Séra András*
A telek
Győzelmet hozott a tavasz, a bíró a közösség javára döntött. Évekig húzódó pereskedés végére tett pontot. Régi sebek szakadtak fel, ősök szelleme kísértett, kulturális szakadékok nyíltak meg. Az idei tavasz végre enyhülést hozott, a telek a közösség jogos tulajdonába került.
Kilépett a bíróság hatalmas kőépületéből, és egy különös imát mormolt a nap felé fordulva. A győzelem boldog tudatával indult haza a tavaszi napon. Kopottas zakóját az ujjával tartva, a vállán át a hátára dobta, másik kezével a hátul copfba fogott hosszú fekete haját végigsimította, és mosolyogva, elégedetten haladt a járdán. Mellette szerelmespárok, biciklisek, buszmegállóban várakozók, mind-mind bólintottak, ahogy elhaladt mellettük. Ismerték, és tudták hogy igaza volt. Tisztelték a küzdelmét.
Befordult a kis utcába, a házához ért, ajtót nyitott és bement a dolgozószobába. Oda, ahol az emlékeit és az ereklyéit őrzi. Kinyitotta a nagy üvegajtós szekrényt, kivett egy hosszú szárú régi pipát, és a bőrből készült fejdíszt, amin díszes madártollak voltak. Óvatosan a fejére tette és a tükör elé állt. Belenézett, és maga mögött látta az őseit. Ott állt mögötte az egész törzs, apja, anyja, és az öreg nagyapja, akié a tollas fejdísz volt.
Tavaszi szellő
hozott hírt a sátorba,
törzsfőnök hallgat
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”