Írta: Séra András
Bo-káj úr volt a japán üzletemberekből álló társaság legidősebb tagja. Idős volt, tiszteletreméltó, és nagyon gazdag. Ez a társaság már évek óta különös tárgyak után kutatott. Olyanok után, amelyek az emberiség magasabb rendű szellemi szféráihoz kapcsolódnak. Birtokukban van egy ritka irat, amelyben állítólag a holt-tengeri tekercsek üzenetét kódolták a japán szellemi elit számára, sajátosan a japán haiku és haibun stílusában. Hogy mikor keletkezhetett és ki írta, nem tudni pontosan. Annyi ismeretes, hogy néhány évtizede egy japán utazó vett meg kumránban egy pásztortól néhány eredeti esszénus iratot, majd kalandos módon ezek Bo-káj úr üzleti köréhez kerültek. Valószínűleg a szamurájok szigorával őrzött széfek mélyén lehetnek most ezek az iratok, valahol a Felkelő Nap országának mélyén. Ami kevés kiszivárgott onnan, az a tekercsek japán átirata, a haiku és a haibun műfajú kódolása. De ebből is csak részletek.
Számomra is hihetetlen a történet, de a budapesti rom-kocsmák mélyén igazán lelkesen mesélte nekem ezt egy fiatal japán srác, aki elméretezte az Unicum adagját, és ettől szószátyárabbá vált a megszokottnál. Némaságát és távolság-tartását feloldotta az egymás után rendelt erős fekete italok serege, és estébe nyúlóan mesélt nekem Bo-káj úr sógun őseiről, a szamuráj etikettről, haikukról és haibunról. No és a titkos küldetéséről, amivel Bo-káj úr megbízta őt, hogy jöjjön Európába és kutasson további nyomok után. Nem hittem neki, de mindenáron mutogatta a tablet-jén a pdf-fájlokat. Részegítő volt már csak a kesernyés Unicum szagú lehelete is, de gondoltam ha már ennyire mutogatja a dokumen-tumokat, csak csinálok a fájlokról fotót, ki tudja…
Másnap aztán rákerestem a neten és a közösségi oldalakon a japán fiatalemberre, majd Bo-káj úrra, és azoknak az üzletembereknek a bizonyos társaságára is, de semmit sem találtam. Mese, mese, mese, nyakon öntve sok-sok alkohollal. Másnap biztos fájt is a szakéhoz szokott japán srác feje. De valami mégsem hagyott nyugodni.
Mi van, ha mégis igaza volt? Hirtelen elbizonytalanodtam és tanácstalan lettem. Arra jutottam, hogy a legjobb, amit tehetek, ha a dokumentumokról készített fotók alapján az egyetemen lefordíttatom egy japán szakos hallgatóval, majd a magyar fordítást közkinccsé teszem. Ez olvasható most itt ebben a gyűjteményben. A kumráni iratok haibun kódolása.
Számomra ezek az szövegek túl magasak és homályosak, nem nagyon értem őket, talán majd az olvasó igen. Aki pedig találkozik Bo-káj úrral, mondja meg neki, hogy a kollégáját visszavárják a romkocsmába, mert az utolsó ital után egy titkos szaké receptjét is el kezdte mesélni, és a felénél járt csak, amikor váratlanul elaludt… aztán pedig eltűnt a budapesti éjszakában. Köddé vált. És nem maradt utána más, csak a nehezen értelmezhető haiku és haibun szövegek. Ezek olvashatóak a következő fejezetekben. Hátha az Olvasónak sikerül majd megfejteni az üzenetüket, és ezáltal belelátni a magasabb szférák világába.
A szerzőről:
Az alföldön született és cseperedett, de később Pest megyében élt, majd Dunántúlon, jelenleg pedig Ausztria és Magyarország közt osztja meg életét.
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír. Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa. Jelenleg a negyedik X-be kezdett, ez pedig a harmadik kötete. Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king világán tűnödik, megosztva szemlélődéseit még C.G. Jung küsnacht-i kertjével, Bollingen tornyaival, és mindeközben a Biblia archaikus világán töpreng. Bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan.