Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv – Athenaeum kiadó, 2019 – 288 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-2939-00-1
„Ha boszorkány vagy, fel kell ismerned a régi igazság legapróbb magját is. kiválogatni a termőt a terméketlen közül. Rengeteg az üres pelyva, és néha a legváratlanabb helyen bukkan fel az élő és életet adó mag…”
Lehet, hogy elfogult vagyok, de nagy kedvvel forgatom az olyan gyűjteményeket és írásokat, amelyek múltunknak azt a részét mentik, gyűjtik, rendszerezik, amelyet néphagyományként ismerünk. A babonák, a ráolvasások, a népi gyógymódok és a hiedelmek egy „másik világ” üzenetei. Egy olyan világé, melyben egészen más erők működtek és hatottak. Nem merném minősíteni azt előttünk járók tudását, hiszen annyira más, hogy nem is lehet jobb vagy rosszabb. Más. Van benne, amiből még mi, pökhendiek is tanulhatunk, s van, amin – teljes joggal – mulathatunk… Annyi bizonyos, hogy ezzel a megmaradt tudással valamit kezdenünk kell!
- Kiss Judit Ágnes: Én is onnan jövök, ahol a feminista szitokszó
- Boris Vian szenzációs szövegeit először olvashatod magyarul!!!
- Egy nő nem tud verset írni, menjen a konyhába és fogjon fakanalat
Szokták volt mondani, hogy a hagyományt „nem őrizni kell, hiszen nem szökik sehová!”. Olyan kijelentés is létezik, miszerint „a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg!”. Akkor viszont mi a teendő?
Miként lehet a hagyományt élni, éltetni, bemutatni és fenntartani?
Kiss Judit Ágnes valami ilyesmire tesz kísérletet a Bűbájoskönyv lapjain. Azt teszi, amit Novák Tata a néptánccal, amikor táncszínházi formába öntötte, s azt, amit számtalan költő (Csoóri Sándor, Kiss Anna, s itt-ott akár Weöres Sándor is) tett a népköltészettel… Azt kísérli meg, amit Bartók és Kodály, azt, amit a népzene felől építkező világzene is. Legalábbis az én értelmezésem szerint.
Kiss Judit Ágnes a boszorkányságot ölti és igazítja magára,
úgy, hogy az a mai korban jól álljon, hitelesnek tűnjön, s elvarázsolja az olvasót… abban az értelemben, hogy az olvasó megfeledkezzen arról, hogy ez irodalom. Nem véletlen, hogy a kötet elején – talán kicsit eldugott helyet – ott áll a figyelmeztetés:
„A kötetben található receptek és javallatok
a szerző gyűjtései és átdolgozásai: a szerző és a kiadó
nem vállal felelősséget az azok használatából
eredő következményekért.”
A Bűbájoskönyv szerzőjének hatalmas mennyiségű,
éppen ezért meglehetősen zilált és széttartó alapanyag állt rendelkezésére. Elég, ha arra gondolunk, hogy a felgyűjtött néphagyomány mellett hány – és hányféle! – irodalmi mű foglakozik a boszorkányokkal és boszorkánysággal. S ha azt is hozzátesszük, ahogy a boszorkányság a XX. század végén valamiféle spirituális útkeresés során egyesek számára reális alternatívának tűnt, akkor tovább duzzad az alapanyag. Ráadásul, az egésznek – szinte kikerülhetetlenül – van/lehet
feminista olvasata is.
Kiss Judit Ágnes boszorkányos ügyességgel formálta meg saját – erősen XXI. századi – anyagát ebből a végtelenül sokszínű anyagból. A Bűbájoskönyvben összeáll egyetlen zárt rendszerré a sok töredék, s ezzel – nemtől függetlenül – megveszi az olvasót.
A Bűbájoskönyv játék,
hiszen elolvasása után sem gondolom, hogy a Kiss Judit Ágnes boszorkány lenne. (Az más kérdés, hogy néhányszáz évvel ezelőtt egy ilyen játék miatt simán máglyára küldték volna.) A szerzőnő bűbájos formát eszelt ki, hiszen a könyv nem klasszikus értelemben vett regény, inkább amolyan tanításgyűjtemény, melyben nincs cselekmény, s ha akad történet, az a „tanítást” támasztja alá.
A Bűbájoskönyv nem játék,
hiszen közelmúltunk történéseit húzza elő, akad benne – jogos és komoly – társadalomkritika bőven, s történelmet átrostáló történeteiben Mátyás király alkimistájától egyetlen lépéssel el lehet jutni a második világháborúig, ’56-ig. Vagy éppen olyan kérdésekig, mint az abortusz.
„Hogyha ismernék azokat a történeteket, amiket mi ismerünk, ha meghallanák őket, ha meghallgatnák az asszonyokat, maguk az átkozódók is azzá válnának. Magzatelhajtóvá. Mert jobb az öröktől és örökké való léleknek éppcsak alakot öltve, kicsi gerincet, kicsi végtagokat növesztve kiköltözni az árnyékvilágból, amit még meg sem látott, mint kínját évek hosszú során át még a test és a tudat kínjaival szaporítani, saját utódok vérébe örökíteni.”
Mert egy boszorkánynak konkrét és radikális álláspontot kell képviselnie a magzatelhajtás témakörében. Ugyanúgy, ahogy a párkapcsolatról, vagy a szerelemről szólva is. Kiss Judit Ágnes szinte a teljes világunkat belevonja ebbe a boszorkányos könyvbe…
„…és néha a legváratlanabb helyen bukkan fel az élő és életet adó mag…”
