Volt egy pillanat, amikor azt hittem, elaludtam. Nem a Martin Eden című film tempója volt az oka az érzékcsalódásomnak, hanem sokkal inkább egy különös jelenetváltás. A főhőst, akit eladdig szegényként látunk viskókban nyomorogni, teljesen váratlanul, mondhatni egycsapásra, mint egy mesében a deli legény, akinek teljesítette kívánságát a visszadobott dévér, egy freskókkal ékesített falú kastélyszobában, kék bársonnyal bevont hencseren mélázva találjuk. Ez a váratlan fordulat, ami következik ugyan az eladdig látottakból, nem idegen ennek a fura, etűdökkel teletűzdelt filmnek a stílusától – még sincs igazán felvezetve.
Martin Eden egy matróz, akiből híres író lesz. Nem nehéz kitalálni, hogy erősen önéletrajzi ihletésű Jack London 1909-ben, sikerei csúcsán megjelent műve. Aminek első adaptációja még a némafilm korszakban, öt évvel a regény megjelenése után megszületett.
Nem lehet kitalálni, melyik korban, mikor is játszódik Pietro Marcello mai adaptációja. Nem adnak támpontot sem ruhák, sem a járművek, sem a helyszínek. Illetve összekeverik, zavarba hozzák a nézőt. A főhősnő nagyestélyinek tetsző csodás kék ruhája még a tizenkilencedik században is vállalható lett volna egy fontosabb társadalmi eseményen. Martin Eden kopott zakójához hasonlót hordanak ma is, főleg azok, akik szívesebben vesznek egy zakót háromszáz forintért a turkálóban, mint ezerszer annyiért egy szabónál. A kikötőbéli hajók lehetnének akár múlt századiak is, ugyanakkor feltűnnek a nápolyi külváros panelrengetegi is. Martin Eden vidéki otthona olyan, mint a családi ház Fellini Amarcordjában, ugyanakkor a lakásbelsőkben feltűnő egyik tévé már biztosan a nyolcvanas évekből való.
Pietro Marcello filmjében fontos szerepet kapnak az amatőr vagy talált filmek. Úgy jelennek meg, mint egy talált tárgy egy versben. Meglepőek, oda nem illőnek tetszenek, de aztán, amint a film második feléhez érkezünk, kiderül róluk, hogy egyes jeleneteket e talált filmek köré szervezett a rendező. Ilyen a rockit táncoló gyerekek kis videója, ami háromszor is előkerül. Először csak bájosnak és esetlennek hat. A harmadik feltűnéskor lesz érthető, miért került a filmbe. A kikötői jelentek egy része meg egyenesen a korai némafilmes adaptációból került be.
Jack London regénye egy író önmagára találását, szellemi beérését beszéli el, felemelkedését, küzdelmét a sikerért. A regényben is fontos szerepe van Ruthnak, aki most az olasz filmben Orsini kisasszonyka lesz, de a regény alapvetően nem szerelmes regény, a szerelem, pontosabban a szeretett lány társadalmi osztályának vonzása, csak elindítja Martin Edent.
Az ezen film óta már amerikai blockbusterekben is feltűnő, kétségtelenül tehetséges Luca Marinelli egy olyan szerelmes ifjút formál meg, akinek elsődleges motivációja a szerelem. Az Ezüst Medve-díjas Maurizio Braucci forgatókönyvíró (olyan filmeket írt, mint a Gomorra) kiváló melodrámát formált a Martin Edenből. A minden jelenetből kipréselt szenvelgés, a főszereplő figurájának ellenszenvessége Jack London művének értékei ellen hatnak. London regényének hőse egy állhatatos harcos. Egy megszállott, akit ha kidobnak tízszer az ajtó, tizenegyszer jön be az ablakon. És éppen ezért csodálatra méltó. Nem a tehetsége csodálatra méltó, hanem az önmagába vetett hite. A kiemelkedés vágya. Ez a vágy megjelenik ugyan Marinelli filmjében is, de nem ez lesz az, amire a történetet felhúzza. Ebből is következik, hogy nem mutatja be Martin Eden felemelkedését.
Sokszori próbálkozás után egyszer csak ott vagyunk a freskókkal ékes szobában, és mintha egy másik történetbe csöppentünk volna. Mintha Martin Eden szegénysége, küzdelme a mindennapi betevőért, egy álom része lett volna csak. De annyival szimpatikusabb a szegény Martin Eden, mint a befutott író, hogy azt is gondolhatjuk, hogy a sikert csak álmodta magának.
Mindenesetre a színészek, a gyönyörű színésznők, a nagyszerű Denise Sardisco (igen, ha magyar fesztiválon mutatkozik be, lehet lesz, aki kuncog) és az olasz vidéki tájak felvillanó szépsége, a talált filmek miatt érdemes megnézni ezt a Martin Eden adaptációit is. Főleg, hogy kapunk, nem keveset, talált filmként, az első verzióból is.
Kolozsi László
