Gáspár András Gáspár: Föld 2 Záróvizsga, Móra Könyvkiadó, oldalszám: 336, megjelenés: 2020 április
Tisztán emlékszem életem első könyves „találkájára” a sci-fi műfajával. Úgy 10-12 éves lehettem, mikor valaki a kezembe adta Andre Norton Sargasso a világűrben című regényét, ami valódi sokként ért – azóta imádom ezt a zsánert, különösen, ha odakinn, a jeges, kiszámíthatatlan, félelmetes és lenyűgözően végtelen, sötét űrben játszódik.
Gáspár András Gáspár első regénye pontosan ilyen, és úgy sejtem, sok mai kölyökolvasóban hasonló élményt fog kiváltani.
Mielőtt azonban a könyvre térnék, néhány szót a szerzőről. Gáspár András Gáspár színész (S.Ö.R., G.Ö.R.Cs, Európa Expressz, stb.), drámatanár, rendező, szinkronszínész (pl. a Kung Fu panda Po-ja), az Ász Táborok szervezője – akit korábban Tóth-Gáspár András néven ismertünk. Nem összetévesztendő a nemrég elhunyt Gáspár András íróval, aki a sci-fi és fantasy irodalom terén számos regény és a M.A.G.U.S. szerepjáték (egyik) alkotója volt!
A „mi” Gáspár András Gáspárunk nagyon otthon van a (kis)kamaszok világában, és ez tisztán érezhető első művén, a „Föld 2 Záróvizsga” című regényén. Különös és kissé megmosolyogtató élmény a könyv kapcsán, hogy a 6. leckéig (fejezet) milyen… hm, mondjuk úgy: udvarias, „felnőttbarát”, „anyu-apu finom lelkét óvó” a szöveg. Mintha Gáspár írás közben arra gondolt volna, hogy a boltban könyvek közt válogató szülő, nagyi úgyis legfeljebb csak az elejébe olvas bele, addig tehát „jól kell viselkedni”, de aztán hadd szóljon a kamasz száj szabadossága, ahogy a csövön kifér. Persze valószínűleg nem erről van szó! A 6. fejezet után azért is válthatnak hirtelen szabadszájúra a szereplők, mert a környezetükből egy csapásra eltűnik minden felnőtt, s ők végre úgy „kurvanyázhatnak”, ahogy a kedvük tartja.
Ne tessék azonban beparázni (legyünk stílben!), mert a regény mégsem alpári, csupán nyomokban (és a kellő dramaturgiai pillanatokban) tartalmaz csúnya szavakat!
Különben sem ez a lényeg, hanem a történet és a mondanivaló!
Maga a sztori – mondjuk ki bátran – az első öt fejezeten át bizony nem túl izgalmas, sőt, kifejezetten a régimódi ifjúsági regények bájos(kodó), kissé bumfordi hangulatát idézi. Mivel azt remélem, hogy Gáspár még sok-sok regényt fog írni, ezért innen súgom (ha meg nem bántódik a kéretlen tanács miatt): a kamaszoknak szóló történeteket érdemes valami „ütősebbel” indítani, mint a főhős zoknikeresése, különben sosem jutnak el a tizedik oldalig!
Én szerencsére nem adtam fel, és ennek eredményeként a 6. fejezettől kezdve olyan szédületes, felkavaró, minden oldalon újabb és újabb meglepetésekkel szolgáló vérbeli sci-fi kalandot olvashattam, amilyen már rég nem akadt a kezembe. Gáspárnak döbbenetes érzéke van az akciók, a sebesen pergő események fantáziadús, sosem unalmas vagy önismétlő írásához. Úgy megsorozza az olvasót fordulatokkal, kalandokkal, hirtelen váltásokkal és agyament ötletekkel, hogy csak úgy füstöl! Az ember (jelen esetben én) többször is elhatározhatja, hogy „ezt a fejezetet még elolvasom, aztán alvás, hisz éjjel kettőre jár” – aztán lapoz és lapoz és lapoz és… hajnali négyet üt az óra.
A „Föld 2 Záróvizsga” azonban nem csupán remekül megírt ifjúsági sci-fi, de egyben nagyon is jelen idejű társadalom- és emberiségkritika. Sajnos én nem osztom a szerző optimizmusát, és ezért úgy vélem, hogy a vizsgát a Homo sapiens már régen elbukta, de tudom, hogy a kamaszok számára igenis optimista történeteket kell írni. (Habár Gáspár optimizmusa is megkérdőjelezhető, hiszen a könyv vége… Na jó, nem lövöm le a poént, bár némi fenntartásom azért akad, méghozzá genetikai vonalon: a szerző szerintem érti, mire gondolok.)
Számomra tény, hogy a „Föld 2 Záróvizsga” első próbálkozásra jól sikerült, biztató kezdete egy most induló regényírói pályafutásnak. A hol túlságosan is finomkodó, már-már gyerekes, vagy sutára sikeredett (pl. szerelmi jelenetek), a máshol viszont horrorba hajlóan brutális, szókimondó, durva akciók, és a közéjük ékelt tudományos (néha túl sok szakkifejezéssel spékelt), vagy filozofikus leírások dramaturgiailag még kissé döcögőssé teszik a történetet, ami végül mégis működik. A rövid fejezetek, a gyorsan pörgő, klipszerű események, a számtalan remek ötlet, és az, hogy a sztori nemcsak szórakoztat, de – remélhetőleg – el is gondolkodtat, fontos kamaszregénnyé teheti ezt a művet.
A magam részéről csak azt hiányoltam, hogy a könyvben szereplő Highbury Hills iskolában, mely a Föld nevű bolygó legelitebb sulija, egyetlen magyar diákkal sem találkoztam. Persze ahogy nálunk a CEU-val bántak, ez nem is csoda.
Nézd meg a videót, hogy még többet megtudj a könyvről!
