Séra András*
Erdészház
Facsemeték köszöntik a tavaszi reggelt az erdészház udvarán a teherautók platójáról. Ott vannak már az erdészek is, érkeznek a munkások, kicsit távolabb a háztól pedig madárcsicsergés biztatja a készülődést. Szerszámok, kabátok, kulacsok, szendvicsek, és erdei áldások kerülnek elő a tapasztalt társaság pakolása közben. Nagy ünnep a mai, megújul az erdő. Új lakókat fog köszönteni.
Elindulnak a teherautók, és az erdő állatai tisztes távolból követik figyelmükkel. Egész nap folyik a munka. Ásás, pakolás, ültetés, igazgatás, tereprendezés, hümmögés, nevetés, koccintás, falatozás, kacagás, és hálás kézfogás. Mintha az erdő is mosolyogna. Mindenki elégedett.
A lenyugvó nap kíséretében pöfögnek vissza a teherautók az erdészházhoz. Jóleső fáradtsággal fogadja a társaság a vacsorát. Kiszáradt, kérges öreg fahasábok lobogtatják a kandalló lángját és köszöntik az éjszakát.
Tavaszi rügyek
hallgatják az erdészház
vidám dalait
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
