A tranzitblog karantén idején született Meg nem valósult művek 3.0 összeállításába javasolta Hornyik Sándor a Pátosz menedzsment sorozat folytatását. Az egyeztetés során eljutottak az online beszélgetés megszervezéséig.
Beszélgetőtársak:
Hornyik Sándor művészettörténész, a Pátosz menedzsment fogalom megalkotója, a 2019-es beszélgetés-sorozat házigazdája és Szűcs Attila képzőművész.
A beszélgetés Szűcs Attila: Katedrális (2019) című festményéből indul ki.
A katedrális a festészet történetén belül egy igen erőteljes toposz, amely leginkább Claude Monet impresszionizmusával, illetve a festészet mediális lényegének kutatásával fonódott össze. A 19. század utolsó évtizedében készült művein a francia alkotó avval kísérletezett, hogy miként is tudná megragadni festői eszközökkel a katedrális tömegét és súlyát, illetve azt a képet és érzéskomplexumot, amit a folyton változó látvány maga után hagy. Szűcs Attila festménye azonban nem egyszerűen a Roueni katedrális 21. századi posztmediális verziója, hiszen számos olyan motívum és technikai trouvaille bukkan fel rajta, ami az elmúlt években Szűcs saját védjegyévé vált. A Kölni dóm oldószerrel fellazított homlokzata előtt ugyanis titokzatos interjú zajlik egy vegyvédelmi (vagy akár járványügyi) technikus és egy hatvanas évekbeli csinos riporter között, miközben a nagyvárosi tér furcsa kertté alakul át. Ha pedig már tudjuk, hogy a felsejlő katedrális a Kölni dóm, akkor a festmény nemcsak az egyház, a katolicizmus és a gótika szimbolikáját lendítheti mozgásba, hanem annak történetiségét is, hiszen a katedrális egészen mást jelentett Suger apát, Victor Hugo, vagy éppen a német városokat bombázó amerikai pilóták számára, akik csodálatos módon megkímélték a Kölni dóm épületét. Sőt ha azt is tudjuk, hogy Szűcs Attilát nem Suger vagy Hugo inspirálta saját katedrálisának megalkotására, hanem Raymond Carver, akkor egészen modern és kísérteties megvilágítást kap a dóm, az interjú és a kert is, hiszen az amerikai minimalista író híres novellája a kommunikáció, az érzékelés és a megértés modern problémáit járja körül egy az európai gótikáról szóló TV-film és egy fura beszélgetés kapcsán.
A pátosz menedzsmentről:
A pátosz menedzsment egy nem létező fogalom, amely a pátoszformula és a dühkezelési terápia (anger management) fúziójából született. Az efemer fogalom egyik forrása tehát a pszichológiához és a szociálpszichológiához vezet, a másik pedig a művészettörténethez, konkrétan Aby Warburg munkásságához. Warburg egyik levelében a kultúra pszicho-történészeként írta le magát, aki azt vizsgálja, hogy az erős érzelmeket, a szenvedélyeket és a szenvedéseket, az eksztatikust és a tragikust megjelenítő vizuális toposzok hogyan vándoroltak át egyik történelmi-kulturális korszakból a másikba. A pátosz menedzsment ekként az ikonológiai módszer modernizálásaként és aktualizálásaként azzal foglalkozna, hogy az elmúlt száz évben a magyar vizuális kultúra hogyan élte meg a rendszerváltásokat, hogyan viszonyult az azok által felkavart ideákhoz és érzésekhez, és hogyan értelmezte át saját toposzait és pátoszformuláit. A beszélgetések során egyrészt arra keresnénk a választ, hogy a közelmúltban a magyar képzőművészet mely toposzai, milyen szimbólumai és allegóriái váltak aktuálissá, másrészt arra is, hogy mi történt ezekkel a toposzokkal a független magyar államiság évszázada folyamán.
