Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Radics Viktória Ökomama címmel írt esszét:
„Az üres üvegeket, palackokat fölvitték a padlásra. Nagy szükség volt rájuk befőzéskor, vagy ha a fekete szederből szörpöt készítettek. A paradicsomlét ilyen üvegekben tették el, dehogy pillepalackban. Ezt a fogalmat nem is ismertem. Az eltört üvegek, cserepek, téglák számára volt az udvar hátsó sarkában egy kupac. Erre azért emlékszem, mert ott lehetett találni krétaként „író” tégladarabkákat, csak aszfalt volt kevés, amire írni lehetett volna. Örököltem a nagyapámtól egy palatáblát palavesszővel, és a színes kréta kincs volt. A szabótól lehetett kapni háromszögletű fehér és kék krétát, és a darálósnak volt a legszebb sötétkék krétája, amivel a zsákokra írt. A papírral csínján kellett bánni, és írószerből csak két-három akadt. A tintaceruzát, amit a nyelvünkkel meg kellett nedvesíteni, késsel hegyezte a nagyapám, az örökírók fém belét pedig cserélték. A papa konyhakredenc hosszúkás ajtajának belső részére meg egy kalendáriomba jegyezte fel a címeket, adatokat. Ez a magyar nyelvű kalendárium egész évben kéznél volt, és vonalazott féloldalak szolgáltak a jegyzeteléshez. Ide írta be például a nagyapám, hogy hány kilós a göbe, és mikor „görög”.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Selyem Zsuzsa Egy okos, érzékeny áruló című kritikája Michel Houellebecq Szerotonin című regényéről szól.
„A Humlebæk-i Louisiana Modern Művészetek Múzeumának irodalmi fesztiválján 2019 augusztusában a szerző azt mondta, hogy már a Behódolás is egy áruló regénye lett volna, de volt egy mondata, amibe beleszeretett (számomra nincs Izrael, ahová menekülhetnék), és emiatt nem tudta megoldani, hogy az elbeszélő hagyja el Myriamot, és ne fordítva. Na de most! Az új Kiábrándult Értelmiségi két szerelmét is elárulja egycsapásra. Amivel azt a szinte megoldhatatlan feladatot is megoldotta, meséli az említett fesztiválon, hogy egyszerre legyen erotikus és komikus.”
KÜLFÖLDI FOGADTATÁS
„Kábító, gyötrő olvasmány” – Dragomán György Máglya című regényének francia fogadtatásából
„Dragomán György művészien helyezi egymásra a gyermeki világ leírását – ahol az álom és a valóság még nem válik külön – és Emma tanulókorát, amely keményen összeütközik az ellenséges iskolatársakkal és az első szerelmekkel. Nem is annyira a szorongásos múlt érinti meg, mint inkább a környezetének a megszelídítése. Ezt az általánossá vált és személyes bizonytalan légkört számos metafora adja vissza. […] Itt nem csupán arról van szó, hogy a regény önmagából, és nem a hivatkozásaiból meríti az erejét, hanem megbabonáz a pompásan megjelenített tárgyak érzéki szépségének keverékével, merthogy ezek a tárgyak szüntelenül megjelennek a világtól elzárt Emma előtt, és mindinkább fantasztikus dimenziót öltenek magukra.” (Nicolas Weil: A szabadság kimondhatatlan varázsa. Le Monde, 2018, augusztus 31.)
VERS
A szám versrovatában Gergely Ágnes, Visky András és Vörös István versei olvashatók. Mutatványként e helyen Gergely Ágnes versét közöljük:
TÓTH ÁRPÁD EMLÉKÉRE
A hold sötét igéiből
kiépül majd a szellem.
Az elemzésnek ellenáll
és kifürkészhetetlen.
Lejjebb a néma ablakok
kötésig fényesednek.
A függöny szirmokat feszít
régen halott kezeknek.
Az emlék útja víz alól
a felhőkig parázslik.
Rákötöznéd az életed –
nincs több, és nem lesz másik.
A lomb alatt, a fák alatt
mozdony vad fénye villan.
Visszatérsz ide? Nem tudod.
Ne bízz az útjaidban.
Eső zuhog. Fáradt fejed
az ablakhoz szorítod.
A hold sötét igéiből
zuhognak rád a titkok.
PRÓZA
Becsy András, Csabai László és Patak Márta prózája.
Tárcatár: Turi Tímea.
Részlet Csabai László A sors útjai című írásából:
„Jenőnek sosem volt kapcsolata az ellenkező nemmel. „Született agglegény” – ezt tartotta róla a család, az utca. Az egész Városmajor.
– Minek születik meg az ember, ha úgyis meghal? – kérdi most Jenő fáradt bölcsességgel, miközben nyársra húzza a gusztusos császárszalonna darabot. – Azért, ha már világra jöttem, igyekszem élvezni is valamennyire az életet, de hogy utódokat nemzzek, akik majd szintén rádöbbennek az élet végességére… Á, az ki van zárva. Mindig így gondolkodtam
– Jenő bácsinak igaza van – helyesel Ervin, és egy hagymával gazdagon megrakott kenyérszeletet tesz nagybátyja nyársa alá. – Ha az ember nagyon igyekszik, vagy különösen szerencsés, úgy érheti öröm az életben, ám az igazi öröm a szenvedéstől való megszabadulás, ahogy azt Buddha is megmondta, s a szenvedéstől az szabad, aki meg sem születik.
– Én nem tudom, miket mondott Buddha – ellenkezik Nelli –, de az életedet kísérő társ megkeresése, az utódnemzés és az utódok felnevelése adja a legnagyobb boldogságot. Ezekről kár és ostobaság lemondani.”
ZENE
Fáy Miklós a Metropolitan Pillangókisasszony című előadásáról írt kritikát.
„Minghella azt mondja egy, a bemutató körül készült filmen, hogy amikor dicsérik a rendezését, azt mondják, mennyire szép. Ennél rosszabbat nem is mondhatnának. Szívszakasztónak kell lennie. De az is.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
