Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Benedek Szabolcs Üstökösvadászat címmel írt esszét.
„A Halley-üstököst annak idején nagyon vártam. Abban az életkorban voltam, amikor a velem hasonszőrű okostojás srácok vagy paleontológusok, vagy csillagászok akarnak lenni. Én mindkettő, viszont utóbbihoz volt valamicske közöm. Legalábbis azt hittem. Kiskamaszkorunk egy részét, Farkas Bertalan és a Csillagok háborúja óta, az űrkutatás lázában töltöttük. Szovjet sci-fit olvastunk, csehszlovák sorozatot néztünk Majkáról, a világűrből idepottyant kislányról, és addig rágtuk a szüleink fülét, amíg meg nem vették nekünk a város egyetlen fotó-optika üzletében időnként kapható, NDK gyártmányú távcsőépítő szettet.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Károlyi Csaba Félelem és unalom címmel írt kritikát A teremtés koronája című karanténantológiáról (szerkesztette Cserna-Szabó András és Darida Benedek).
„Számomra a legnagyobb öröm az volt, amikor azt éreztem, hogy remekműgyanús novella is van a kötetben. Ez pedig Háy János Babaváró című mindössze hét és fél oldalas bagatellje. Elegem lett a spoilerhisztiből, ezért vázolom a szituációt: van egy férfi, cégénél lehúzzák a rolót. Van a feleség, aki „hómofiszol”. És van a cég könyvelőnője, aki a férj szeretője. (Meg van a házaspár két kamasz fia.) Mindkét nő terhes lesz a férfitól. Na, mégse mondom el a végét, tessék elolvasni. Kamaradráma. A lehető legkevesebb szóval, feszes mondatokban elbeszélve. A szereplőknek nincs is nevük, férfi, feleség, könyvelőnő. És éppen úgy adagolja az információkat a szerző, ahogyan optimális. A harmadik személyű elbeszélésben természetes módon bújnak meg a függőbeszédek. A magyar novellisztika legnemesebb hagyományait követi az író. Semleges közlések nyomán jutunk el a megrendülésig. „Tulajdonképpen” – ez az első szó, és mikor a végére érünk, akkor értjük meg, hogy ez nem töltelékszó, hanem a dolog lényege.”
KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
„Szemtelenül és félelmetesen bravúros nyelv” – Darvasi László műveinek (Téli reggel, hullával – Isten. Haza. Csal., A könnymutatványosok legendája) olasz fogadtatásából.
„Ki az ördög ez a Darvasi László? (…) Darvasi prózájában van valami, ami mintha képes lenne bezárni mindent egyetlen aszketikusan mámoros pillanatba, az Igazság hirtelen felvillanásába. Igazán kár, hogy nem lehet pontosan tudni, ki is ő valójában, és talán innen, ahol vagyunk, nem is lehet felfogni. De talán nem is fontos, hiszen szövegeiben nincs semmi valószerű, ugyanakkor mégis minden igaz; feltételezhetjük, hogy ő maga sem valódi, mivel igaz, úgy ahogyan csak nagyon kevesen tudnak igazak lenni ezen a világon. Azon nagyon ritka látomásos szerzők egyike, akik szavaikkal képesek megérinteni a mindenség értelmét, a „jelentését”, „jelentőségét” – ebből a szempontból kezd értelmet nyerni az a fenti definíció is, miszerint az egyik legjelentősebb író Magyarországon, aki igen sokat tud számunkra elmesélni.” (Andrea Cafarella: Egy téli reggel minden pompás halottja, Cattedrale – Osservatorio sul racconto)
VERS
A versrovatban ezen a héten Borsik Miklós, Kerber Balázs és Tőzsér Árpád versei olvashatók. Kedvhozóul Tőzsér Árpád egyik versét mutatjuk meg itt:
Midász
A rétisas valami idegen vijjogásba
száműzve köröz a fészke fölött,
a három rozsdás útszéli vaskereszt
három oldalról őrzi a falut – a derékszögű
háromszög oktaédert zár. Középen Midász
korából itt maradt nádas titkokról susog.
