Eithne Shortall rögtön az első regényével felhívta magára a figyelmet, a Szerelem a huszonhetedik sorban 13 nyelven jelent meg, köztük magyarul is. A dublini születésű szerzőnő újságírónak tanult, élt Nyugat-Virginiában, Párizsban és Londonban is. Második kötete, Az élet Henry után szeptemberben jelent meg a General Press Könyvkiadónál, és az Irish Independent tavaly az év legjobb könyvének választotta.
“Egy esőcsepp cseppent a csuklójára. Henry felnézett. Nem vette észre, hogy meglazult a sálja, nem érezte a szorítást a nyakán, ahogy a szél, amely eddig a levegőben tartotta, egyszerre elállt, és az Aran-szigeteki gyapjúsál kezdett feltekeredni a küllőkre. Egy második csepp, majd egy harmadik. Feltekeredett az a sok-sok sima és fordított szem, amelyeket Grace kötött éjszakánként meg a buszon és a tizenöt perces pihenői alatt. A múlt évben saját készítésű ajándékokkal lepték meg egymást. Minden pénzt a házra tettek félre. Az otthonukra. És most az otthonuk és Grace meg az ő összefonódott életük szála beakadt, és addig tekeredett-tekeredett, amíg el nem fogyott. Aztán fék. Hirtelen megállás. Pedig Henry nem is nyúlt a fékhez. A sál gyűrődött alá.”
A Dublinban játszódó regény főszereplője Grace, aki nemrég elhunyt szerelmét, Henry-t gyászolja. A lány mindenhol a férfit látja, ezért kezdi azt hinni, megbolondult. Mígnem Henry egy napon becsönget hozzá, hogy megjavítsa a bojlert. Kiderül, hogy a Henryre kísértetiesen hasonlító férfi valójában Andy, akinek a lány valósággal a rabjává válik.
A szerző a kötet elején felidézi Grace és Henry megismerkedését, kapcsolatát, valamint a férfi tragikus halálát, melyért főszereplőnk bizarr módon olykor önmagát okolja. Ezután veszi kezdetét Grace valódi szenvedéstörténete és egy meglehetősen ellentmondásos kapcsolat.
Eithne Shortall egyes szám első személyben megírt regénye érzékeny lélektani dráma kötődésről, családról, elengedésről és az élet körforgásáról. Bár a történet szomorú és olykor nyomasztó, hangvételét tekintve az olvasmány mégsem válik sem depresszívvé, sem érzelgőssé. Ez elsősorban Eithne fanyar humorának és lendületes nyelvezetének köszönhető. A szerző óriási beleéléssel, életszagúan mutatja be Grace kálváriáját, olyan érzést keltve, mintha valóban átélte volna, amit az általa megálmodott karakter.
Az élet Henry után története tele van múltbéli titkokkal, fájdalommal és elfojtott érzelmekkel. Témáját és hangulatát tekintve kísértetiesen hasonlít Ruth Hogan: A piros cipellős Sally bölcsessége című könyvére (a kötetről szóló recenziónk itt olvasható), melyben szintén fontos szerepet kap a halál, a gyász és a múlt traumái.
