Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
INTERJÚ
„A hullámok kimossák a talpad alól a homokot”
Balla Zsófiával beszélget Károlyi Csaba.
„Most jelent meg Balla Zsófia gyűjteményes verseskötete, Az élet két fele, a könyvhétre pedig az esszékötete, A darázs fészke, és idén lett 70 éves. Verseskötete néhány kivétellel tartalmazza az életművet. Esszékötete korábban még soha nem látott napvilágot. Ebben a két könyvben benne van az életművének java. A költő azzal a verssel zárta 2015-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott székfoglaló beszédét, mellyel indult, és melyet ma is élete emblémájának tart: „Újra, csak újra megtérek, / nem akarok más lenni, / (félek) / mint ami lenni szeretnék. / Ahogyan élek, az a hazám.” (Ahogyan élsz). De azt is mondja, hogy Budapesten talált igazán magára.”
FEUILLETON
Hévizi Ottó Esterházy-konjunkciók címmel írt esszét.
„Utolsó együttállásomhoz értem Esterházyval, mégpedig épp a hűség szavával. A vonatkoztatási pont ez esetben Balassa Péter. Lássuk, miért: az igazság szóról tartott előadásban idézem Esterházyt a hűségről A szavak csodálatos életéből, aki ezt a 2003 őszi előadását az akkor meghalt Balassának ajánlja, aki viszont egykor engem művelt ki egy meleg hangú cikkben egy fogalomról, amely nem volt más, mint épp a hűség; s most e kiművelés igazságáról kellene dűlőre jutnom egy Esterházy-emlékszövegben. A konstelláció tehát röviden ez: igazság, Esterházy, hűség, Balassa, és vissza: Balassa, hűség, Esterházy, igazság.
Miről volt szó Balassával? (Mikor volt ez? Csaknem 25 éve.) Én azt mondtam: a hűség mindig tartam-kötött, emberközi, ezért emberibb arculatú, mint a hitválasztással egyszer s mindenkorra elkötelező hit. Emiatt van abban valami igazságtalan, hogy noha a hit és a hűség ugyanarra a szótőre megy vissza, a hitből filozófiai sztárfogalom lett, a hűségből viszont semmi. Igaz, írta Balassa. De ne felejtsem el, tette hozzá, hogy a hitben nincs véglegesség, benne mindig jelen van a szenvedély szakadáspillanata, a kétely fenyegetése, a kockázat, bizonytalanság; hogy az Atyában mindig ott a Fiú. Igaz, mondtam volna talán. Csakhogy.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Nélküled nekem már nem kedves semmi címmel írt recenziót Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol trilógiájáról.
„Mindenesetre ebben a világban indul el a Községből a Bárđur nevű férfi és a tízes éveinek végén járó, elárvult fiú a néhány órányira eső halászfaluba, hiszen akármilyen zordak a téli viszonyok, dolgozni kell, a tőkehalat mint a közösség megélhetését biztosító egyetlen számbavehető forrást a tenger mélyéből, messze a vízre kievezve zsákmányul kell ejteni. Stefánsson első magyarul, a Typotex Kiadó világirodalmi sorozatában Patat Bence fordításában tavaly megjelent, A halaknak nincs lábuk című, a modernkori Izlandon játszódó regényéből és néhány hete az e hasábokon Köves Gáborral folytatott beszélgetéséből („Minden vasárnap tüntetni mentem”; ÉS, 2019/44) egyaránt tudhatjuk, hogy a kitalált szépirodalomnak (és ezen belül a verseknek) milyen hasonlíthatatlanul kiemelt szerepe van a mindenkori izlandi azonosságtudatban. Bárđurt és a fiút is legszorosabban az irodalom iránti rajongás köti össze. Utolsó közös olvasmányuknak, Milton Elveszett Paradicsomának egy sorából (ez ennek a recenziónak a címe) Bárđur saját figyelmetlenségéből bekövetkező halála után (a könyv megzavarja a férfit, anorákját a szállásán felejti, s a jeges vihartól sújtott tengeren vergődő csónakban halálra fagy) a regény főszereplőjévé előlépő, és mindvégig megnevezetlenül maradó fiú ismétlődő jelmondata lesz, a gyászt, a bánatot, a veszteséget jelképező emlék, mely az első kötetben sokszor, a másodikban néhányszor, a harmadikban már csak egyszer tűnik elő.”
VERS
Babiczky Tibor, Gergely Ágnes, Hevesi Judit, Kálmán Gábor, Kántor Péter, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Markó Béla, Marno János, Mesterházi Mónika, Parti Nagy Lajos, Pollágh Péter, Schein Gábor, Simon Bettina, Szabó T. Anna, Szlukovényi Katalin, Visky András, Vörös István, Takács Zsuzsa, Wirth Imre versei.
Kedvcsinálóul Hevesi Judit A disznó éve című verse:
Álmomban kidobtam
a méhem egy repülőgépből,
és néztem, amint földet ér,
de ne mondd el senkinek.
Ha megtalálod, tedd üvegbe:
romlott hús, rajta
szükségtelen burjánzásnak indult,
csupa oda nem illő dolog.
Az üveget, mint nagymama a befőtteket,
elrakjuk, ráírjuk: 2019,
a kínai horoszkóp szerint a disznó éve,
boldogságot és harmóniát ígér.
