Páratlan páros – Szerencsés katonafőorvos
Hőn szeretett drága fiam, tisztelt főorvos úr,
remélem, levelem jó egészségben talál. Nálunk nagy újság nincsen, a Borcsa megborjadzott, szerencsére simán lezajlott az ellés. A tisztelendő úr Amálja férjhez ment egy szákszendi özvegyemberhez, akinek van négy gyermeke meg két hold földje. Így most Baranyai tiszteletes nálunk kosztol, pedig Julcsának így is volt elég baja, az apját szélhűdés érte, szóval még ott is helyt kell állnia. No, de nem panaszkodom, megvagyunk, ahogy vagyunk, Isten segedelmével.
Gondolom, leginkább a választ várod a kérésedre. Sajnos pénzzel nem tudok már segíteni. Amíg taníttattalak az egyetemen, a tandíjat még csak kinyögtem valahogyan, de a bécsi szállásra, ruházkodásodra, mulatságra már nem futotta. Kölcsönkértem az unokabátyámtól, mindig abban reménykedtem, hogy a következő évben jobb lesz a termés, imádkoztam eleget. Rengeteg búzám termett, de másnak is, krajcárokért vették meg a felvásárlók, a gyalázatosak. Megint Aurél bátyádra szorultam.
Aztán jött az aszály, esőért könyörögtem, erre elöntötte a belvíz a földeket, a kalászos lefeküdt és ott rohadt a táblán. Aurél fizette a báli szezonban a Knize szalonban méretre készült öltönyeid, mert ugye Knizéék Angliából hozatják a finom szövetet, és ez a szabás feszül a legelegánsabban a sportos alakodon. Hiába szerettem volna törleszteni az adósságom, nem tudtam, ezért a tavasszal az unokabátyám benyújtotta a váltóját, várt már eleget, azt mondta. Tudod, hogy mindig arra törekedett, hogy egyesítse a birtokot, amit szerinte, a nagyapámék balgasága forgácsolt szét, minek kellett nekik négy gyermek, elég az egy is! Látja, hogy nekem megjött az eszem, egykézem, mint ő is, de már késő bánat, eb siralom. Szóval, elvitte a maradék ötven kataszteri holdamat, így most már csak a háztájiból élünk. Öreg apádnak elég ez is, ne aggódjál! Aurél szerint te, drága jó fiam, főorvosként keresel eleget, majd eltartasz vénségemre. Nem kérhettem tőle megint pénzt, rettentően sajnálom.
Tudom, hogy én erőltettem, vonulj be a hadseregbe, te tiltakoztál eleget, de praxist venni neked már végképp nem volt képességem. És lásd, hova jutottál, főorvos lett belőled, ilyen fiatalon. Huszonhét évesen egy állami kórházban csak végezhetnéd az unalmas, ingyen műtéteteket a főorvosod helyett, a pénzes pácienseket magának tartaná meg. Leshetnéd, hogy mikor kerül magasabb posztra, mikor vonul nyugdíjba, aztán marakodhatnál a többi kollégával a pozícióért, mint a kutyák a koncon.
Jó sorod van, csak hát a tiszti becsület, az a fránya kártya! Remélem, hogy most, mivel végképp eladósodtál, végre abbahagytad a játékot! A mifélénknek, látod, sosincs szerencséje. Egy tiszt úrnak mása sincs, mint a csinos fizimiskája meg a becsülete, az első elhervad hamar, az utóbbit örökre meg kell őrizni, különben leszerelnek. Látod, mit történt azokkal az ikrekkel is, nem emlékszem, hogy hívják őket, megírták a lapok. Mindkettő öngyilkos lett, mert kezeskedtek az egyik tiszttársuknak, aztán uzsorából törlesztették a váltót, sose lett vége a tartozásnak. Ki kell fizetned a váltót, nincs menekvés, fiam, mert különben véged lesz. Akár így, akár úgy, a becsületed oda lesz. Nem menekülhetsz el, a szégyen követ bárhova.
Arra gondoltam, hogy ha nincs szerencsénk az üzletben, hát legyen a szerelemben. Az utolsó pénzemen feladtam ezt az apróhirdetést:
Közös hadseregbeli, katona főorvos fiam részére, ki 27 éves, elegáns megjelenésű, ismeretség hiányában ez úton keresek feleségül oly fiatal vagy középkorú hölgyet, ki szükséges óvadék letétele mellett hozományával vagyonilag független s előkelő életmódot biztosíthat. Vallás és szépség mellékes. Komoly és valónak megfelelő ajánlatok „Katonafőorvos 27” cím alatt e lap kiadóhivatalába kéretnek. Teljes titoktartás.
Ne aggódj, teljes diszkrécióval kezeltem a dolgot. Én megírtam a hirdetést, és adtam pár krajcárt egy fiúcskának, ő vitte be. A jelentkezőket ellenőrzöm, és a tényleg alkalmasokkal találkozom. Neked majd csak az esküvőre kell szabadságot kérned, természetesen a feletteseid engedélye után. Az óvadékból kifizetjük a váltód, kérj még egy kis haladékot, add tiszti becsületszavad.
Remélem, hamarosan jó hírekkel szolgálhatok,
a Jóisten vigyázzon rád,
ölel szerető atyád,
Solymossy István
