CHB elvitelre - beszélgetés a Collegium Hungaricum Berlin igazgatójával, Nagy Mártával

Berlinben is sokat lazítottak már a március közepe óta érvényes korona-korlátozásokon, május eleje óta fokozatosan megnyílnak a város múzeumai és kiállítóterei is. Nagy Mártával, a berlini Collegium Hungaricum (CHB) igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan élte meg a magyar kultúrintézet az elmúlt időszakot.

Ébredezik a Collegium Hungaricum?

Abszolút, a könyvtárunk már heti két napot nyitva van, így ténylegesen is ki lehet kölcsönözni például azokat a könyveket, melyeket virtuális minivideóinkban ajánlottunk az elmúlt hetekben.

Hogy telt az idő március közepe óta?

Nem mondhatnám, hogy unatkoztunk: folyamatosan alakulóban volt minden. Összességében rengeteget dolgoztunk: Rugalmasan és gyorsan kellett megoldásokat keresnünk különböző helyzetekben.

Bármilyen furcsán is hangzik.

Egy olyan új területet kellett feltérképeznünk, amellyel ilyen intenzíven korábban nem volt módunk foglalkozni. Voltak persze akkor is digitális tartalmaink, használtuk a közösségi médiát, elsősorban azonban a valós térben zajló programjaink kísérőelemeként. Nem ilyen hangsúlyosan és nem ennyire kizárólagosan.

Hogyan élte meg, hogy egyik napról a másikra teljesen más rend szerint kell működtetni a házat? Megijedt?

Olyan tempóban zajlottak az események, hogy nem igazán volt időnk megijedni. Eleinte csak kapkodtuk a fejünket. Március 16-án még azt gondoltuk, hogy három nap múlva korlátozások mellett megtarthatjuk a filmklubunkat. Nem így történt. Aztán napokig törtük a fejünket, hogyan tovább.

Mint aki előre menekül.

Igen, a kollégáimmal egy fogatban. Továbbra is bejártunk dolgozni, és gyorsan összeszedtük, kinek milyen rejtett, hasznos tudás van a tarsolyában. Volt, aki ötleteket dobott be, más korábban ki nem használt készségeket. Szerencsénk van: sokféle gyakorlati szakmai tudás lelhető fel a CHB falai között: Tudunk helyben filmet vágni, hangot keverni, grafikai fájlokat készíteni, értünk valamelyest a közösségi média működéséhez, és megvannak az eszközeink a kivitelezéshez is: az intézetben, otthon, baráti körben. Hamar összeállt egy koncepció, meglett a „CHB to go” szlogen, tettünk mellé vizuális hátteret, aztán nekivágtunk a megvalósításnak. Közben sorra hallottam ismerőseimtől, milyen sok idejük lett hirtelen: olvasásra, hímzésre, konyhafestésre. Mi virtuális tartalmak gyártására fordítottuk a teljes munkaidőnket.

Milyen koncepció mentén gondolták újra a CHB kínálatát?

Nem az elmaradó eseményeket akartuk helyettesíteni mással, hanem valami olyasmit létrehozni, amire normális körülmények között nincs lehetőségünk. Megpróbáltunk a lehető legpozitívabban állni a kialakult helyzethez. Az gondoltuk végig, mit lehet kezdeni akkor, amikor nem tudjuk használni mindazt, ami a munkánk alapját jelentette: az intézet tereit, szokásos kommunikációs csatornáinkat, a fesztiválokon való jelenlétet, a személyes találkozásokat. Programjaink javarésze egy lélegző épülethez és a közönségünkkel való élő kapcsolathoz kötődött. A személyes érintkezés korlátozása ezt tette lehetetlenné.

A virtuális térbe költözés kezdetén könnyen beazonosítható védjegyet kerestünk, amely összefogja a készülő digitális tartalmainkat. Ez lett a „CHB to go”. Ezután láttunk neki a digitális tartalomgyártásnak.

Mint például?

Ilyenek voltak például a „napi kihívásaink” Berlinhez és Budapesthez kötődő kulturális eseményeket ismertető posztok formájában, amit az 50. résznél hagytunk abba.