Míg alszom, tudom, elvégzed
az összes rutinvizsgálatot,
ha felébredek, azért én is
ellenőrzöm magam,
és ha mindenemet megtalálom,
befizetem a számláimat,
virágot locsolok.
PRÓZA
Bán Zsófia, Cserna-Szabó András, Darvasi László, Garaczi László, Háy János, Keresztury Tibor, Kiss Ottó, Márton László, Nádasdy Ádám, Oravecz Imre, Sándor Iván, Spiró György, Szilasi László, Tóth Krisztina szépprózája,
Turi Tímea, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor – tárcabúcsúja.
Részlet Bán Zsófia Csúcsdísz című írásából:
„Csúcsdísz a csúcs emléke, hogy mindez megtörtént, ebben az életben, csúcsdísz, hogy nem kell várni rá, csúcs, hogy megvolt, de újra nem lehet, mert ha odakapod a fejed, ha kiveted pillantásod hálóját, eltűnik; nem kialszik, hogy volt ott valami, de most nincsen, hanem úgy, mintha ott se lett volna, hülyét csinál belőled, ez az igazság, de hogy mi az igazság, na itt van a kutya elásva, és egy elásott kutya, hát, főleg így decemberben, nem ajánlom, mert olyan keményre fagy a föld, hogy lepattan róla az ásó és kisebesedik a kezed, szerintem ne vacakolj vele, várd meg a tavaszt, amíg felpuhul a föld, addig csomagold be egy jó meleg pokrócba, vidd be a garázsba, és nyomd be neki a Mozartot, arra mindig a fülét hegyezte, kisGmoll szimfónia volt az all time listavezető, és csúcsdísz, hogy ha odakapod a fejed, ha kiveted pillantásod hálóját, az a halott kutya még mindig ott lesz, az nem tűnik el, nem csinál belőled hülyét, hanem csak várd ki a tavaszt, aztán vidd ki a kert végébe, és ásd el egy fa alá. Azon nőnek majd a csúcsdíszek. Már szerintem.”
Részlet Nádasdy Ádám Vár a századosom című írásából:
„– Egy sörözőt keresek… errefelé, de elfelejtettem, hogy hívják, – hazudta. Majd bolond lesz a rendőrnek kipakolni. Rendőrrel lehetőleg nem beszélünk, nagy ívben elkerüljük, nem mondunk neki semmit, csak ha muszáj, ezt tanulta már kisgyerek korától.
– Hát söröző az van több is. Melyiket keresi? Járt már ott?
– Nem… valaki ajánlotta… – Géza lekapta a szemét a rendőrről: érezte, hogy elpirul.
– Lehet, hogy a Championsra gondol? Az egy barátságos hely.
– Ez az! Igen! Már emlékeszem: Champions!
– Hát ott van szemben, csak eltakarja a parkoló kamion. Menjen csak be nyugodtan, hamarosan végzek, fél óra múlva ott leszek én is. Csak átöltözöm.
– De miért? – kérdezte bután Géza.
– Mit miért?
– Miért jön oda?
– Hát azért, amiért te, szamár! – mondta a rendőr fejcsóválva, és egy pillanatra Géza vállára tette a kezét. – De ne itt menj át, hanem ott az aluljárón, mert itt veszélyes, és én meg akarok veled inni egy sört, addig maradj életben. Na viszlát.”
ZENE
Végső Zoltán Cristina Branco koncertjéről írt kritikát.
„Azt hiszem, Cristina Branco bármit énekelhetne, és a most hallottakhoz hasonlóan magas szinten képes is lenne rá. Hatalmas kisugárzása van, puszta lénye kordában tartja a színesen, jó ívűre összeállított műsort, három oktávot meghaladó hangterjedelmét fokozatosan engedte kinyílni.”
TÁNC
Králl Csaba Meg Stuart és Jompet Kuswidananto táncelőadásáról írt, amely a bécsi Tanzquartierben volt látható.
„Meg Stuart Celestial Sorrow-ja az érzékekre hat, olyan, mint egy bomba, ami hol itt, hol ott csapódik be; egyszer jeges vízben fürdünk, máskor heves tűzben égünk, szánkázunk riasztó mélypontok és üdítő magaslatok között, mint a való életben. Már magában a színpadképben is van némi disszonancia, mert a társalkotóként feltüntetett indonéz képzőművész, Jompet Kuswidananto installációja – sok száz, a térbe lógatott, különböző nagyságú és különböző fényerejű villanykörte – több mint szép, egyszerűen varázslatos, noha ezek a fogalmak mára teljesen kikoptak a kortárs művészet szótárából.”
TELEVÍZIÓ
Grecsó Krisztián két „tét nélküli kis videóról” írt.
„Az év végén, és ezt a legjobb szívvel javaslom önöknek, ne nézzenek olyan filmeket vagy tévéműsorokat, melyek megdolgoztatják a szív felejtőműhelyét. Ne kelljen már megint csak söpörni, tisztogatni, elmosni mindent álomban és félálomban egyaránt. Két tét nélküli kis videót ajánlók önöknek, az egyiket a 444.hu szerkesztője idézte meg nemrégiben.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
