Azon törtem a fejem, hogy vajon hogyan: hogyan vigyem haza ezt az egész iskolát tanárostól, igazgatóstól, szemléletmódostól és felszereltségestől – írja egy iskolaturista a transindex.ro portálon.
Részlet a riportból:
Nehéz eldönteni, hogy mettől meddig tart az iskola, ugyanis nincs kerítés. A gyephoki és focipálya körül sincs. Van viszont mellette egy kis fakunyhó, amibe Mikko be is visz minket. Először azt hittem, hogy ez egy eszközraktár, de nem: kis grillező kunyhó, amit bárki, azaz bárki használhat. Az iskolások is órák alatt, külsősök is, felnőttek is, gyerekek is.
Egyetlen szabály van: hozz tűzifát magaddal, hogy az utánad lévőnek is legyen.
(…) Rengeteget drámáznak, hiszen meggyőződésük, hogy a megélt folyamatok rögzülnek igazán, nem a csupán olvasott/látott/hallott információk. A hangsúly az egyénről a csapatra tevődik, ami nem azt jelenti, hogy nincs helye az individuális tanulásnak, hanem, hogy a projekteken (mert nem tantárgyak vannak, hanem projektek, amelyek keretében átfogóbban találkoznak egy-egy problematikával) csapatok dolgoznak.
- Aczél Dóra beszámolóját a transindex.hu oldalán olvashatod.
