Április 25-én lesz nyolcvanéves Al Pacino Oscar-díjas amerikai színész, aki ugyanolyan hitelesen játszott maffiózókat, csavargókat, gyilkosokat, nyugállományú vak katonatisztet, bűnüldözőt, könyörtelen kaszinótulajdonost, „Dr. Halált”, III. Richárdot, Heródes királyt, sőt még magát az ördögöt is megelevenítette.
Alfredo James Pacino Harlemben letelepedett szicíliai bevándorlók gyermeke. Háromévesen már nagyszülei előtt „lépett fel”, s ettől fogva kihasznált minden szereplési lehetőséget. A művészeti főiskoláról 17 évesen eltanácsolták, a következő tíz évben szó szerint nyomorgott, volt jegyszedő, portás, küldönc, újságkihordó, miközben off-off Broadway produkciókban „edződött”. Csak 1966-ban jött egyenesbe, amikor felvették Lee Strasberg híres színészi stúdiójába (az intézménynek 1994 óta társelnöke), három évvel később már a színházi Oscarnak nevezett Tony-díj tulajdonosának mondhatta magát.
1969-ben állt először a kamera elé, de az áttörésre 1972-ig várnia kellett. Francis Ford Coppola ekkor osztotta rá A Keresztapa egyik főszerepét, és a kritika szerint semmivel sem maradt el Marlon Brando mögött. A Serpico című, valós eseményeket feldolgozó filmben egy korrupció ellen küzdő zsarut, A Keresztapa második részében a család donjává „felemelkedő” Michael Corleonét, a Kánikulai délutánban homoszexuális bankrablót formált meg. E filmekért 1972 és 1975 között minden évben jelölték az Oscar-díjra, de a gáláról mindannyiszor üres kézzel távozott.
A hetvenes évek végén számos kommersz filmet is elvállalt, üdítő kivétel csak a Brian De Palma által rendezett A sebhelyes arcú című maffiatörténet volt. Ekkoriban inkább a színházban remekelt, 1977-ben ismét megkapta a Tony-díjat, a kritika áradozott III. Richárd alakításáról. A szereptől nem szakadt el, két évtizeddel később írója, rendezője, főszereplője és producere volt a Shakespeare-dráma nyomán készült Richard nyomában című filmnek.
A régi Pacino 1989-ben a Szerelem tengere című thrillerrel „támadt fel”, ezt követte A Keresztapa harmadik része, majd a Dick Tracy című gengszter-paródiában komédiázott felszabadultan, ezért az alakításáért hatodszor jelölték Oscar-díjra. A kitüntetést végül 1992-ben kapta meg, a számára valóságos jutalomjátékot jelentő vak ezredes szerepéért az Egy asszony illata című filmben. Ugyanabban az évben a Glengarry Glen Ross című drámában a legjobb mellékszereplő kategóriában is jelölték a legrangosabb filmes kitüntetésre.
Emlékezetes alakítást nyújtott a romantikus Krumplirózsában, a Carlito útja című krimiben, a Szemtől szemben című akciófilmben volt először látható együtt a vásznon a másik nagy olasz-amerikai sztárral, Robert De Niróval. Az elmúlt két évtizedben forgatta A bennfentes, a Minden héten háború, a Beavatás című filmeket, s feltűnt a népszerű Ocean’s-trilógia harmadik részében is. Ezután megszemélyesítette a gyógyíthatatlan betegeit eutanáziához segítő, Amerikában Dr. Halálnak nevezett Jack Kevorkiant, eljátszotta a gyilkosság miatt elítélt híres zenei producert, Phil Sectort, a Danny Collins című zenés filmben egy öregedő rocksztár megformálásáért Golden Globe-díjra jelölték. Az Angyalok Amerikában című televíziós sorozatban nyújtott alakítását több díjjal honorálták. A színpadon Shakespeare A velencei kalmárjának címszerepében aratott sikert, Oscar Wilde Salome című darabjában többször volt Heródes király, öt éve egy kifejezetten neki írt darabbal a Broadwayre is visszatért.
Idén, közel a nyolcvanhoz kilencedik alkalommal izgulhatott az Oscar-gálán. Az ír című Martin Scorsese rendezte maffiaeposzban a férfi mellékszereplők kategóriában jelölték, s bár az aranyszobrocskát nem ő nyerte, játékát több díjjal is honorálták. Partnere ezúttal is De Niro volt, a színészeket digitálisan fiatalították meg. Tavaly szerepelt a Quentin Tarantino rendezte, a Manson-gyilkosságokról szóló Volt egyszer egy Hollywood című filmben és először forgatott tévésorozatban: a Hunters című, a hetvenes években játszódó szériában egy nácivadászt alakított.
A nagy operarajongó hírében álló, szomorú szemű és rekedt hangú színész sokszor választott rosszul, egyebek közt a Csillagok háborúja, a Kramer kontra Kramer, az Apokalipszis most főszerepét is visszautasította. Varázsának kevés partnernője tudott ellenállni, s bár soha nem nősült meg, hosszú kapcsolata volt Diane Keatonnal, ikrei születtek Beverly D’Angelótól, tíz évig egy argentin színésznő volt a partnere.
Egy nyilatkozata szerint legjobb tippje, amellyel a színészetről szolgálhat:
„Tanuld meg a szöveged, és hogy hogyan kell elmondani, és aztán ismételd”.
Alakításaira a spontaneitás, az improvizációs képesség, az erős gesztikulálás és az érzelmi telítettség jellemző. Kiváló komédiásként és bűnügyi filmekben is, függetlenül attól, hogy a rabló-pandúr játszma melyik oldalán áll: volt már tiszta lelkű rendőr, de gyilkos, sőt Az ördög ügyvédje című thrillerben maga a Sátán is. Megkapta az Amerikai Filmintézet (AFI), valamint több nemzetközi filmfesztivál életműdíját, kitüntették a Kennedy Center díjával, tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia (AAAS), valamint a Brit Filmintézet is. Az Oscar-díj mellett átvehette az „életmű Arany Glóbusznak” számító Cecil B. DeMille-díjat, s a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjat is, így azon kevesek egyike, aki az Oscar-, a Golden Globe-, a Tony- és az Emmy-díjnak egyaránt büszke birtokosa.
