szüleimmel Indiában voltam, én írtam a leveleket, eleinte azért, mert maga az írás fizikai örömet okozott. Később rájöttem, hogy szórakoztatom vele a rokonokat, nagymama felolvasta a szomszédoknak, Vilma, pedikűrös nagynénikém pedig a vendégeinek. Pedig minden levél tele volt hantával. Nem hazudtam, csak annak, amit leírtam, éppenséggel semmi köze sem volt a valósághoz. Tigrisek, elefántok, oroszlánok, maharadzsák, repülő buddhista szerzetesek: mindenki szerepelt.”
ÉPÍTÉSZET
Torma Tamás a többszörösen díjnyertes Vizafogó Tagóvodáról írt építészetkritikát.
„Egy óvoda még akkor is jó hely, ha (az épülete) rossz. A Vizafogó Tagóvoda viszont nem egyszerűen csak jó, de úgy lett szívet melengetően jó épület, hogy sem különlegesség, sem különleges költségvetés nem predesztinálta erre. Persze óvodát tervezni legalább olyan szerelemgyerek lehet, mint templomot vagy borászatot (állítólag ezt a kettőt különösen szeretik az építészek), de a kisgyerekek világát idéző tereket mintha valami puha, női aura is kipárnázná.”
SZÍNHÁZ
Herczog Noémi a Pécsi Nemzeti Színház „hazafiságkereső” Bánk bán előadásáról írt, amelyet az SZFE hallgatója, Vilmos Noémi rendezett.
„Így viszont a távolság erősebb (legalábbis számomra erősebb), mint az „aha” élmény: a nahát, most már értem. Bera Márk Bánkja például egy paprikajancsi, és a legtöbb helyzet is bohózatba illő: Bánk és Melinda hálószobájából a félrelépés utáni reggelre egy francia bohózat „átjáróháza” lesz, II. Endre egy szerencsétlen. Nagy farce is kerekedhetne ebből, ami eredeti rendezői elképzelés, a kérdés csak az, hogy itt ez az olvasat mitől nem válik a Bánk bán paródiájává. Marad-e emberi tartalom is, túl az irónián?”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
