Nem is olyan régen az egyetemi oktatás még csak egy szűk réteg privilégiumának számított. Ugyanez volt a helyzet azzal a zenével, amit ma “klasszikusnak” vagy “komolynak” nevezünk. De vajon mennyire komoly…? Manapság ezrek járhatnak egyetemre, és az internet által a zenéhez is sokkal egyszerűbben juthatunk hozzá. De érdemes helyet szorítanunk az élő klasszikus zene szépségének, és feladni azon félelmeinket, hogy ez valami nehéz, érthetetlen dolog. Tuva Stranger, a Pécsett tanuló norvég orvostanhallgató mesélt nekem a diákcentrikus Classical Chill Out koncerten megélt tapasztalatairól, és arról, hogy miért szeretne idén is menni.
Hogyan kerültél Pécsre, és mit gondolsz a városról?
Az Oslói Egyetemen van egy program, amelyet a Pécsi Egyetemmel közösen vezetnek. Az a lényege, hogy egy évet tanulsz Oslóban, aztán Pécsre költözöl. Azért figyeltem fel rá, mert nem lett volna sok értelme végig Norvégiában tanulni, ha aztán valószínűleg úgyis ott élek majd. Úgyhogy Magyarországra jöttem, és más diákokhoz hasonlóan nekem is nagyon megtetszett ez a bájos, kicsi, hangulatos város. És itt van az erdő is a közelben, ami nekünk norvégoknak nagyon fontos. (nevet) Bármikor ki lehet menni a természetbe. Szóval az első benyomásaim nagyon jók voltak.
Hogyan találtál rá a Classical Chill Out koncertekre?
Úgy emlékszem, az Angol-Német Diákszervezet havi hírlevelében szerepelt az információ. Nagyon megörültem neki, mert Norvégiában gyerekként gyakran jártam klasszikus zenei koncertekre. Az anyukám az Oslói Filharmonikusok Kórusának tagja.
Tényleg? De menő!
Bizony. (nevet) Szóval számomra természetes volt, hogy utánanézzek egy ilyen lehetőségnek, mint a Classical Chill Out. Sőt, még mielőtt jött volna ez a hírlevél, az egyik első dolgom volt Pécsett, hogy rákeressek a Pannon Filharmonikusokra, megnézzem a szép koncerttermüket, az éves programot, és jó pár jazz- és klasszikus koncerten jártam. Nagy szerencsénk van, hogy léteznek és játszanak nekünk.
A Classical Chill Out nem szokványos koncert: a nézők asztaloknál ülhetnek sorok helyett. Szerinted így más a koncertélmény?
Én mindenképpen mennék, de a barátaimnál, akik előtte nem jártak klasszikus koncertekre, tényleg sokat segített ez az apró különbség. Bejött nekik, hogy ez inkább olyan, hogy elmész szórakozni a barátokkal, mintsem kiöltözve feszengsz egy ünnepélyes eseményen. Az is jó ötlet, hogy angol nyelvű “zenei idegenvezető” jön be a számok között, és elmondja, mit hallottunk vagy fogunk hallani. A barátaim mondták, hogy így olyan részleteket is észrevettek, amelyek biztosan elsikkadtak volna az érdekességek nélkül. Ez egy remek első tapasztalat olyanoknak, akik még kezdők a klasszikus zene világában.
December 4-én a Pannon Big Bandet is hallhatod a Classical Chill Out I-en!
Szerinted utána más koncertekre is elmennek?
Igen, szerintem a fiatalokat azért is érdemes megszólítani, hogy utána rendszeres visszatérők legyenek. Oslóban is láttam hasonlót az operában és a színházban: olcsóbb koncerteket írnak ki, amelyekre csak egy bizonyos életkor alatt lehet bejutni. Ezek mindig nagyon népszerűek, és a gyerekek, fiatalok látják az adott intézmény programját is. Szerintem ez nagyon hasznos, kaput nyit ahhoz, hogy felfigyeljenek arra, mi minden elérhető a közvetlen környezetükben.
