Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„Elszemtelenedtem, hogy mégse fogok meghalni” – Nádasdy Ádámmal Kovács Bálint beszélget.
„Csaknem fél évszázada látnak napvilágot versei és nyelvészeti tárgyú írásai, ám novelláskötet szerzőjeként csak most, 73 évesen debütált A szakállas Neptun című könyvvel, bár jelent már meg egy tárcakötete, A vastagbőrű mimóza, ráadásul az ottani írások is a melegekről, a melegségről szóltak. Túl van a gyomorrákon, de nem retteg a haláltól; évtizedek óta nyíltan vállalja melegségét, de esze ágában sincs holmi homofób könyvdarálás miatt emigrálni.”
FEUILLETON
Halász László Zsenit nevelni címmel írt esszét:
„Vizsgálatok szerint a legkreatívabb teljesítményűeket a kevésbé kreatívakhoz mérve gyerekkorukban inkább több mint kevesebb traumatikus hatás érte. Egy másik munka négyszáz kiemelkedő történelmi alak hetvenöt százalékáról mutatta ki, hogy családi hátterük kimondottan rossz volt; szüleik elutasították őket vagy éppen uralkodni akartak rajtuk. Ráadásul, minden négy kiválóságból egy fizikailag hátrányos helyzetű volt. Egy további munka a XX. század közel hatszáz kiválóságának negyedénél azt találta, hogy tízéves koruk előtt elvesztették egyik szülőjüket. Az arány tizenöt éveseknél egyharmadukra, húsz éveseknél pedig majdnem felükre emelkedett. A felettébb zilált otthoni körülmények jellemzők voltak. Kivált a regény-színműíróknál, költőknél, illetve festőknél-szobrászoknál. Kevésbé a tudósoknál, de náluk is ötven százalék fölött. A Nobel-díjasokra szűkítve a figyelmet, az irodalmi díjasoknak a tudósoknál nagyobb arányban voltak zaklatott körülményeik és szenvedtek fizikai alkalmatlanságtól. Az erős negatív érzelmi repertoár a jelentős irodalmi művek létrejöttét serkenti.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba „Az égen néhány csillag” című kritikája Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című regényéről szól.
„Az Aludnod kellene szociológiai, antropológiai, teológiai értelemben is elhagyatott világa, a szereplők szegénysége, kiszolgáltatottsága itt még általánosabb dimenzióba kerül (miként például Krasznahorkainál). Nem a társadalmi nyomornak, inkább egy létállapotnak, világállapotnak a leírása a cél. A Beláthatatlan táj fő ambíciója az emberi kiszolgáltatottság megmutatása. Mintha már az Aludnod kellene is azt sugallta volna, hogy nem ártana elaltatni ezt a világot (a menekülni akaró Szandra rejtélyes gyilkosság áldozata lesz, miután azt mondja neki az egyik pasi, hogy: „aludnod kellene”). Az a mű is nagyon „szépen” beszélte el a legszörnyűbb dolgokat. A Beláthatatlan táj pedig már címével is azt mondja, nem sok remény van akkor sem, ha nem olyan szörnyű körülmények közt élünk. S ha lehet, az új mű még inkább „szépen” meséli el ugyancsak titokzatos történetét. (…)
Kiss Tibor Noé szürreálisan szép regényt írt, különleges érzékkel komponálta meg saját halálaink beláthatatlan költői tájképét.”
KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
„…az ember nem olvassa, hanem fizikailag átéli” – Krasznahorkai László Sátántangó és Az ellenállás melankóliája című regényeinek orosz nyelvű kritikai fogadtatásából.
„Amit rajta kívül talán senki nem tesz meg (két évszázaddal korábban hasonlót művelt Gogol), az, hogy nem egyszerűen bemutatja, hanem érzékelhetővé, átélhetővé teszi, amint a nemlét benövi a létet… Előttünk a vereség esztétikája, poétikája és ontológiája: az emberi fajé, az emberi nemé mint gondolati vállalkozásé. (Olga Balla – „Drugoj Kiev” internetes folyóirat)”
VERS
A versrovatban ezen a héten Gergely Ágnes, G. István László és Stermeczky Zsolt Gábor versei olvashatók. Ízelítőül Gergely Ágnes versét közöljük most.
Az árnyék
Báthori Csabának
A darvak felett ködfoltos az ég,
Nem vitorlázik fák között a nap.
Melletted jár az árnyék, ami véd,
nem látod őt, csak a csupasz falat.
Lehorzsolod a maltert, a meszet,
megvárakoztat, aki átkarol.
Útja tévút, vagy másfelé vezet,
vagy elakad a lomb közt valahol.
Ha tudhatnám, ha tudnám, merre vagy!
Ha jelet kapnék holléted felől!
Körülvesz minden, őz, madár, varangy,
és kurjongat a részeg kapuőr.
A fal megindul. Lassan dől feléd.
S alattad jár az árnyék, ami véd.
PRÓZA
Baráth Miklós, Egressy Zoltán és Molnár Lajos prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Részlet Egressy Zoltán Vologya című írásából:
„Legközelebb két év múlva találkoztunk. Ezúttal meztelenül állt az ajtóban, a testén kék-zöld foltok. Erősebben lihegett, mint múltkor, az volt az érzésem, hogy az ajtómig kergették. Nem tévedtem nagyot, pár száz méterrel korábban szakította le az utána futókat. Álljak félre, kérte, és már zúdult is be, üldözik, mert ruha nélkül fürdött egy halastóban. Akkor kezdett rosszat sejteni, amikor meglátta a parton gyülekező embereket. Mindenki őt bámulta. Egyedül úszkált, és egyáltalán nem kívánkozott ki, de aztán fázni kezdett, kénytelen volt kimászni. Körülállták, mint éhes oroszlánok a kafferbivalykölyköt, az esélye is annyi volt, mint a kis prédának, szerencsére csak lassan bátorodtak fel a támadók. Határozott léptekkel indult a ruhái felé, aztán egy nagypofájú ráordított, egy másik pedig odafutott hozzá, és megütötte. Erre a többiek is rávetették magukat. Nagy nehézségek árán tudott elmenekülni. Amikor visszanézett, akkor látta meg, hova mászott be, a lezárt terület bejáratán a felirat valami keresztény szekta birtokát jelezte. Ahogy menekült, eszébe jutottam. Mint legközelebbi ismerős. Hogy hogy jött be a városba? Így. Meztelenül, futva. Nemrég maradtak le a keresztény üldözők.”
ÉPÍTÉSZET
Torma Tamás a pátyi Szent II. János Pál pápa-templomról írt.
„A pátyi nyilvánvalóan a rendszerváltás utáni puritán-modern templomépítészet újabb kiemelkedő darabja: semmi historizálás, semmi cicoma, az időtálló téglából Gutowskiék mégis olyan templomot teremtettek, ami Nagy Tamás dunaújvárosi vagy gödöllői templomát éppúgy megidézi, mint a pannonhalmi bencés bazilika John Pawson-féle áramvonalasítását vagy éppen az egykori mester, Ekler Dezső ellipszisformáit.”
ZENE
Fáy Miklós Diana Krall This Dream of You című új lemezét értékelte.
„A régi skatulya az volt, hogy itt ez a szőke cicababa, és nahát, énekelni is tud. Nahát, zongorázni is tud. Zenél. Olyan érdekes a hangja, van egy kis smirgli a felszínén, de közben mégis közelről szól, susorászik a mikrofonba, intim és mégis kemény, magának való, az örökké meghódíthatatlan nő. Nem is rossz szerep, csak az idő azért közbedumál, az örökké meghódíthatatlanokat is meghódítja valaki. Megmarad az emléke, ahogy a hangfelvétel ugyanaz marad, csak nem tudni, kinek jó. Magányos férfiak vele siratják a régi szerelmes párjukat? Van néhány Krall-lemez, amelynél azt érzem, hogy már pimaszság ennyire unatkozni az előadónak, megy, mint a hatos villamos, megállótól megállóig, maga sem tudja, miért. Ezt várják, ezt kapják.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