A dombon templom, közel az éghez,
éjszakai tudata latin szómoraj. A dombból
négy patak fakad, folyik négyfelé,
mintha a templom négy szemből sírna.
Itt nőttem föl, négy égtájra nyitva.
Zárulok, vénen, sötét odvakba, vissza.
PRÓZA
Erdei L. Tamás, Finy Petra és Szávai Géza prózája.
Tárcatár: Beck Zoltán.
Részlet Beck Zoltán a mama című írásából:
„öreganyám egyre nehézkesebben mesél a múltról, mert kikopnak az emlékezetéből a szereplők. lehetne úgy, hogy szépen, lassan tűnnek el, vagy elhalványodnak, de az idő rostájának nem ez a természete. hanem az, hogy egyik percben még ott volt az a valaki, éles kontúrral, névvel, a másik pillanatban meg – semmi. eltűnt, és kész. és az már úgy nem történet, hogy a puszta cselekedetek sorjáznak, de nincsen se alanyuk, se tárgyuk. hogy a cselekedetek nem tartoznak senkihez. szóval az idő rostájával végtére is mégsem az a baj, hogy az embert veszejti el, azt, akiről szó van, hanem az embert, akinek története van, az embert, aki mesél. ha most tehát az árnyékot is iderángatom, meg a rostát, meg az erdőt avarral tele, meg a szőlőprést is, akkor érted meg igazán, amit mondani akarok: ha a mesédnek annyi, neked is annyi. kampó, befellegzett. mert mi értelme van az asszony történetének, ha úgy mondja: megütötte, a nyoma meg hetekig látszott rajta, nem tudom, mivel ütötte meg, fiam. de, mama, ki ütött meg kit? nem tudom, az idő kirostálja a lelkeket. hát, mama, marha jó történet volt, mondhatom, mert most azt tetszett ám mondani, hogy valaki megütött valakit. de ennek az ütésnek így semmi értelme nincsen. de van, fiam, azért ütötte meg, mert felbőszítette nagyon. azért ütött. és azért volt értelme is az ütésnek. de, mama, az ég szerelmére, ki ütött? ki, ki, a nagyapád, persze hogy ő, minek mondanám, ha nem ő csinálta volna, és engem kellett megvédenie, mert reklamáltam a tehenek miatt, hogy legalább azt ne vigyék el, hogyan adok akkor a gyerekeknek tejecskét, azt kérdeztem tőle, attól az embertől, az meg a mellembe vágott a puskatussal, de úgy ám, hogy hanyatt estem. nagyapád meg hazajött sötétedésre a földből, aztán látta, mi volt, hogy az istálló üres, hogy hol vannak a kurva tehenek, mama, azt kérdezte, igen ingerülten, én meg elmondtam, hogyan volt a délutánba.”
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia az SZFE-re oktrojált váltás körülményeiről írt.
„De a Vas utcát most öntudatos fiatal felnőttek vették birtokba, akik tudják, mit akarnak, és ha kell, megtoldják a karjukat a parlamentig. És akiknek hála az is látszik, hogy itt nemcsak az ő tanulmányaik, hanem (minimum) a felsőoktatás szabadsága is tét. És ebből a helyzetből – ugye feltűnt? – a kinevezések óta a minisztérium kivonult.
Hajrá, srácok! #freeSZFE”
ZENE
Fáy Miklós az Eiffel Parkból közvetített KoronaGálát értékelte.
„Úgyhogy leültem szépen a számítógép elé, és néztem a Facebook-közvetítést, a KoronaGála című műsort, tudván tudva, hogy most is Ókovács Szilveszter lesz a showman. És lám, tényleg, és lám, most már egyértelmű, hogy a főigazgató úr nagyon is túlbecsüli a saját műsorvezetői képességeit, össze nem illő mondatfeleket próbál összeragasztani, félig elmondott sztorikkal próbál szórakoztatni. Ámbár lehet, hogy nincs jobb.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
