Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Fried Ilona Történelmi és társadalmi traumák az olasz fikcióban és dokufikcióban címmel írt esszét.
„Az elmúlt évek olasz történelmi, kulturális évfordulói, a társadalmi, politikai változások az irodalmat, a színházat, a filmet is megérintették, számvetésre késztették. 2009-ben az első futurista kiáltvány századik évfordulóját, 2011-ben az olasz egyesítés 150. évfordulóját ünnepelték. Olaszország I. világháborús hadba lépésének századik évfordulója 2015-ben volt. Aldo Moro, a Kereszténydemokrata Párt főtitkára elrablásának, meggyilkolásának negyvenedik évfordulójára 2018-ban, a fasiszta mozgalom megalapításának századik évfordulójára pedig 2019-ben emlékeztek. Számos különböző műfajú regény jelent meg az utóbbi években, mely fordulópontokhoz, történelmi és társadalmi traumákhoz, súlyos társadalmi problémákhoz kapcsolódott.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csehy Zoltán A legtisztább energiaminta című kritikája Sirokai Mátyás Lomboldal című verseskötetéről szól.
„Fából készült hangszereken zenélek” – írja a zenész-költő, s ez szép lassan kikapcsolja az akaratot, és az egyensúlyt végül a lüktetésben éri el. Sirokai Mátyás új kötetét valamivel könnyebb az ovidiusi átváltozáspoétikához kötni: az élet folyamatos átváltozásban „létezik”, az anyag a maga örökös anyaságában, a matéria alma matere mindig biztos. Ugyancsak finom kapcsolat sejthető azzal a speciális érzékenységgel is, mely a növényi létet az orphikus meditációk burjánzó alapjává teszi, s olyan érzelmi-lelki folyamatok sorát indítja be, melyeknek köszönhetően bármi növénnyé lehet.”
KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
„Ez a legelszántabban könyörtelen műve”
Krasznahorkai László Báró Wenckheim hazatér című regényének angol nyelvű kritikai fogadtatásából.
„Semmi kétség: a Báró Wenckheim hazatér komor, gyakran fásult, fárasztó, elkeserítő. Látnoki részei olykor nélkülözhetőnek érezhetők: „(…) a világ puszta eseménytéboly, milliárd és milliárd esemény tébolya, és semmi rögzített, semmi határolt, semmi megfogható, minden kicsúszik, ha meg akarjuk ragadni(…)”. Őrültsége és monomániája ugyanakkor ellenállhatatlan. Üdítő, ahogyan fütyül a kortárs irodalom szinte egészére, szellemisége Gertrude Stein The Making of Americans című regényével rokon: szintaktikai összetettsége miatt olyan irodalmi senkiföldje, amelyen csak a legelszántabb olvasók vonszolják át magukat. Ez a nem egészen 600 oldal egyszerre túl hosszú és – napjaink hír- és adatözönében – nagyon is rövid.” (Sukhdev Sandhu, The Guardian, 2019. december 13.)
VERS
A versrovatban ezen a héten Garaczi László, Kiss László és Szőcs Petra versei olvashatók. Szőcs Petra versei közül mutatjuk meg az egyiket:
A háború utolsó áldozata
Azokban az időkben a pravoszláv egyház is védelmébe vette
az oltás ellen fellépőket,
de mi, az iszapházak lakói
titkon azt reméltük,
hogy kialakul a nyájimmunitás.
Az orvos növényes álarcát hátrahagyva
előző este ugrott le a világítótoronyból,
szigetünket már szerzeteseknek sem tudták eladni,
néztük a tépett nyugágyakról a távolodó fényeket.
Te foglaltál ide szállást, te nyomorult.
Tájvédelmi körzet, mondtad, ilyen egy nyaralás.
Hiába reméled,
hogy majd előjönnek rejtekhelyükről a beoltottak,
sikerül az immunizáció,
vagy elhajózunk egy boldogabb szigetre,
inkább azt szeretném, ha te lennél a háború utolsó áldozata.
PRÓZA
Elhagyott, meglepett és kiszolgáltatott nők –
Gyárfás Endre, Kiss Noémi és Murányi Sándor Olivér prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.
Murányi Sándor Olivér: Ravina
„Csak most jut eszembe, válaszolnom kell a lányomnak: – Megveszem neked. – Vannak pillanatok, amikor teljesen határozottá válok, máskor hónapokig ingadozom egy döntést illetően. Ez most az előbbi helyzet. Nem tudom, miből, de megveszem.”
Gyárfás Endre: A babgulyás illata
„Meg is nősültem, falubeli lányt vezettem oltárhoz, tehetős családból valót. Takaros kis házunk volt, tapasztott fal, cseréptető, magam dobattam le korábban a nádfedelet, amikor munkába álltam, a téesz gépállomásán lettem szerelő. Traktor, kombájn, vetőgép, daráló, teherautó, bármit rám bízhattak a górék.”
Kiss Noémi: Fagy
„Semmi kedvem nem volt vetkőzni, igazából nem kedveltem ezt a játékot, mégsem mertem szólni. Nem is, hogy nem kedveltem, gyűlöltem. Szívből utáltam, a hideg rázott tőle, de hát buli volt, a többség akarta. A többiek gúnyolni kezdtek. Gyerünk, mutasd meg a pucád!”
Szív Ernő: Férfiujjak kedvessége
„A kislánytest mindig is nagyobb préda, mint a fiúk teste. De ne nyissak vitát semmiféle statisztikában.”
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia a francia színház és a koronavírus-járvány kölcsönhatásairól írt.
„Az előadó- és képzőművészek helyzete nyilvánvalóan Franciaországban sem rózsás. Azzal a különbséggel, hogy arrafelé mintha a gyakorló szakemberek kicsit szélesebb körét meghallgatnák a politikusok, illetve a rendszer sokkal jobban be van biztosítva. Teszem azt, színházi ügyekben a döntéshozók például nem az ország gyakorlatilag egyetlen igazán kiemelt, állandó társulattal rendelkező repertoárszínházának igazgatójától kérnek véleményt, a nemzeti (vagyis állami támogatással rendelkező) színházak direktorai pedig nagyon is szívükön viselik a függetlenek sorsát, szolidaritási alapot reklamálnak, mivel programjukban és működésükben nagy mértékben rájuk is támaszkodnak.”
FILM
Báron György az Elia Kazan-ügyről számolt be.
„Eddig a hollywoodi történet hasonló a budapestihez. Tanulságosak azonban az apró különbségek is. Amerikában elképzelhetetlen lett volna, hogy a hatalom valamelyik kurzusideológusa (ha mondjuk Clinton alatt lett volna is ilyen) miniszterektől és államtitkároktól kérte volna a döntés megváltoztatását, mint tette azt nálunk Schmidt Mária. Ha erre vetemedik, vagy hülyének nézik, vagy harsányan kiröhögik, hiszen a Filmakadémia (mármint az amerikai) független szakmai szervezet, politikusnak ott semmi keresnivalója.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