Vagy a könyvtárunkban fellelhető könyveket bemutató videósorozataink. Ennek magyar változatában „Olvassatok kortársakat!” címmel Darvasi László író beszélt a könyvekről, a német nyelvű „Lesezeit”-ban itteni színészek és fordítók ajánlottak németül megjelent magyar könyveket. A „Szobazené”-ben pedig magyar zenészek a CHB-hoz számos szállal kötődő Lukács Miklós cimbalomművész felkérésére zenéltek nekünk otthonukból és meséltek németországi élményeikről. Összesen 21 CHB to go: podcast készült, ezek elég jól mentek.

Kihasználtuk azt is, hogy lett időnk feldolgozni a korábban felvett dokumentációs anyagainkat. Ahogy más a könyvespolcát rakja rendbe, úgy rámoltunk fel mi is. Leporoltuk és közzétettük egyebek között a 2019-es Berlinalén felvett Mészáros Márta – Hanna Schygulla-beszélgetést, és megnyitottuk a tavaly őszi Moholy-Nagy László-kiállításunk háromdimenziós, online változatát.

És letölthető CHB-s színezőjük is van.

Miután az első néhány lelkes hét után közönségünk lelkesedése érzékelhetően csökkent a digitális kínálatok iránt, elkezdtünk participatívabb projektekben gondolkodni. Így készült a CHB épületét bemutató 8 lapból álló színező is. Vagy a „Sounds of Home” felhívásunk, melyben a karantén ideje alatt megváltozott hangzó tájat kívánjuk feldolgozni. A mobiltelefonokon felvett, majd beküldött mintegy 10 órányi alapanyagból kompozíció készül, melyet ősszel lehet majd, reményeink szerint élőben (is) meghallgatni. Ugyancsak részvételen alapul az a sorozat, amely a ForteGo telefonos applikáció segítségével mutatja be a régi és a mai Berlint. A városban járva-kelve régi képeket lehet újrafotózni: hogy néznek ki a kedvenc helyek most, és milyenek voltak száz évvel ezelőtt.

Mit tanultak az elmúlt két hónapban?

Hogy mennyire fontos a közös gondolkodás, és a pozitív hozzáállás a fura élethelyzetekben. Azon voltunk, hogy ne azon siránkozzunk, mit nem lehet. Jó volt látni, milyen rugalmasan és gyorsan létre tudunk hozni a kulturális szcénában érdekes digitális tartalmakat. Ugyancsak sokat számított, hogy volt miből meríteni: sokat segítettek a művészek, a partnerintézmények, akikkel korábban már dolgoztunk együtt.

Mit visznek tovább a most született projektekből?

A német könyvajánlót, a „Lesezeit”-ot például biztosan fogjuk a jövőben is használni irodalmi események előkészítésére, a színezőből pedig készül nyomtatott változat is. A virtuális teret is intenzívebben fogjuk használni.

Hogyan fognak újra betagozódni az offline-világba?

Hibrid programokkal kezdünk, melyek összekapcsolják a benti életet a kintivel. Nyári programunk fókuszában a „Ruben Brandt” című egész estés animációs film áll, melyet több formában és több nyelven is vetítünk: a CHB tereiben több helyszínen, az épületből kifelé, online streamelve. Ehhez kötődik a filmet jegyző művész, Milorad Krstić munkáit bemutató kiállítás, mely június 18-tól ténylegesen is látogatható lesz, természetesen a megfelelő előírások betartásával. Ehhez is készülünk digitális kísérő programokkal, hogy az is hozzájusson kínálatunkhoz, aki nem akar még bejönni a házba.

Szeptembertől a Fotóhónap részeként a budapesti Ludwig Múzeum anyagából lesz kiállításunk. Ugyanúgy hibriden, de már nagyobb hangsúlyt kapnak majd a jelenléten alapuló események.

Megváltozott a közönség? Változott az intézet szerepe a járvány idején?

A Facebookon egyértelműen megnőtt a követőink száma, új korosztályok és nációk bukkantak fel soraikban. Sok nagyon pozitív visszajelzés érkezett, a podcastok, a 3D-s kiállításbejárás és bizonyos archív anyagok esetében mérhetően megugrott a nézettség. Mégsem tudjuk igazán, mit jelent egy lájk, egy megosztás, egy kommentár. Jó lesz majd megint személyesen is találkozni közönségünkkel, látni a látogatóink arcát és megkérdezni tőlük, hogy tetszett a kiállítás.