Kontroll nélkül – rendezte: Nora Fingscheidt, német dráma, 2019, 118 perc.
Miközben a mesterséges intelligencia, mely egykoron a science-fiction privilégiuma volt, már dörömböl az ajtónkon (kifelé), az emberiség még mindig roppant keveset tud önnön tudatának működéséről. A psziché kiismerhetetlensége a kozmoszéval vetekszik, törékeny mivoltáról azonban meglehetősen jól értesültek vagyunk, ha úgy tartja kedvünk, könnyűszerrel tehetünk kárt egymásban.
Az ember lelke olykor megbetegszik. Ilyenkor érződik igazán, milyen képlékeny a határ személy és psziché között. Kérdés: a kontrollvesztett, fenevad módjára őrjöngő lény tartalmazza-e még az embert, s ha igen, az ember tartalmazza-e még a lelkét?
A Kontroll nélkül című film főhőse, a 9 éves Benni (Bernadette) bizony próbára teszi környezetét. Az első ránézésre aranyosnak ható, angyalszőke kislány valamiért megdöbbentően agresszív, antiszociális és zabolázhatatlan. Egyik nevelőotthonból a másikba vándorol, s úgy tűnik, sehol sem tudnak mit kezdeni vele. Önmagára és környezetére egyaránt veszélyt jelent, nem fogad el maga felett semmiféle tekintélyt, nem barátkozik kortársaival, nem akar iskolába járni, nem akar semmi egyebet, csupán visszakerülni édesanyjához, akitől azonban szintén a kezelhetetlensége miatt kényszerült elszakadni. De honnan ez a kezelhetetlenség, és mi volna az ellenszere?
Az író-rendező, Nora Fingscheidt nem spórol a néző munkáján, ami az aggasztóbbnál aggasztóbb kérdések feltevését – és az ezeken való töprengést – illeti. Egyenesen, világosan meséli el a kis Benni történetét, miközben temérdek teret ad a feltételezésnek, az absztrakciónak. Kézikamerás stílusa, természetes és praktikus fényei, valamint esetlegesnek ható kompozíciói negligálhatatlan mezítelenséggel közvetítik mindazon történéséket, melyek a szereplők számára is érzékelhetők, míg Benni pszichéjének mélyébe asszociatív fragmentumok, fel-felvillanó, egymásra csúszó képek és torzuló hangfoszlányok által nyer betekintést a néző. A színészi játék érzékeny és kimért, a főszereplőt alakító Helena Zengel tízesztendős kora ellenére elképesztően hiteles, holott az őrjöngő jelenetek könnyedén eredményezhetnek kiábrándító túljátszást még felnőtt színészek esetében is.
A történet íve biztos pilléreken áll, hisz minden egyes kulcsszereplő kompetens és céltudatos, így a cselekmény könnyedén és logikusan gördül a maga útján, sosem eresztve el a néző figyelmét. Statikusságnak nyoma sincs, minden jelenet súlyos potenciállal bír, van ok félni, van ok reménykedni, több ok is akad sírni, néha akár még nevetni is. Külön öröm, hogy bár a film magabiztosan követel magának helyet a valóság szövetében, és folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy a látottak itt és most történnek, a kényelmes vetítőterem falain túl, mégsem felejt el játékos lenni, súrolni bizonyos toposzokat, s azt mondani nekünk:
„gyere, akad itt feladat számodra is!”
Bár a Kontroll nélkül elsősorban nyugtalanító mozi, nem szabad megfeledkeznünk szellemességéről és szívmelengető szépségéről sem. A tónusán, az arányain valahogy érződik, hogy német gyártmány, a skandináv mozi könyörtelennek tűnő kendőzetlensége keveredik benne egy csipet délebbről eredeztethető szentimentalizmussal. Őszinte, felkavaró és kedves.
A film díjat kapott a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.
Zalai Szilveszter
