+ Interjú

Az érzéki hangszer fesztiválja – beszélgetés Kéméndi Tamás harmonikaművésszel

A harmonika fiatal hangszer, alig kétszáz éves, sok szempontból még most is keresi a helyét a hangszerek között. – meséli a Harmonikafesztivál előtt Kéméndi Tamás.

Fotó: Laborczi Judit

Idén harmadik alkalommal lesz Pécsen Harmonikafesztivál. Szeptember 30 és október 4 között a főszerep a harmonikaművészeké és tanítványoké, akik Kéméndi Tamás harmonikaművész vezetésével megszállják a város kávéházait és koncerthelyszíneit, hogy minél több emberhez hozzák el azokat a melódiákat, melyek erre a különleges hangszerre íródtak. Október ötödikén a Pannon Filharmonikusokkal adott koncerten a klasszikus zenedarabok mellett ritkán hallható tangó számokat is hallhat a közönség. Kéméndi Tamással beszélgettünk. 

Ha találkozna egy olyan emberrel, aki soha életében nem hallott még senkit harmonikán játszani, mit mondana neki, milyen ez a hangszer?

Azt mondanám neki, hogy a harmonika úgy működik, mint egy zenekar. Három nagy részre osztható fel ez a hangszer. A jobb kéz felé eső rész hasonlít a zongorára, főleg, ha zongorabillentyűs harmonikáról van szó. A jobb kéz adja a dallamot, szólót játszik, a bal kéz – ahol a kis gombok vannak – a kíséret. A kettő közötti légszekrénnyel keltjük a levegőt. Így tulajdonképp a harmonikás egy személyben kíséret és dallam is.

Mi tesz alkalmassá arra egy zeneművet, hogy jól szóljon harmonikán?

A harmonika fiatal hangszer, alig kétszáz éves, sok szempontból még most is keresi a helyét a hangszerek között. Az pedig, hogy alkalmas például komolyzenei művek előadására is, csak az elmúlt száz év érdeme. A harmonikában még sok lehetőség, felfedezni való rejlik. Sokoldalú hangszer, melyen sokféle stílust jól el lehet játszani, de viszonylag kevés a harmonikára írt mű, épp a fiatalsága miatt. Sokféle harmonika van, és nem biztos, hogy egy olyan zenemű, amelyet az orosz szerzők a hazájukban használatos harmonika típusra írtak, az a nálunk népszerű zongorabillentyűsön ugyanúgy fog szólni.

Ön a hangszer melyik típusán játszik?

Kétfajta hangszerem van. Az egyik egy olasz, Bugari Armando márkájú, és egy régebbi típusú Weltmeister Cantora. Ez utóbbin szoktam általában komolyzenét játszani. Az olaszon játszom a francia sanzonokat, Piazzola darabokat. A pécsi koncerten Hermosa Anantango-ját is ezen fogom előadni.

Fotó: Laborczi Judit

A koncerten három darabban játszik, Filiberto, Hermosa és Márquez szerzeményeiben. Van-e a három darabnak valamilyen közös jellegzetessége?

Úgy alakítottuk ki a koncert repertoárját, hogy megmutathassuk azt, hogy a harmonika milyen sokfajta zene eljátszására alkalmas. Ezért Vivalditól kezdve, Piazzollán át az Ön által említett szerzőkig nagyon sokszínű a műsor.  Szeretnénk közelebb hozni a harmonikát az emberekhez, ezért fülbemászó darabokat kerestünk. Egyébként Piazzolla is ennek köszönhette a sikerét, hogy könnyen befogadható darabokat írt, miközben meg kell jegyezni, hogy őt a komolyzenészekhez szokták sorolni, még ha annak egy könnyedebb válfaját is művelte. A tangónak is van olyan előadási módja, ami magával ragadja a hallgatóságot.

Juan de Dios Filiberto darabja, a Caminito egy Buenos Aires-i festőművészt arra inspirált 1955-ben, hogy művészi szempontból újragondolja a város szomszédságában, La Boca-ban található Caminito-t, amit ma utcai múzeumként ismerünk, és jelentős látnivalója a városnak. Mi lehetett Ön szerint ebben a műben az, ami még egy egészen más területen alkotó művészt is megihletett?

Ezt a darabot már játszottam öt évvel ezelőtt is, épp a Pannon Filharmonikusokkal. A mai napig nagy kedvencem ez a mű, mert kicsit olyan füstös, lebujos, kávéházi hangulata van. Ez már korábban magával ragadott.

Tangó darabokban játszik a koncerten, és a tangó mindig hat a lelkünkre, szívünkre. Mivel tudja ezt a harmonika még kiegészíteni vagy erre ráerősíteni?

A harmonika – még ha ritkán is használjuk rá ezt a kifejezést – érzéki hangszer. A játék közben levegővel dolgozunk, és a tangó dallamait a harmonika érzékien tudja közvetíteni. A mozgó levegő tud szerintem rásegíteni arra, hogy még hatásosabb legyen. És persze a harmonika kiválóan alkalmas arra, hogy a művész saját magát is beletegye, belejátssza ezekbe a darabokba.

Említette Gorka Hermosa Anantango című művét. Ez egy szenvedélyes, lüktető, hullámzó, magával ragadó zene.

