Írta: Séra András
Erős szél hordta a homokot Moréh tölgyesénél aznap, amikor a lassú vándorok odaértek. Voltak köztük ifjak, öregek, kicsik és nagyok. Lobogtatta a szél Ábrám ősz szakállát, aki az utat mutatta a többieknek. Bíztak benne mindannyian. Tudták, hogy különleges ember az öreg, és nem véletlen, hogy útra kelt. Ígéretet kapott, elhívatást, szövetséget és feladatot. És most itt követ keresett, a megfelelőt, méltót, oltárnak valót.
Távolba tekint
az öreg szeme, hosszú
út vár, és oltár