A hegyeink egyre alacsonyabbak lesznek, vajon gondolunk erre? Az emberiség teljesen átalakítja a Földet. A felszínen, a mélyben. És sokszor csak akkor döbbenünk rá, amikor a saját szemünkkel látjuk a kárt. Mint ahogy az a magyarországi bányamunkás is, aki elutazik a gleccserekhez, és megdöbben azon, mikor elolvassa az információs táblán, hogy egy jéghegy, ami sok millió év alatt alig változott, szinte elfogyott az utóbbi évszázadban. Néha közelebb kell kerülnünk a dolgokhoz, hogy ténylegesen észre vegyük őket.
A Földről készített portréfilmet hét olyan helyszínen forgatták, ahol az emberi tevékenység jelentős mértékben beavatkozott a természetbe. Szemügyre vesszük, amint hegyeket alakítanak át Kaliforniában, vagy alagutat vájnak ki a Brenner-hágónál; valamint nyomon követjük a munkálatokat egy külszíni bányában Magyarországon, egy márvány kőfejtőben, Olaszországban, egy rézbányában, Spanyolországban, a wolfenbütteli sóbányában, ahol radioaktív hulladékot tárolnak, és egy kátrányos homokkal borított területen Kanadában. A Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon bemutatott film egyik rendezőasszisztenssel, Evelyne Faye-Horakkal beszélgettünk.
Mi volt a céljuk ezzel a filmmel?
Az antropocén téma ihlette a filmet. Egyik rendezőasszisztensként én is része voltam a csapatnak. Ötleteket gyűjtöttünk, hogy mit lehetne bemutatni ezzel kapcsolatban. Az antropocén a legkülönbözőbb témákat taglalja. Mi úgy döntöttünk, hogy a Föld kérgével fogunk foglalkozni, mint egy organizmus bőrével. Annak ellenére, hogy 40 km maga kéreg, ez a Föld legérzékenyebb pontja. Azt mutatjuk be, hogy milyen sebeket ejt az emberiség a Föld „bőrén”.
Nagyon erős a film e tekintetben. Szinte érezni lehet ezeket az óriás sebeket. És nagyon szép az a kontraszt, amit a munkájukat végző egyszerű emberek személyesen hozzátesznek. És nagyon különböző módon vélekednek.
A gépeken dolgozó emberekkel nagyon ritkán, vagy soha nem beszélget senki. Nem kérdezik meg a véleményüket. Ezért mind a két dimenziót szerettük volna megmutatni: a nagy totált, meg a személyes, emberi dimenziót. A nagy gépeket sok esetben már nem is emberek vezérlik, gombnyomásra működnek, de sok helyen még emberek irányítják őket. Érdekes volt hallani az ő véleményüket a témában. Más-más módon, de nagyon tudatosan állnak az egészhez. Sokan közülük azt mondják, ez csak egy munka, amit el kell végezniük. De sokan igen érzékenyek a munkájuk hatása, eredménye kapcsán.
Mindannyian szeretnénk egy bizonyos életszínvonalat fenntartani, és tudjuk, hogy ehhez természeti forrásokra van szükségünk, de azt is tudjuk, hogy nem a leghelyesebb, ahogy ezt kinyerjük a földből. Mégis megtesszük.
Hogy választottátok ki a filmben bemutatott helyszíneket?
Alapos kutatómunkát végeztünk. Nagyon sok cég nem akarta, hogy forgassunk a helyszíneiken.
Nem akarták exponálni magukat.
Pontosan. Az új „nem” ma az, hogy nem mondanak direkt módon nemet a telefonos vagy írásbeli megkeresésre, hanem arra hivatkoznak, hogy majd egyeztetnek a vezetőséggel, kitolják a válaszadást, ameddig tudják. Miután heteket, hónapokat, akár éveket vártunk a válaszukra, rájöttünk, hogy nem fog összejönni. Rengeteget céget kerestünk meg. Oroszországban, Kínában is szerettünk volna forgatni, de nem kaptunk engedélyt.
Végül is elég sok területet körbejár a film.
Azokkal a cégekkel, akik vállalták a forgatást, csodálatos volt együtt dolgozni, egyfajta szimbiózisban. Ez azért volt szerencsés, mert a film célja nem a cégek vagy a munkásaik ellen irányuló kritika, hanem e tevékenységek összességének bemutatása. Mind részei vagyunk ennek, inkább egyfajta kollektív kérdést vetünk fel.
Azok, aki vállalták a forgatást, valamennyire tudatos és felelős vállalatok?
