Séra András*
A halász
Év végéhez közeledve egyre hűvösebbek már a napok a kis halászfaluban. Megszokta a hajnali kelést az öreg. Bebújt a vastag garbójába, megitta a kávét, csizma, kabát, sapka, és már indult is a csónakhoz. Közel lakott a parthoz, nem kellett messzire mennie. Megfontoltan lépkedett az apró kavicsokon, és a felszereléseire gondolt. Hálók, ládák, kötelek. Sorra vette őket, tudta hogy ott van minden a hajón. Pontosan a helyükön. Hosszú évek óta precízen bánt velük, de mától még jobban oda fog figyelni rájuk. Szükség lesz rá.
Közeledett a csónakhoz, és közben eldöntötte hogy ma tovább lesz kint a vízen. És holnap is. És azután is. Jobban vigyáz a hajóra, a felszereléseire, és önmagára, mert mától több halra lesz szükség. Öreg már, de jól bírja a munkát. Kevesebb rum, több kávé, és több hal. Menni fog ez. Muszáj. Hiszen tegnap tudta meg, hogy hamarosan férjhez adja egyetlen lányát.
A nyári násznép
emeli poharát a
halász lányára
*Séra András:
Tőzsdei árfolyamokat szemlél, gazdasági jelentéseket olvas, cégeket látogat, befektet, blogot és haikut ír.
Építgeti, farigcsálja, csiszolgatja, megéli. A haibun a barátja.
Harmincötéves korában ejtette bűvöletbe a haiku és a haibun csodálatos világa, és az azóta eltelt öt év terméséből tár most az olvasó elé egy kis gyűjteményt.
Két haibun közt Lao-ce, Konfuciusz, és a Ji-king üzenetén tűnődik. Közben bonsai fákat metszeget, erdei sétákon időzik, és szaunákban izzad, hogy aztán friss szellemmel ülhessen vissza gazdasági jelentéseket olvasni.
Így forognak a napok és a világ kerekei egészen addig, amíg egy Ji-king vonal szét nem pattan. Addig is álljon itt néhány haibun**.
**Haibun: „Haiku és prózai kommentárja. Külön műfaj.”
