Páratlan páros – Sok száz vagyonos hölgy
56 éves bécsi hölgy több mint egy millió korona vagyonnal, 40 éven alóli férjet keres. Vallás, vagyon mellékes. Férjet keresnek azon kívül 25 éves katolikus kisasszony 160.000 koronával, 22 éves földbirtokos lánya 300.000 koronával, 22 éves török hölgy 100.000 koronával, 40 éves evangélista özvegy 50.000 korona vagyonnal és még sok száz vagyonos hölgy. Komoly házasulandóknak díjmentes felvilágosítást ad Schlesinger, Berlin u. 18.
Biztos zsidó, gondolta a lány, miközben végigmérte az előtte álló férfit. Hasonlóképpen öltözködött, mint a Fischer és Társa kiadóvállalat férfi alkalmazottai, galambszürke öltönyt, egy árnyalatnyival világosabb mellényt, fekete nyakkendőt viselt. Ami mégis elegánsabbá tette a nő kollégáinál, az a ruha drága szövete, az irodista kisasszony azonnal látta, valami finom, bécsi anyagból varratták, méretre. És a férfi nem az idei divat szerinti lapos, széles karimás szalmakalapot viselte, a fekete selyemszalaggal, hanem hagyományos puhakalapot. A hatást fokozta a mellényzsebéből kikandikáló arany óralánc.
Nem illett volna így bámulnia egy ügyfelet, kérdezősködnie meg végképp nem, a Szoboszlay úr most biztosan leszidná, és ez már a harmadik eset lenne a héten, talán röpülne is, ahogyan a főnöke mindig befejezte az aznapra rendelt szentevangéliumát, ha a lányok nem teszik, amit parancsol, akkor repülnek. De jó is lenne, mennyire kipróbálná a léghajózást, amiről legutóbb az hírlap tudósított. Az egyetlen, amit szeret ebben a munkában, hogy sokat lehet olvasni, sőt kell is, hogy a gépírók felfedezzék a lap szedési hibáit, főleg az apróhirdetésekét. Mégis kérdezett, elvégre ne szaporítsák a bakikat.
– Elnézést, uram …
– Schlesinger Áron, szolgálatára, kisasszony – vágott közbe a férfi, miközben fényesre vaxolt bajuszát pödörgette.
– Nem tévedés, talán csak félregépeltem a hirdetésben, hogy ötvenhat éves hölgy negyven alatti férjet keres. Hetvenet kellett volna írnom?
A férfi idegesítő fejhangon felnevetett.
– Dehogy, kiskegyed, tökéletes. Frau Baumgartner, a nevét felejtse el – Schlesinger ujját viccesen a lány ajkára helyezte, miközben átnyúlt az asztalon, lesöpört pár nyomtatványt, – megözvegyült. A boldogult férjétől örökölte a vagyont, húszévesen ment hozzá a harmincöt évvel idősebb férfihez, aki akkortájt ki-be járt a szanatóriumokba. Nos, Frau Baumgartner jót tett a férje egészségének, mert Herr Baumgartner csak tavaly hunyt el. A gyászév lejártával az özvegy szeretné élvezni az életet, ameddig a Teremtőnk engedi. Negyven felett a férfi már nem teljesít úgy, már szaga van, tudja, mint a ritkán használt dohos ágyruhának.
Schlesinger mélyen a lány szemébe nézett, akit már a nyakáig elöntött a pír.
– Szégyenlős kis virágszál, mi a neve, Ibolya?
– Nem, nagyságos uram, Klára.
– Na, Klárának kell kaláris a nyakába, valami módos vőlegény, aki megengedheti, hogy kényeztesse. Pont ezért kellenek a sadhenek, akik ismerik a felek szükségleteit. Én nem árulok zsákbamacskát, Frau Baumgartner vőlegény-jelöltjeit ellenőrzöm, nálam mindenki minőségi szolgáltatást kap, pontosan, amit szeretne.
A lány arcszíne most vörösből hófehérre váltott, a férfi is észrevette.
– Ugyan, Klárika, ne legyen csacsi! Vannak erre bizonyos hölgyek, akik megteszik helyettem, elvégzik a vizsgálatot. Tudja, mint az orvosnál, semmi több. Nézze, először mindenkit a bugyogó érdekel, vagyis hát a levétele, én már csak tudom, az apám fehérneműkkel házalt. De megtartani a házastársakat már csak a pénzzel lehet, mert az egyik bugyogó olyan, mint a másik, hiába készül a legfinomabb kínai hernyóselyemből, de erre csak akkor jön rá az ember, ha már kipróbálta mindet.
– De a házasságközvetítők nem idős nagynénik?
– Van olyan is, például Rachele nénikém, de én profi módon végzem a dolgom, ezért van ennyi ügyfelem.
– Tényleg sok száz, vagyonos nő?
– Persze, nem állítok valótlant.
A lány elkerekedett szemmel bámulta Schlesingert, még tapsikolt is.
– Nézze, Klára kisasszony, én nem vagyok adóhivatal, nincs jogom ellenőrizni a klienseim tényleges vagyoni helyzetét. Viszont a jutalékom a hozomány bizonyos százaléka, ha sikerrel járok, azt a bemondott összeg alapján fizetik. És én mindig sikerrel járok.
Schlesinger az utolsó mondatot lassan, tagoltan mondta, a szavak között hosszú szüneteket tartva. Aztán elővette a zsebóráját, megnézte a pontos időt, majd az ujjára tekerve játszadozni kezdett az aranylánccal.
– De a török hölgy is létezik?
– Nos, kell egy kis egzotikum. Az ügyfeleim keresztények és izraelita vallásúak, nem akarnak muszlim hölggyel házasodni – kacsintott a férfi.
– És ha valaki mégis őt kéri?
– Akkor azt mondom, a hirdetés megjelenése napján eljegyezte egy pasa. Csak növeli az ázsiómat, az érdeklődő úrnak meg ajánlok mást, az igényeinek megfelelő arát. Magácska házas? Biztosan elkelt már, mert nagyon csinos.
Klára ismét elpirult, és válaszul csupán a fejét rázta.
– Ha megházasodna, szívesen keresek magácskának megfelelő partit. A jövő héten vagyonos urakat keresek, bekerülhetne a hirdetésembe, mint tiszta múltú, makulátlan, iskolázott, apró termetű, formás hölgy, csinos pofival, havi fixszel. Gondolja meg, itt a névjegyem!
