Durica Katarina Városi rókák c. regényéről – Piros Hó Kiadó, 2020., 368 oldal, 5360 Ft
Brüsszel Belgium fővárosa, a pisilő fiú (Manneken Pis), az Európai Unió és a NATO székhelye, csupa csillogás, jólét, elegáns fogadások és politikai játszmák színtere. Budapest szeretett fővárosunk. Gömör egy 868 lelkes felvidéki település, valaha Gömör vármegye központja és névadója, ahol manapság már az az újság, ha elhúz egy sportkocsi a főúton. Dunaszerdahely csallóközi város, ami azzal írta be magát a történelembe, hogy kilencvenkilencben az itteni Fontána bárban történt Európa legvéresebb maffialeszámolása. Mi köti össze mégis a négy települést? Mindegyik helyszínen játszódik Durica-regény. És mindenütt kizsákmányolják a nőket.
Durica Katarina könyveinek állandó témája a nők kizsákmányolása, így mondhatnánk, semmi új nincs a nap alatt, megint írt róla egy regényt. Azonban az írónő teljesen eltávolodik a kliséktől, (ami eddig sem volt jellemző a szövegeire), miszerint létezik a szép, naiv, szegény és iskolázatlan, gyerekszoba nélküli, érzelemsivár családban nevelkedett, óriási szívű, de apró agyú lány, akit drága ajándékokkal, divatos ruhákkal, jó autókkal, felkapott éttermekkel, és a romantikus, örök szerelem ígéretével elkápráztatnak jóképű rosszfiúk. Majd a rózsaszín szemüveg lehull, a lila köd felszáll, és az álszeretők zsarolással, drogokkal, veréssel, kínzásokkal prostitúcióra kényszerítik a nőt, csoportos erőszakkal elveszik a maradék önbecsülését, a családja megfenyegetésével pedig sakkban tartják. Eddig ismerős, de hajlamosak vagyunk a játszma harmadik szereplőjéről megfeledkezni.
Mert ez egy három szereplős dráma. Az az alap marketingszabály, hogy ha van kereslet, lesz kínálat is. A rosszfiúknak a nők kizsákmányolása üzlet, pénzt keresnek vele, de ehhez szükség van arra, aki a zsákmányért fizet. Általában elfeledkezünk a prostituáltakat igénybe vevő, a szolgálataikért fizető férfiakról. Ha ők nem lennének hajlandóak fizetni, a rosszfiúk nem rabolnának el lányokat, nem zsarolnák, nem kínoznák, nem kényszerítenék őket szexre. A kliensek nagyon is tisztában vannak vele, hogy a nő nem önként választotta ezt a hivatást, hiszen egy elhagyatott, városszéli pincében dolgozik, őrök vigyáznak rá. Sok politikus pedig azért vágyik Brüsszelbe, mert ott gyönyörű lányokhoz juthat, a lelepleződés veszélye, botrányok nélkül. Durica Katarina a Városi rókák c. regényében bemutatja a dráma harmadik szereplőjét, a szexéhes, hatalomvágyó politikust, és ezzel megint egy méhkasba nyúlt.
A történet izgalmakkal teli krimi, a fordulatos cselekmény magával ragadja az olvasót. Durica leírásai lehetővé teszik, hogy könnyedén oda képzeljük magunkat a történések helyszíneire, akkor is, ha még sosem jártunk ott. A szerző jól ismeri Brüsszelt, hiszen jelenleg ott él politológus férjével, akinek a könyv ajánlása is szól. Viszont az írónő a Felvidéken nőtt fel, éles szemmel és sajgó szívvel érzékeli az óriási különbséget a helyszínek életvitele között. Sokáig nem értettem a címet, aztán a regény utolsó harmadában megtaláltam a választ a kérdésemre:
„Oh, az én rókicám! Itt ólálkodott a városban, észrevettem, és megtetszett a bundája. Lelövettem, és elég jó áron megcsináltattam, nem potyog a szőre, ez fontos. Tudod én így vagyok ezzel, ha megtetszik valami, azt megszerzem. Szőröstül, bőröstül. Téged is Timi, pont úgy, mint ezt a rókát.
Én vagyok tehát a róka, akit meggyilkol, kibelez, a csontjaitól megszabadul, és kiterít.”
Aztán persze másokat is kiterítenek, győz a jó, örülhetnék a happyendnek, de nem tudok szabadulni a szívszorító érzéstől, ahogyan a szerző sem:
„A kun elrabolja a lányt. Aztán megmentik. Itt ez a templom vagy ötszáz éve, és ugyanaz történik a nőkkel azóta is.”
Csaták folynak, mi nők, rendre megnyerjük, de a háborút még koránt sem tudtuk.
