A Shakespeare LIVE című zenés felolvasószínházzal zárult a PesText irodalmi fesztivál harmadik napja. Az A38 Hajón a WH formáció (Sena Dagadu, Márkos Albert, Gryllus Samu és G. Szabó Hunor) lépett színpadra, mely Shakespeare szonettjeit és dalait emeli át a mai zenei világba. (A formáció neve Mr. W. H.-ra utal, akinek Shakespeare a szonettjeit ajánlotta). A zenés programot két színész, Szalay Henrietta és Molnár György egészítette ki, akik Papolczy Péter Hogyne szeretnélek! című könyvéből olvastak fel részleteket.
A Tilos az Á Könyveknél megjelent kötetben Shakespeare szonettjei modern átiratban, klasszikus fordításban és eredeti nyelven is olvashatóak. Az est során három különböző, de egymásra reflektáló módon idézték meg Shakespeare-t. A klasszikus fordításban felolvasott verseket a líraiság és az emelkedettség jellemezte, pláne Márkos Albert csellista zenei aláfestésének köszönhetően.
„Mondjam: társad, másod a nyári nap? Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde, Hisz a május méz-bimbaira vad Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete; Az ég szeme néha gyújtva ragyog S arany arca máskor túlfátyolos; S mind válik a széptől a szép, ahogy Rútítja rendre vagy vakon a rossz. De a te örök nyarad nem fakul S nem veszíti szépséged birtokát; Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull: Örök dalokban nőssz időkön át. Míg él ember szeme s lélegzete, Mindaddig él versem, s élsz benne te”
– hangzott a mű Molnár György tolmácsolásában.
Rögtön utána Papolczy Péter modern átirata következett, aki fanyar humorral és iróniával nyúl a klasszikushoz, olyan érzést keltve, mintha egy 21. századi fiatal költő sorait olvasnánk.
„Egy nyári naphoz hasonlítsalak? Mikor hőgutát kapnak nem kevesen, És léptem nyomán porzik a salak, És áll a dugó az M7-esen? Jó, lehet egy nyári nap is frankó, Csak az mindig jégesővel zárul, A te szépséged meg maradandó, Valamint zsákbamacskát sem árul. Ne félj, hogy elillan, rímbe szedem, Megőrzi majd, mint festményt a vászon, Örök időre a költészetem. Hogy én itt csak a nyarat fikázom? A te méltatásod ebben hol van? Nem fér el minden tizennégy sorban”
– olvasta fel a modern átiratot Szalay Henrietta, majd felcsendült a WH érzelmileg erősen túlfűtött dala.
Az est Shakespeare mellett a szenvedélyről is szólt. Az esemény gerincét a formáció hol harsányabb, hol visszafogottabb, zeneileg sokszínű dalai adták, melyek aztán párbeszédbe léptek a korabeli és a modern Shakespeare-szonettekkel.
Bár a járványhelyzet miatt nem volt teltházas az esemény, óriási tapsvihar fogadta a produkciót, a zenekar pedig rögvest adott ráadást is.
