+ Gondolat

A képi jeleket fordítsák le a szavak nyelvére, jutalmuk a sikeres fordítás öröme

Péntek Orsolya kiállításának megnyitója az RS9 Színházban

Péntek Orsolya 22 című kiállításának megnyitója az RS9 Színházban

Hogy a mai ember elveszett, ezt e percben Péntek Orsolya igazolja a leghitelesebben. Aztán mi mindannyian, akik odaállunk mellé. Mindannyian hiszünk valamiben, de lelkünk mélységes zavarban van az állandóság és a hierarchia hiányának egyiptomi sivatagában. A dolgok megváltozásában való hit, a valamiféle titokzatos feltámadás képviselete az a végső remény, mely nélkül élni, úgy látszik, a ma embere képtelen. Aki megpróbálja, szánni valóan és megérdemelten hull alá. De már nem tudjuk azt sem, kik azok a megvilágosodottak, akik majd szánakoznak rajtunk, és akik kijelenthetik, hogy megérdemeltük sorsunkat. Talán azok, akiknek minden múltbeli történése egyszerre ott lebeg a felszínen annak minden átkával vagy áldásával együtt, vagy ellenkezőleg, akik lezárták tévelygésük útját és merőben anakronisztikusan hisznek a dolgok megváltozásában és a mai értelemben vett feltámadásban? Mint amikor nincs külső és szilárd pont a látómezőnkben, és a vonaton ülve nem tudjuk, a mi kocsink indult-e el, vagy a szomszéd vágányon tartózkodó vagon. Megszédülve keresünk ilyenkor szilárd pontot. A gyönyörhöz vagy az egyensúlyvesztéshez hasonló érzés (vagy mindkettő) csak pillanatokig tart – sajnáljuk-e avagy megkönnyebbülünk, ha végre elmúlik? Hirtelen nem tudjuk, melyik vagonban tartózkodunk és örülünk a hamarosan érkező, noha még ismeretlen válasznak.

De van-e ennek az állapotnak kockázata? Alig hiszem, hogy egy ilyen kvalitású festő (és tegyük hozzá: író) kockázat nélkül ül le dolgozni. Hogy a kockázat minden kétséget kizáróan fennálljon, olyan kapaszkodót kellett keresnie, amely nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a dolgát. Regényeiből úgy tudom, hogy állandó tartózkodási pontot az élethez nem kapott, maradt egy vándorló gyökerű egzisztencia – ehhez azért hozzáteszem, hogy gyakorlatilag semmi konkrét életrajzi ismerettel nem rendelkezem Péntek Orsolya életét illetően. Amit róla tudok, azt – képeit nézegetve – egyszerűen kitalálom, és ezt tudom javasolni Önöknek is. Így aztán nem csoda, hogy egyaránt vonzódik a Háromszoros Hatalmú Hermész téziseihez, és egy bizonyos bibliához, vagy a kínai Ji kinghez. (Most, ha belegondolok, talán Mallarmé kockáihoz is.) Mindenesetre ott látom Pénteket a kettő közül valamelyik vonaton, átérzem a bizsergető állapotot: merre is megyünk hamarosan?

Ha összeszámolom az itt látható képeket, váratlanul ér a szám: tizenegy. Rejtélyes szám, hát még ha valamiképpen multiplikálják azt és az eredmény egy bizonyos abc betűinek száma lesz. Rejtvényről van szó, és a feladat az Önöké, tisztelt egybegyűltek. Az örök játék, sorselemzés vár önökre. Megvan a kockázata.

Mint látjuk, élénk színekben tobzódó képeket alkot Péntek Orsolya. Amikor először láttam őket, rögtön az volt a benyomásom, hogy nem sok köze van azokhoz a koordinátákhoz, ahol készültek. Nem sugallják a magyar föld atmoszféráját, jelentsen az bármit is. Délebbre röpített az első pillantásra, a tenger, elsőre az Adria ott van a képein. Aztán az ókori Itália, Szicília, ahol már nem nehéz észrevenni a görög, és ugyanúgy az arab hatást. Mintha egy ugrással Észak-Afrika zajos városainak forgatagába kerültünk volna, ahol kissé rejtve arab kereskedők fürge segédei cipelnék kézi erővel, a vállukon a bálákba kötött árut, s közben engedik megcsodálni színes szőttesből készült ruházatukat. Ezekbe a színekbe már belekeveredett az ibériai mór hatás, szefárd árnyalattal. A Nap, amely az Egyet nemzette és ez utóbbiból lett aztán minden, szóval a Nap közben beragyog mindent, a sok színes, némileg pointillista stílusú függőleges, nem naptól ragyogó esőcseppek zuhataga, hanem fentről ömlő fényözön. Ez a sok szín nekünk – kárpát-medenceieknek – újdonság, ott, az észak-afrikai arab Nap alatt természetes.

Önök a képek mellett szövegeket olvashatnak, és egy kalapból erre utaló citátumokat. Ahogy sejtem, az önök dolga, hogy kitalálják, kitől valók az idézetek és mire utalnak a képek, amelyek lesznek többen is. Vagyis meg kellene próbálniuk a képek jeleiből a szövegeket felismerni. Vagy esetleg fordítva, a szövegek segítségével a képek által küldött jeleket olvasni. Értelmezni, nyelvünkre átültetni. Megfejteni a képek üzenetét, hogy ne kerülgessem tovább a szót: fordítsák le a képek jeleit. Konvertálják szavakká a képek által küldött jeleket. Más szóval tegyék azt, amit nap mint nap folyton teszünk: a képi jeleket fordítsák le a szavak nyelvére. Jutalmuk a sikeres fordítás öröme.

Rácz Péter

A képi jeleket fordítsák le a szavak nyelvére, jutalmuk a sikeres fordítás öröme
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top