66 esztendős korában pénteken elhunyt Kátai Zoltán Kossuth- és Magyar Örökség-díjas énekmondó előadóművész – tette közzé Kovács Andrea, a művész párja pénteken a közösségi oldalán. Kátai Zoltánt az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.
Kátai Zoltán 1954. november 3-án született Mosonmagyaróváron. Gyermekkorában zongorázni tanult, majd a Szombathelyi Tanárképző Főiskola ének szakára járt. Autodidakta módon tanult meg játszani gitáron, kobzon, dudán, lanton, fidulán (közép-ázsiai eredetű vonós hangszer), pánsípon, nagybőgőre Hamar Dániel, a Muzsikás együttes tagja tanította. A Mákvirág népzenei együttes énekes-zenészeként járta a világot 1983 és 1994 között, zenélt Dinnyés Józseffel, Kecskés Andrással, Kobzos Kiss Tamással, majd önálló műsorokat készített.
Leginkább reneszánsz költők, históriás énekesek szerzeményeit énekelte. Nemzetközi és országos népzenei és történelmi fesztiválokon, irodalmi esteken, katonai hagyományőrző rendezvényeken, nemzeti és szakrális ünnepeken lépett fel, az iskolákban tartott rendhagyó óráival hasznos segítséget nyújtott az ének-zene, az irodalom és a történelem oktatásához. Első lemeze Muzsikáló Erato címmel jelent meg, ezt követte a középkori magyar históriás énekekből készült Magiar História című válogatás. A Kátai – Krónika című hangoskönyvét Jankovics Marcell illusztrálta. Készített lemezt Wathay Ferenc Énekes könyve alapján, az Elindula József… – Énekek Adventtől Vízkeresztig című lemezén a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó énekes-zenés hagyományokból adott ízelítőt.
A katonadalokat tartalmazó Viadalhelyeken, véressen, sebessen… című lemeze, valamint a Bogáti Fazakas Miklós és Thordai János zsoltárfordításaiból készült Ditsérjétek Istent… című albuma 2018-ban jelent meg.
Művészetéért 2005-ben Artisjus díjat, 2006-ban Tinódi-lant kitüntetést kapott, 2014-ben a Mediawave Párhuzamos Kultúráért elismerésével, 2016-ban Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki.
A Kossuth-díjat 2019-ben vehette át a Kárpát-medence magyarságának összetartozás-érzését, nemzettudatát a régi magyar zene és irodalom népszerűsítésével, valamint a régi magyar krónikás énekek élményszerű megjelenítésével erősítő több évtizedes, példaértékű és hiteles történeti énekmondói pályafutása elismeréseként.