Szerencsésebb, ha egy vállalat nyíltan kommunikál az emberekkel, annak érdekében, hogy jobb megoldásokat találjunk a meglévők helyett. Ha titokban tartasz valamit, előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból. Nem rossz cégekről, vagy rossz emberekről van szó, de együtt kell kitalálnunk, hogy hogyan használjuk a természeti erőforrásainkat, minél kevesebb káros következménnyel, minél korszerűbb környezetvédelmi technológiákkal.
Minden forgatási helyszínen járt?
Körülbelül a felén. Egy másik kollégám járt a többi helyszínen, ő most Barcelonában van. Olyan helyszíneken is jártunk, amelyek végül nem kerültek be a filmbe.
Mi a közönség reakciója a filmre a különböző országokban?
Eddig nagyon jó. A film célja az, hogy elgondolkodjanak az emberek. Ez nem egy olyan film, ami rád kényszerít egy véleményt; nem megmondó akar lenni. A rendező szándéka az volt, hogy a közönség saját véleményt formáljon a témában, hogy tudatosabbak legyünk. Semmi nem fekete vagy fehér, és végső soron ezek a problémák mindannyiunk felelőssége, együtt kell megtalálnunk a jobb megoldásokat.
Valójában tudjuk, hogy milyen nagy a baj, az a kérdés, hogy hogyan lehet egyik napról a másikra változtatni mindezen, amikor iparágak sokasága érintett ebben a kérdésben.
Nem könnyű helyzet, de minél többen vagyunk, akik szeretnének változtatni ezen, előbb-utóbb megjön a megoldás. Viszont a rejtőzködő cégek megnehezítik ezt a folyamatot.
Nem csak a film mondanivalója, hanem az esztétikája is magával ragadó.
Döbbenetesek ezek a helyszínek, óriási gépek ejtik a sebeket a Földön, és a drón- és szatellit-felvételektől az egész olyan, mint egy festmény.
A legnagyobb arcul csapás a filmben az, amikor a muzeológus hölgy a dinoszauruszokat veti össze az emberrel: azok mennyivel hosszabb ideig uralták a Földet, mint az ember, és mégsem tettek benne kárt.
Igen, igazából abszurd. Az emberi faj az egyetlen, amely a Földet tönkre tudja tenni. A természet nagyvonalúan ad nekünk mindent, amire szükségük van, de mi ezen felül erőszakkal is elveszünk tőle, egyre többet és többet.
Idézetek a filmből:
„Ez az igazság, hegyeket mozgatunk el a helyükről…. Egy ember ezt nem tudja megcsinálni, sokan kellünk hozzá… Nincsenek határok, csak amiket mi magunk állítunk fel.”
„Kiskoromban mindig arra vágytam, hogy a homokozóban játsszak a kisautókkal…. Csak egy kisgyerek vagyok, aki egy nagy homokozóban játszik. Csodálatos!”
„Úgy érzed magad, mint egy asztronauta, mivel te vagy az első, aki ezen a helyen jár…. A Föd sokmilliárd év alatt alakította ki a kérgét, mi meg egy szemvillanás alatt át akarjuk fúrni saját érdekünkben. Úgyhogy tisztelnünk kell, és reméljük, velünk lesz ebben a természet…”
„Ez egy megkövesedett mocsári cédrus, biztos van 5 millió éves… Olykor-olykor a gépnek a biztonságát is veszélyezteti.”
„Nem valószínű, hogy jó úton haladunk… A dinoszauruszok sokkal több időn keresztül benépesítették a Földet. Több, mint 200 millió éve jelentek meg és 65 millió éve pusztultak ki. Sokkal több ideig uralták a bolygót, mint az ember. Sokkal rövidebb idő alatt sokkal drasztikusabban átalakítottuk.”
„Egy évszázad alatt majdnem nullára lemegy, előtte pedig millió évekig megvolt az a gleccser.”
„Nekem a munkám a szenvedélyem. Egyszer ott akartam hagyni a márvány bányászatot, de nem tudtam élni nélküle. Adrenalin fröccs, attól a veszélytől, amit hordoz ez a munka. És attól erősnek és energikusnak érzed magad. Nem tehetek ellene…”
„Nem tudhatjuk, hogy mi van odalent. Lehet, hogy valami még jobb anyag vár ránk. Ez része a mókának.”
„Nem tanulunk semmit a történelemből. Az emberiség képtelen rá. Sem a történelemből, sem másból. Nem tudom, miért… Nem csak Föld kizsákmányolásáról van szó, hanem az ember ember általi kizsákmányolásáról is… Az ember saját faja elleni brutalitása felveti a kérdést, hogy milyen is valójában az emberi faj.”
„Hogyan merészelik azt mondani, hogy ne tegyem be a lábam a saját őseim földjére?”
„Senki nem tudja visszakövetelni a Földet, ahogy az korábban volt.”