Két évvel ezelőtt hallottam először az Anantango-t. Középfokon a Pécsi Művészeti Gimnáziumban is tanítok, ahol tavaly ezt a művet már tanítottam, méghozzá klarinét-harmonika átiratban. Szavakkal nehezen lehet leírni… talán Piazzolla darabjaihoz tudnám hasonlítani. Egyébként ez „csak” egy tétel az Atlantia című zenekari műből, de szerintem önállóan is megállja a helyét.

A harmadik szerző Arturo Márquez, mexikói komponista. A Danzones című ciklus hozta el számára azt a lehetőséget, hogy más műveit is felfedezzék. Ebből szerepel a koncert programján a Danzones No.2., amit Demeniv Mihállyal és Nagy Torma Krisztinával együtt játszanak. Mi jellemzi ezt a darabot és milyen az együttműködés a zenésztársakkal?

Az ötlet onnan ered, hogy szerettünk volna valami olyasmit a műsor végére, ami ha lehet, még megfejeli az előtte elhangzó műveket. A Pannon Filharmonikusoktól kaptuk a javaslatot, mivel ők már játszották. Én javasoltam, hogy hangszereljük három harmonikára, és ez legyen a műsor fináléja. Igazi finálé darab. Nem játszottunk még együtt a zenésztársakkal, így abszolút debütálásnak számít a fellépésünk. Régóta ismerjük egymást, a Zeneakadémiáról is, illetve már többször voltak a Pécsi Harmonikafesztivál meghívott vendégei.

Fotó: Laborczi Judit

Harmadik alkalommal kerül megrendezésre a Harmonikafesztivál, melynek Ön a zenei vezetője. Kérem meséljen erről a fesztiválról!

Én baranyai születésű vagyok, Himesházáról származom. Fölkerültem Pestre, kilenc évig éltem itt, amíg a középiskolát és az egyetemet elvégeztem. Majd visszamentem Baranyába tanítani. Az én gyerekkoromból hiányoztak azok a versenyek, harmonikatáborok és egyáltalán az olyan harmonikás megmozdulások, amelyek sokat tudnak adni egy gyereknek. Szerettem volna ide meghívni olyan művészeket, akiket egyébként nem hallhatnak a harmonikások, hacsak nem mennek Pestre meghallgatni őket. Mivel régebben csináltam harmonikatábort, és volt néhány verseny is, megkerestek a pécsi Német Körtől (Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre – a szerk.), hogy szeretnék támogatni a harmonika népszerűsítését. Így jött az ötlet, hogy szervezzünk harmonikafesztivált, és a helyszín legyen egy nagyváros, Pécs. Az egésznek szerintem az a bája, hogy nem nagy fesztiválról van szó. A célom, hogy az emberekhez közel hozzuk a harmonikát, és hogy saját növendékeimnek, illetve a Baranyában tanuló növendékeknek bemutassuk a pesti harmonikáséletet is.

Hogyan illeszkedik a Fesztivál programjába az október ötödikei koncert?

Ez lesz a gálakoncert, ami viszont nagyszabású esemény.

A Fesztivál kizárólag koncertekből áll?

Igen, három napot arra szántunk, hogy Kávéházi harmonikaszó címmel különböző kávéházakba visszük el a harmonikajátékot. Tizenöt-húsz perces minikoncerteket adunk, tangók, francia sanzonok, német polkák lesznek műsoron, tehát inkább az a fajta zene, ami a harmonikával kapcsolatosan közismertebb. Ezután lesz egy közös koncertünk a Pécsi Művészeti Szakközépiskolával, ahol egy Sosztakovics darabot játszunk. Ezek ingyenes koncertek egyébként. Volt olyan növendékem, aki itt a Fesztiválon hallott életében először harmonikát, és következő évben beiratkozott hozzám.

Óriási munka egy ilyen fesztivál megszervezése. Ki van ebben az Ön segítségére?

Nagyon sok segítséget kapok a pécsi Német Körtől, akik anyagilag és minden egyéb más eszközzel támogatnak a szervezésben. Én egyfajta szakmai vezető vagyok, de sokat foglalkozom például a marketinggel, hogy ez a rész is működjön. A Pannon Filharmonikusok szintén nagyon sokat segítettek azáltal, hogy a gálakoncert a bérletes előadások között szerepelhet. A résztvevő gyerekeknek is sok munkájuk van benne, de azt gondolom, hogy sokat is kaphatnak ezáltal.

A Pannon Filharmonikusokkal van más együttműködése is?

Igen, minden évben szoktunk közösen dolgozni, legutóbb egy Eötvös Péter darabban játszottam a meghívásukra. A kortárs zenében inkább effekt hangszerként használják a harmonikát, mert erre is nagyon alkalmas.

Milyen kihívások várják a most indult évadban? 

Mivel kevés a profi harmonikás, ezért kevés a harmonikatanár is. Ezért nekem az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy koordináljam azt, hogy aki Baranya megyében él és szeretne harmonikát tanulni, az tanulhasson, tehát próbálok az utánpótlásról gondoskodni. Szükség van harmonikatanárokra és harmonikaművészekre is. Ez a hosszú távú terv. Minden év végén van nagy koncertem Mohácson, ahol a hangszer világzenei jellegét igyekszem megmutatni. Az erre való felkészülés jó pár hónapot igénybe vesz. Az egész koncert megszervezése is az én feladatom, és én ezt igazán élvezem.

Az érzéki hangszer fesztiválja – beszélgetés Kéméndi Tamás harmonikaművésszel
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top