Fogytán volt már Jákob ereje a halottas ágyán, mikor a testvérek közül Ásérhez ért. Néhány szót mondott már csak számára, de ezek a szavak mintha termékeny talajra hullottak volna, megelevenedtek és életre keltek Áser fejében.
Bő termésű olajfákat látott maga előtt. Egyszerű életet. Tevékenyen gondozták a fákat, a termést és a bogyókat. Lábuk alázatosan szorgoskodott. Bő termésű olajligetben Áser törzsében áldottnak érezték magukat az emberek, gazdagnak és boldognak. És ebből jutott másoknak is.
Azonban előtte még hosszú út várt rájuk. El kellett vinni Jákob testét Machpela barlangjához.
Olajfák alatt
tűnődnek a vén bölcsek,
csendben lépkednek
