Gulya István: Ne félj
(Szerelem a korona idején)
…de ne félj. Körbe vesz majd a hosszabb csönd,
hallgat a talpad, a szél is odafönt
Nem simogat. Ölelni én foglak
Kőutak nélkül is magamhoz hozlak
Lehet úgy is szeretni, ha nem vagy ott.
Itt élsz, én ott, de nem vagyok elhagyott,
éjbe zárt szemmel is pontosan látlak,
a szeppent kis tested, ívét a szájnak
Hallom remegő trilláját szívednek,
mint a kölykét, kit ágyából kivesznek,
ki hirtelen még remélni is reszket,
hogy elhiggye a következő percet…
Hidd. Hisz elég a hit és ég benned fény,
és rosszra is ígértem, szeretlek én,
és mint Istennek, úgy tartom a szavam.
Szívem adtam, most kenyerem is, ha van
Túllép az idő mán is és holnapon.
És mert bárhol vagy, te vagy az otthonom,
messziről vigyázlak és táplállak: élj
Jó könyved vagyok, nyitott. Lapozz. Ne félj