Te játszol valamilyen hangszeren?
Most a tanulásra koncentrálok, mellé nem nagyon fér be, de annak idején Oslóban csellón játszottam. Nyolcévesen kezdtem, és tizenkilenc éves koromig aktívan gyakoroltam. Azóta sajnos nincs már annyi időm. Régen kórusban is énekeltem. Szóval a klasszikus koncerteket is egy kicsit a bennfentes szemével nézem, és nagyon hiányzik az az idő, amikor még rendszeresen zenéltem. Azt kívánom, bárcsak én ülhetnék ott. (nevet) Szeretem ezt az érzést. Mindig külön figyelmet fordítok a csellistákra. Ha majd gyakorló orvos leszek, biztosan elfoglalt leszek, de remélem, egy kis alkalmi csellózás azért bele fog férni.
Ez nagyon XXI. századi sors, nem? Olyan elfoglaltak vagyunk, hogy a művészetekre nem jut elég idő.
Emlékszem, a múltkori Classical Chill Out után mondták a többiek, hogy a gyors darabok szórakoztatták őket, a lassúak viszont annyi figyelmet igényeltek, hogy nehezebben tudták őket követni. Ez nagy kihívás a mai diákoknak. Általában megfigyelhető, hogy a figyelmünk egyre felületesebb, egyre kevésbé tudunk koncentrálni bármire. Jó kérdés, hogy ez tényleg XXI. századi újdonság, vagy a klasszikus zene mindig is ugyanekkora kihívás volt egy-egy hallgatónak. Számomra ez nagyszerű helyzet, amikor csak ülünk ott, elrakjuk a telefont, figyeljük a zenészeket, a karmestert…
Neked is úgy tűnik, hogy a Pannon Filharmonikusok pont a zenének ezt az “elitizmusát” szeretné lebontani, hogy egyre kevesebbeknek legyen ez kihívás?
Igen, szerintem ez a céljuk. Oslóban az volt a tapasztalatom, de szerintem ez Magyarországra is igaz, hogy tömöttek a koncerttermek, csupa 50-60 éves, magas iskolázottságú hallgatósággal. De szerintem a Pannon Filharmonikusok nagyon jól teszik, hogy nyitnak a fiatalok felé, hiszen a jövőben is meg kell tölteni ezeket a termeket.
Mi segíthet még?
A diákkedvezmények jól jönnek, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő fiatalok is eljuthassanak a koncertre. Tudom, hogy ez kemény dió, hiszen a zenekarnak is meg kell élnie valamiből. Sőt, ennél is nehezebb az időgazdálkodás. Ha komolyan veszed a tanulmányaidat, mi másra van időd? Sok diák aggódik, hogy elpazarolja az időt, ha nem tanulással tölti, és ezért kizárják a látókörükből a kulturális lehetőségeket. Sokan nem is tudnak például arról, hogy van egy mozi a közelben, vagy vannak koncertek. Egyfajta misszió is, hogy jobban hirdessük ezeket, mert a művészetek és a szórakozás emberi szükségletek. A tanulás hasznos, de nem töltheti be helyettük ezt az űrt. Bárcsak nekem is több időm lenne, hogy még több koncertre járhassak!
Szóval idén is mész majd a Classical Chill Outra?
Igen, ez a tervem, habár rögtön a december 4-i koncert után lesz két vizsgám. De nagyon szeretnék menni, és talán pont szükségem lesz arra a másfél órára, amely során kikapcsolódhatok és ellazulhatok a tanulás okozta stressz után. A lakótársaimmal amúgy is úgy tartjuk, hogy este 8-9 után már ne tanuljon az ember. Ebben a helyzetben pont a lassú darabok a jók, amikor csak ülsz és hagyod, hogy a zene szárnyán repüljön a képzeleted, messze minden felelősségtől és teljesítménykényszertől.
