A repülő, ásó, kúszó, mászó bogarak rendkívüli sokszínűségüket és elterjedésüket nagyrészt génjeiknek köszönhetik, melyeket egykor mikrobáktól „loptak” – írja egy nemzetközi kutatócsoport.
A gének tették lehetővé, hogy növényi részeket emészthessenek meg, ezáltal szélesítsék a táplálékspektrumukat – írták a tudósok az amerikai tudományos akadémia lapjának (PNAS) aktuális számában megjelent tanulmányukban.
Duane McKenna, az amerikai Tennessee államban lévő Memphisi Egyetem kutatója vezetésével a tudósok több száz bogárfaj ezernyi génjét hasonlították össze.
A szakértők emellett a legújabb eredmények szerint korrigálták a legsokszínűbb állatcsoport több mint 400 ezer faja családfájának néhány hibásan felrajzolt ágát.
A világon minden negyedik állat bogár (Coleoptera), eredetüket a karbon földtörténeti korszakba, mintegy 327 millió évvel ezelőttre helyezték. Emellett magyarázatot találtak arra, miért van belőlük olyan sok.
A bogarak törzsfejlődésük során legalább kétszer fogadták magukba olyan baktériumok és gombák génjeit – ez az úgynevezett horizontális géntranszfer -, melyek áldozatként vagy partnerként (szimbiótaként) az emésztőrendszerükben voltak. Ezek a gének biztosították a növényi sejtfalrészeket (cellulózt, hemicellulózt és pektint) felbontó enzimeket.
Ez a Föld legbőségesebb szénhidrátforrásaihoz biztosított hozzáférést a bogaraknak – vélik a szakértők.
Ennek köszönhetően a mezozoikumban – a földtörténeti középidőben, amikor a dinoszauruszok voltak a Föld uralkodó életformái – rendkívül sok növényevő bogárfaj jött létre, melyek a legkülönbözőbb életterekhez alkalmazkodtak és a táplálékukká tették a növényi részeket.
Egyes fajok például arra specializálódtak, hogy leveleket egyenek, mások a fát fúrják. A ma élő bogarak csaknem fele abból a sokféleségből származik, mely már a jura földtörténeti korszakban kialakult. Ráadásul a bogarak hosszú evolúciós története során eddig csak nagyon kevés faj halt ki – írták a kutatók.
