Louise Glück lírája rettenetesen erőteljes és őszinte – mondta Gyukics Gábor költő, műfordító csütörtökön.
A Svéd Akadémia csütörtökön jelentette be, hogy Louise Glück amerikai költőnek ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díja. A testület indoklása szerint Louise Glück a díjat
„összetéveszthetetlen költői hangjáért kapja, amely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést”.
„Személyes, belemegy a lelkünkbe, annyira nekünk szól, hogy az elképesztő. Nem tudja az ember kikerülni. Rettenetesen erőteljes és iszonyú őszinte”
– jellemezte Louise Glück líráját Gyukics Gábor, aki először fordított az amerikai költő verseiből magyar nyelvre a 2007-ben megjelent Átkelés című kötetben.
Gyukics Gábor szerint Louise Glück akadémiai költő, verseit azonban mindenki megérti.
„A legegyszerűbb ember is, ha egy versét elolvassa, azt mondja, hogy ez velem is megtörtént. Ugyanakkor tökéletesen van megírva, hibátlan”.
Louise Glück verse a versumonline.hu-ról, ahol még négy versét olvashatod:
Elvesztett szeretet
A húgom egy egész életet töltött a földön.
Megszületett és meghalt.
Közben
sosem volt élénk, sosem mondott semmit.
Úgy csinált, mint a kisbabák,
sírt. De nem akarta, hogy megetessék.
Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatni
a sorsot, majd a múltat.
Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt,
anyám szíve olyan
nagyon hideg, rideg lett,
mint egy apró vasmedál.
Aztán úgy tűnt, a húgom teste
mágnes. Éreztem, ahogy húzza
anyám szívét a földbe,
hogy növekedhessen
