Konstantinos Christomanos: Naplójegyzetek Erzsébet királyné görög felolvasójától [Tagebuchblätter]– Szépmíves Könyvek, 2019 – fordította Békési Sándor – 224 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-73-7
Erzsébet királyné (utó)életét – nem csak tragikus halála miatt – fokozott figyelemmel követi a magyar közvélemény. A máig tartó odafigyelésben komoly része van annak, hogy Sisi, mint azt számos forrásból tudhatjuk, kiemelt szimpátiával fordult a magyarok felé. Ezt a magyarok rajongó lelkesedéssel hálálták meg.
Nem véletlen, hogy 2017-ben a Szépmíves Könyvek sorában feltűnt Falk Miksa műve: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések. A könyvről ITT írtunk, s most egy hasonló, de sokkal nagyobb visszhangot kiváltó kötetet húzott elő a felejtés homályából a kiadó. Ráadásul ez a kötet most jelenik meg először magyarul!
Naplójegyzetek Erzsébet királyné görög felolvasójától
Ma már keveseknek rémlik, a név: Konstantinos Christomanos (1867-1911). Pedig a saját korában, nagyjából százhúsz évvel ezelőtt sok szó esett erről a furcsa görögről, aki egyetemistaként került a császárnő szolgálatába… és bűvkörébe. Az ifjúi rajongásról tanúskodik a könyv, mely Erzsébet királyné halála után, Bécsben jelent meg először, hogy aztán számos nyelvre lefordítsák… az uralkodói ház tiltakozása ellenére.
Ma már nem könnyű átérezni, mi az, amit „Habsburgék” sérelmeztek, s indiszkréciónak véltek, s mi az, ami miatt gyakorlatilag hadjáratot indítottak a könyv ellen. Mi az, ami miatt olyan nyomás alá helyezték a az udvartól elbocsátott görögöt, hogy a beígért második kötet soha nem jelent meg… s az első kötet sem látott ezideig napvilágot magyarul.
Más világ volt az Osztrák-Magyar Monarchiában,
az emberekhez fordítás hiányában is eljutott a kötet híre. Egyrészt, mert a közös országban sokan tudtak németül, másrészt pedig a sajtó a kezdetektől sokat foglalkozott a könyvvel és szerzőjével is. Számos cikk jelent meg a kötet első és második megjelenésekor(1898,1899), de a sajtófigyelemre jellemző, hogy 1911-ben a szerző halála kapcsán is hosszan írtak Konstantinos Christomanos-ról a magyar lapok. Sőt, még a harmincas években is téma és forrás volt Christomanos műve:
Két oldalról is kikezdték a könyvet,
hiszen, míg a császári udvar az indiszkréció miatt háborgott, addig Erzsébet későbbi életrajzírói hiteltelennek – a „púpos görög” rajongásának terméke! – tekintették a könyvet. Bár az is tény, hogy utóbbiak – a hivatkozást mellőzve – sokszor használták. Pedig valószínű, hogy a könyv lapjain megelevenedő császárné alakjának több köze van a valósághoz – Erzsébet emberi arcához és karakteréhez –, mint a hivatalos, elfogadott életrajzoknak. Még akkor is, ha Konstantinos Christomanos rajongó volt, akinek tollát az elragadtatás vezette.
A tervezett második kötet
Bécs tiltakozása miatt nem látott napvilágot. De, mint akkoriban sokan, mi is élhetünk a gyanúval, hogy ez nem jelenti azt, hogy – legalább részben! – nem készült el. Nem tudom, nem is tudhatom, hogy nyomozott-e valaki az elmúlt években a titokzatos második kötet után. De, ha egy csöppnyi esély van arra, hogy létezik, megérne egy próbálkozást.
Hiszen remélhetjük, hogy mára elmúltak azok a „titokzatos befolyások”, melyek ellehetetleníthették a könyv megjelenését:
